'Aki hisz a keresztre feszített Krisztusban, az előtt feltárul az Élet kapuja'
Krisztus a törvény igáját magára vette azzal, hogy beteljesítette a
mózesi törvényt, meghalt a törvényért és a törvény által. Halálával
felszabadította a törvény alól azokat, akik készségesen elfogadják tőle
az életet. Ezt az igazi életet azonban csak úgy nyerhetik el, ha
elvesztik, ha odaadják érte életüket. Mert akik megkeresztelkedtek Krisztusban, az ő halálára keresztelkedtek meg
(vö. Róm 6,3). Alámerülnek Jézus életébe, hogy titokzatos Testének
tagjaivá legyenek, és mint ilyenek, vele szenvedjenek, vele együtt
meghaljanak, hogy azután vele együtt fel is támadjanak az örök életre.
Ennek az életnek a teljessége csak a dicsőség napján jön el számunkra.
Azonban már most – noha még testben élünk – részesedünk benne,
amennyiben hiszünk. Hisszük, hogy Krisztus meghalt értünk, és
feltámadásával életet ad nekünk. A hit úgy egyesít vele, mint a tagokat a
Fővel, és bekapcsol minket az isteni életáramba. Így lesz a
megfeszített Jézusba vetett hitünk élő hit, amely szerető önátadással
párosul, illetve belépés az igazi életbe, amely az eljövendő dicsőség
kezdete. Ezért csak a kereszt lehet egyetlen jogcímünk a dicsekvésre: Én
nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk Jézus Krisztus keresztjével.
Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak (Gal 6,14).
Aki Krisztus mellett döntött, az meghalt a világnak, a világ is meghalt az ő számára. Az ilyen ember az Úr sebhelyeit viseli testén (vö. Gal 6,17), gyönge és megvetett az emberek előtt, de éppen úgy erős is, mert a gyöngeségben nyilvánul meg az Isten ereje
(vö. 2 Kor 12,9). Jézus tanítványa ennek tudatában nemcsak a
ráhelyezett keresztet veszi vállára, hanem önmagát is keresztre feszíti:
Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt
(Gal 5,24). Könyörtelen harcot vívnak saját természetük ellen, hogy
elhaljon bennük a bűn, és helyet adjon a Szentlélek életének. Ez a
küzdelem nagy lelkierőt kíván.
A kereszt azonban nem a végső cél, hiszen
azért emelik magasra, hogy az ég felé mutattasson. Ez nemcsak jel,
hanem Krisztus erős fegyvere; ez az a pásztorbot, amellyel az istenfélő
Dávid kivonul az Istentől nem félő Góliát ellen; ez az a bot, amellyel
Isten zörget a mennynek ajtaján, és feltárja azt. Akkor majd mennyei
fény árad ránk és körülölel mindenkit, aki követi a megfeszített Jézust.
Szent Edith Stein 'A Kereszt tudománya' című művéből
Forrás ~ Internet
