Figyeld Krisztus szegénységét, alázatát, szeretetét!
Boldog az, akinek megadatik, hogy részt vehet a szent lakomán, hogy
szívének minden érzelmével az Úrhoz ragaszkodjék. Az ő szépségét szünet
nélkül csodálják a boldog mennyei seregek, szeretete felhevít,
szemlélése felüdít, jósága betölt, édessége kitölt minden hiányosságot,
emléke gyönyörűséggel sugárzik, illatától újjáélednek még a halottak is,
dicsőséges látása boldoggá teszi majd a mennyei Jeruzsálem minden
lakóját. Mivel ő az örök dicsőség ragyogása, az örök világosság
kisugárzása és tiszta tükör (vö. Bölcs 7, 26), ezért naponta nézz bele
ebbe a tükörbe, ó, királynő, Jézus Krisztus jegyese, és állandóan
szemléld benne magadat.
Úgy ékesítsd fel magadat kívül és belül az összes erény virágaival és
színes ruháival, amint az a legnagyobb Király tiszta leányához és
mátkájához illik. Ebben a tükörben ott ragyog a boldog szegénység, a
szent alázat és a kimondhatatlan szeretet, ezt majd szemlélheted Isten
kegyelmével ebben a teljes tükörben.
Figyeld ennek a tükörnek a kezdetét, a jászolba fektetett és pólyába
takart gyermek szegénységét. Ó, csodálatos alázat, ó, bámulatos
szegénység! Az angyalok Királya, a menny és föld Ura jászolban nyugszik.
A tükör közepén szemléld azt az alázatot, meg azt a boldog
szegénységet, és azt a számtalan fáradalmat és nyomorúságot, amelyet
elviselt az emberi nem megváltásáért. Ugyanennek a tükörnek a végén lásd
meg azt a kimondhatatlan szeretetet, amellyel szenvedni akart a
keresztfán, és vállalta a leggyalázatosabb halált.
Ezért azután maga ez a
keresztfára szögezett tükör szólította fel az arra járókat, hogy lássák
meg mindezt: Ó, ti mindnyájan, akik jártok-keltek az úton, nézzetek
ide, és lássátok: Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam? (Siral 1,
12) Egy hanggal, egy lélekkel feleljünk neki, aki ennyi fájdalommal
kiált hozzánk: Lelkem folyvást rajtad töpreng, és már-már összeroskad
(Siral 3, 19-20). Ettől gyulladj szüntelen lángolóbb szeretetre, ó, te,
aki a mennyei Király királynője vagy!
Ha ezenfelül még az ő kimondhatatlan édességét, gazdagságát és örök
dicsőségét is szemléled, akkor szíved vágyakozásával és szeretetével így
kiálts: Vigyél magaddal, siessünk, keneteid illata kellemes (Én 1,
3-4), ó, mennyei Jegyesem. Követlek, és nem fáradok el, míg be nem
viszel szőlőskerted házacskájába, amíg bal karod nem lesz a fejem alatt,
és jobbod át nem ölel engem, és ajkad boldogító csókjával meg nem
csókolsz. Ha ezeken elmélkedel, gondolj a te szegényke anyádra is, mert
jól tudod, hogy téged kedves emlékként kitörölhetetlenül én is a
szívembe írtalak, hiszen te mindenkinél kedvesebb vagy számomra.
Szent Klára szűznek Prágai Szent Ágneshez írt leveléből
Forrás ~ Internet
