A pályát végigfutottam, hitemet megtartottam

A hozzám küldött levelekből örömmel értesültem, szeretett testvéreim, hogy mindnyájan jól vagytok. Szinte úgy éreztem magam, mintha köztetek lennék, mintha a nagy távolságon át egy angyal vitt volna oda magával, ahogy egykor Habakuk prófétát is elvitte egészen Dánielig. Olvasva leveleiteket, amelyek a ti életszentségetekről tanúskodnak és szeretetet sugároznak, örömömben könnyekre fakadok, és abba kell hagynom az olvasást, pedig nagyon is érdekel az, amit írtok. Lelkemben egybeforr a vágy és a szeretet; mindkettő szükséges, ahogy a ti szívetekben is együtt van, és szinte versenyre kel egymással ez a két érzés. Úgy voltam napokon át, mintha csak veletek társalognék, még az átélt szenvedésekről is megfeledkeztem. Hiszen csupa örömet jelent számomra mindaz, amiről olvasok: a szilárd hithűség, az őszinte szeretet és annak sokféle gyümölcse. Ezeket mind úgy átélem, mintha csak köztetek lennék, és nem száműzetésben.

Örvendezem, szeretett testvéreim, a ti hiteteken, örülök üdvösségeteknek, amely hitetekből fakad, örülök jótetteitek gyümölcseinek, amelyekből nemcsak a veletek együtt élőknek, hanem a távoli vidékek lakóinak is juttattok. Amint a kertész is beoltja a fát a termés reményében, ha nem való még arra, hogy kivágják és tűzre vessék, ugyanígy kívánjuk nektek, mint szenteknek felajánlani mi is szolgálatainkat testi szenvedéseinkkel, sőt szívesen feláldozzuk még életünket is üdvösségetekért.

Egyébként alig tudtuk megírni ezt a levelet, szüntelen arra kértük Istent, hogy tartsa vissza néhány órára az őröket, és segítsen abban bennünket, hogy diakónusotok ne csak nyomorúságunk hírét vigye el hozzátok, hanem ezt az üdvözlő levelünket is. Ezért nagyon kérlek benneteket, hogy éber gondossággal őrizzétek a hitet, ápoljátok az egyetértést, buzgón imádkozzatok, emlékezzetek meg szüntelen rólam is, hogy az Úr adjon szabadságot küzdő Egyházának szerte az egész földkerekségen, hogy mi is, akik most itt számkivetésben vagyunk, rabságunkból megszabadulva veletek együtt örvendezhessünk.

Végül pedig azt szeretném, és az Isten irgalmára kérlek is benneteket, hogy ezt a levelet és a benne foglalt üdvözletet mindegyiktek úgy fogadja, mintha neki saját magának írtam volna. Hiszen azelőtt külön is írtam mindegyikteknek, de súlyos helyzetem miatt most ezt nem tehettem, így ezzel a levéllel fordulok hozzátok, testvéreim, fiaim és leányaim, Istennek szentelt nővérek, mindegyiktekhez, korra és nemre való tekintet nélkül. Kérlek benneteket, elégedjetek meg ezzel az egy levéllel, fogadjátok mindnyájan úgy, mint az én köszöntésem és nagyrabecsülésem kifejezését. Üdvözletemet adjátok át még a kívülállóknak is, azoknak, akik engem szeretetükre méltattak.

 Vercelli Szent Özséb püspök levelezéséből

Forrás ~ Internet

 

  VERCELLI SZENT ÖZSÉB PÜSPÖK ~ AUGUSZTUS 2.

Vercelli Szent Özséb Szardínia szigetén született 283 körül. Szülei keresztények voltak, de az akkori szokásoknak megfelelően csak felnőtt korában, 309-ben keresztelkedett meg Özséb - Eusébiusz pápánál, nevét is tőle kapta. Rómában Szilveszter pápa alatt pap lett. 345. december 15-én az Észak-Olaszországi Vercelli első püspöke lett, maga I. Gyula pápa szentelte püspökké.

Az ariánusokkal az Egyház nem tudott megállapodni. Zsinatról zsinatra változó erővel születtek határozatok, de végső megállapodásra nem tudtak jutni. Hithűsége Constancius császár ellenzését váltotta ki, 356 táján száműzetésbe küldte, ahol sok szenvedés várta. Száműzetésének állomásai: Palesztina, Kappadócia, Felső-Egyiptom. Az ariánusok itt is állandóan börtönnel, tömegtüntetéssel, sőt lincseléssel kínozták.

Julianus apostata uralkodása idején 361. végén véget ért számkivetettsége. Alexandriába, majd Antiochiába sietett. Az alexandriai zsinaton Szent Atanázzal együtt békejobbot nyújtott ő is az ariánusoknak. Nyolcvan évesen, 363-ban hazatérve továbbra is az ariánusokkal küzdött, az igaz hit védelmében. Sokat prédikált, papjai között bevezette a szerzetesi életformát. Ebben nyugaton az első volt.

Vercelliben halt meg 371. augusztus 1-jén, sok szenvedése miatt vértanúként tiszteljük. Egy legenda szerint az ariánusok hithűsége miatt megkövezték Az ágostonos kanonokok patrónusa.

Példája: 'Ne a világ elismerését tekintsd a legfontosabbnak;
Isten, elveid, lelkiismereted fontosabb.'

'Urunk és Istenünk, kérünk, segíts, hogy Fiad istenségének megvallásában kövessük Szent Özséb püspök állhatatosságát, és megőrizvén a hitet, amelyet tanított, mi is az isteni élet részesévé válhassunk!' Amen.

Forrás ~ Internet 

 

 

 

SZENT EYMARD JULIÁN PÉTER ÁLDOZÓPAP~ AUGUSZTUS 2.

Pierre-Julien Eymard 1811. február 4-én született a franciaországi La Mure-ben. Apja szegény, szorgalmas késkovács és jó keresztény volt, de túlságosan pénzvágyó.

Anyja viszont rendkívüli jámborságot tanúsított, és fiát már élete első hónapjaiban magával vitte az istentiszteletekre. Péter már gyermekkorában különlegesen érzékelte az Úr eucharisztikus jelenlétét, és gyakran töltött hosszú időt a szentségház előtt.

1822- ben megbérmálkozott, egy évvel később első szentáldozáshoz járult, és már ebben az időben kinyilvánította szándékát, hogy papnak készül.

Apja elutasította ezt a gondolatot, kivette az iskolából, és kiképeztette az olajsajtolás mesterségére. Nem veszítette kedvét. A lans-i kegyhelyen tett zarándoklata után egy régi nyelvtankönyv segítségével saját erejéből kezdett el latinul tanulni; tizenhat évesen kapott egy ösztöndíjat, s ez egy évi tanulást tett számára lehetővé. Mélyen érintette anyjának 1828-ban bekövetkezett halála.

Apja végül engedett, és 1829 júniusában beléphetett a Szeplőtelen Fogantatás oblátusainak noviciátusába. Egy súlyos betegség azonban csakhamar hazatérésre késztette. Apja halála után, 1831 szeptemberében belépett a grenoble-i szemináriumba.

Jámborsága és tiszta jelleme megbecsülést és szeretetet, szorgalma és lelkiismeretes munkája pedig jó tanulmányi eredményt szerzett számára.1834. július 20-án pappá szentelték, majd októberben segédlelkésznek nevezték ki Chatte-ba.

Papi tevékenységének kezdetét teljes siker koronázta. A hívőket mélyen meghatotta, amikor látták, hogy sok órát tölt az Oltáriszentség előtt. Imádságát szigorú testi fegyelemmel és keménységgel kapcsolta össze, apostolkodásában pedig egyszerű és közvetlen módszereket használt.

'Istenünk, te Szent Eymard Julián Péter áldozópapot egyszülött Fiad testének és vérének szent titka iránt csodálatos szeretettel töltötted el. Engedd jóságosan, hogy mi is részesedjünk abban a lelki gazdagságban, amelyet ő a szentáldozás isteni lakomájából merített.' Amen.

Forrás ~ Internet 

 

Az Eucharisztia az életet adó szentség

Az Eucharisztia minden embernek életet ad, mindenki számára az élet forrását jelenti. Mindenki együtt ünnepelheti az Egyháznak azt a nagy szentségét, függetlenül attól, hogy melyik nemzethez tartozik, vagy milyen nyelven beszél. Az Eucharisztia megadja nekünk, hogy a keresztény életre törekedjünk, őt eljussunk a krisztusi szeretetre, amelynek ez a szentség a forrása; ez a magyarázata annak is, hogy az Eucharisztia teremti meg és hozza létre kölcsönös kapcsolatot, a sajátos keresztényi rokonságot az emberek között. 

Mindnyájan ugyanazt a kenyeret eszik, mindnyájan vendégek Jézus asztalánál, aki így természetfeletti módon megteremti közöttünk az egyetértő testvéri közösséget. Olvassátok csak el az Apostolok Cselekedeteit! Ebből kitűnik, hogy a különböző országokból származó első keresztényeknek egy volt a szíve és a lelke (vö. ApCsel 2, 46), bár egyesek a zsidóságból tértek meg, mások a pogányok közül keresztelkedtek meg. Vajon mivel magyarázható ez az egység? Mert kitartottak az apostolok tanításának hallgatásában ás állhatatosak voltak a kenyértörésben.

Az Eucharisztia ugyanis mind az egyes embereknek, mind pedig az emberi közösségeknek éltető eleme, miként a nap is élteti az élőlényeket és az egész földet. Nap nélkül élettelen lenne a föld. A nap jókedvre deríti az embert, virágba borítja a földet és gazdagítja azt. A nap ad termékenységet, erőt és szépséget minden élőlénynek. Ezen csodás jelenségek láttára nem kell csodálkoznunk azon, hogy a pogányok a napot úgy tisztelték, mint a világ istenét. Nappalunknak ez a csillaga engedelmeskedik és szolgál a Legfőbb Napnak, az isteni Igének, Jézus Krisztusnak, aki megvilágít minden e világra jövő embert (Jn 1, 9). Ő az Eucharisztián, az életet adó szentségen keresztül munkálkodik a lelkek mélyén, és ezáltal alakítja a családokat és a nemzeteket. Boldog, nagyon boldog az a hűséges lélek, aki erre az elrejtett kincsre rátalál; ez elűzi az élet forrása utáni szomjúságot annál, aki ezt a Kenyeret gyakran veszi magához.

A keresztények közössége egy olyan család, amelynek tagjai között az eucharisztikus Jézus hozza létre a szeretet kötelékét. Ő családfő, aki családjának asztalt terít. A keresztény testvériség meghirdetése az Utolsó vacsorán történt, együtt Jézus Krisztus atyaságának meghirdetésével. Jézus ugyanis fiainak, azaz saját gyermekeinek nevezi apostolait, és meghagyja nekik, hogy szeressék egymást, ahogyan ő szerette őket (vö. Jn 15, 12).

Mindnyájan Isten gyermekei, akik ugyanazt az ételt veszik magukhoz. Szent Pál apostol ebből azt a következtetést vonja le, hogy mindnyájan egy családot alkotnak, ugyanazon test tagjai, mert egy kenyérből részesednek, aki maga Jézus Krisztus. Végül az Eucharisztia adja a keresztény közösségnek az erőt, hogy megőrizzék a tiszteletet és a szeretetet egymás iránt. Jézus Krisztus megparancsolja, hogy a testvérek tiszteljék és szeressék egymást. Ezért ő azonosítja magát a testvérekkel: Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek! (Mt 25, 40). Ő ugyanis a szentáldozásban minden egyes testvérnek odaadja önmagát. 

 Szent Eymard Julián Péter áldozópap írásaiból

Forrás ~ Internet