'Az új teremtés'
Az Úr azért adta halálra saját testét, hogy bűneink elengedése által
megszenteljen minket; ezt nyerjük el ugyanis a vérével való meghintés
által. Róla van megírva Izrael számára és a mi számunkra is:
Megsebesíttetett gonoszságainkért, szorongatásban volt része bűneinkért,
az ő kék foltjai által gyógyultunk meg. Mint a juhot, úgy vitték
leölésre, és elnémult, mint a bárány nyírója előtt (vö. Iz 53,5-7).
Igen nagy hálával tartozunk az Úrnak azért, mert a múltat megmutatta, a
jelenvalókkal tanított, és a jövőre vonatkozóan sem hagyott minket
homályban. A Szentírás azt mondja: Nem jogtalanul feszítenek hálókat a
madaraknak (vö. Péld 1,17). Ezzel azt mondja, hogy igazságosan pusztul
el az az ember, aki a sötétség útjára tér, noha ismeri az igazság útját.
De azt is kérdem, testvérem, ha az Úr Krisztus vállalta a szenvedést a
mi lelkünkért, mégis hogyan tűrhette el, hogy emberek keze által
szenvedjen, holott Ő az egész világ Ura? Őhozzá szólt ugyanis Isten a
világ teremtésekor: Teremtsünk embert képünkre és hasonlatosságunkra
(Ter 1,26).
Halljátok hát!
Róla szóltak a próféták, hiszen tőle kapták a
jövendölés adományát. Ő pedig elviselte a halált, mivel testben kellett
megjelennie, hogy eltiporja a halált és bizonyságot tegyen a halálból
váló feltámadásról. Elviselte a halált, hogy az atyáknak tett ígéretet
beteljesítse, és magának új népet szerezve a földön megmutassa, hogy a
feltámadás után ő fogja megítélni a világot. Továbbá tanította Izraelt,
nagy csodákat és jeleket művelt; nem mintha ezért magasztalták vagy
szerették volna.
Amikor bűneink bocsánatával új életre támasztott minket, megadta nekünk,
hogy új természetet vegyünk fel, tudniillik az istengyermekség
lelkületét, minthogy újjáteremtett minket. Mert rólunk mondja a
Szentírás amikor az Atya így szól a Fiúhoz: Teremtsünk embert képünkre
és hasonlatosságunkra. Ők uralkodjanak a föld állatai, az ég madarai és a
tenger halai fölött (vö. Ter 1,26). És amikor szépnek talált minket
mint az ő teremtményét, azt mondta: Legyetek termékenyek, szaporodjatok,
töltsétek be a földet! (Ter 1,28)
Ezt az Atya a Fiúnak mondta. De ismét arra hivatkozom, hogy miként szólt
mihozzánk. Az utolsó időkben vitte végbe a második teremtést. Azt
mondja az Úr: Íme, olyanná alkotom az utolsókat, mint az elsőket (vö. Mt
20,16). Erre utalt a Próféta, amikor ezt hirdette: Menjetek be a
tejjel és mézzel folyó földre, és uralkodjatok rajta! (Vö. Kiv 33,3)
Íme tehát, mi újjá lettünk teremtve, miként máshol ismét mondja a
Próféta: Íme, mondja az Úr, elveszem tőlük - vagyis azoktól, akiket
előre kiválasztott az Úr Lelke - a kőszívet, és hússzívet adok nekik
(vö. Ez 11,19). Mert ő testben akart közöttünk megjelenni és nálunk
lakni. Szívünk ugyanis Isten temploma, testvéreim. Mert azt mondja az
Úr: Magasztallak a testvérek gyülekezetében, és a szentek egyházában
énekelek neked (vö. Zsolt 21,23). Mi vagyunk tehát azok, akiket
bevezetett arra a jó földre.
A Barnabásnak tulajdonított levélből
Forrás ~ Internet
