'A föld sója és a világ világossága'

Ti vagytok a föld sója (Mt 5,13). Hiszen - mondja Jézus - nemcsak életetek tartamára, hanem az egész világra vonatkoztatva intézem hozzátok e szavaimat. Mert nemcsak két városba, vagy tízbe vagy húszba küldelek titeket, nem is csak egyetlen néphez küldelek, mint a prófétákat, hanem a szárazföldre és a tengerre, azaz az egész világra, amely nagyon is nyomorúságos állapotban van. Amikor ugyanis azt mondta: ti vagytok a föld sója, ezzel azt is jelezte, hogy megromlott az egész emberiség, tönkretették a bűnei. Ezért azután éppen azokat az erényeket sürgeti náluk, amelyek leginkább szükségesek és hasznosak azoknak, akik sok emberrel törődnek. Mert aki szelíd, szerény, irgalmas szívű és kötelességtudó, az nem rejti el a jócselekedeteit csak önmaga számára, hanem mint éltető forrásokat mások javára is igyekszik kiárasztani. Ugyanígy aki tiszta szívű és a békéért fáradozik, és aki az igazságot keresi, az a saját életét a közösség javára áldozza fel.

Nos tehát, mondja Jézus, ne gondoljátok, hogy csak itt-ott előadódó erőfeszítésre szólít a hivatásotok, és nem is csak valamilyen csekélységre akar indítani az, hogy ti vagytok a föld sója. Hanem mire? Vajon a megromlott lelkeket majd nekik kell megtisztítaniuk? Semmiképpen! Mert ami egyszer már megromlott, azt nem lehet megint romlatlanná tenni azzal, hogy sóval hintjük be. Természetesen nem is ezt tették. Az lett a feladatuk, hogy sóval hintsék be azokat, akik előbb már új életre születtek, akik már megszabadultak a bűnös rothadás bűzétől, és akiket rájuk bízott. Ezeket őrizték meg abban az új életben, amelyet magától az Úrtól kaptak. Mert Krisztus műve volt, hogy megszabadultak a lelkek a vétkek rothadásától; hogy pedig abba többé vissza ne essenek, ahhoz szükséges már az ő odaadó munkálkodásuk és erőfeszítésük.

Íme, Krisztus fokozatosan vezeti rá őket annak felismerésére, hogy ők kiválóbbak a prófétáknál, hiszen nemcsak Palesztina, hanem az egész földkerekség tanítómestereinek nevezi őket. Ezért ne csodálkozzatok, mondja, ha a többieket mellőzve csak nektek beszélek, és ilyen nagy veszedelmekbe viszlek bele titeket. Gondoljátok meg tehát, hogy mennyi városba, mennyi néphez és nemzethez akarlak küldeni titeket vezetőknek. Ezért hát nemcsak azt akarom, hogy ti magatok legyetek bölcsek, hanem hogy másokat is azzá tegyetek. Mert ha nem lesztek bölcsek, akkor saját magatokért sem tudtok majd helytállni.

Hiszen akik megromlottak, azok a ti segítségetekkel megújulhatnak, de ha ti megromlotok, akkor másokat is majd magatokkal sodortok a pusztulásba. Tehát minél fontosabb dolgot bízok rátok, annál nagyobb buzgóságra lesz majd szükségetek. Ezért fűzi hozzá: Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, és az emberek eltapossák (Mt 5,13). Hogy pedig ne féljenek majd a nyilvánosság elé lépni azok, akik ezt a jövendölést hallják: gyaláznak és üldöznek benneteket és minden rosszat rátok fognak (Mt 5,11), kijelenti: Ha ezeket nem fogadjátok majd készségesen, akkor hiába lettetek választottak. A szidalmak szükségképpen bekövetkeznek, de nektek ezek semmit sem ártanak, hanem csak azt igazolják, hogy milyen állhatatosak vagytok. De ha ezektől megijedtek és nem lesz meg ez a hozzátok illő állhatatosságtok, akkor sokkal nagyobb szenvedéseket kell majd elviselnetek: mindenütt rossz híretek lesz majd, és mindenki meg fog vetni benneteket. Ezt jelenti az, hogy az emberek eltapossák. 

Azután egy másik, még mélyebb értelmű hasonlattal áll elő: Ti vagytok a világ világossága (Mt 5,14). Újra így: a világé, nem pedig csak egyetlen nemzeté vagy akár húsz városé, hanem az egész földkerekségé. Mégpedig értelmet fénnyel elárasztó világosság, amely a napsugárnál sokkalta nemesebb, mint ahogyan lélek szerint értendő a só is. Először só, azután világosság, hogy megértsd, mekkora nyereség származik ezekből a nagyon találó szavakból és milyen haszon ebből a komoly tanításból. Mert összetart ez és nem enged szétfolyni, az irányítása alatt állókat pedig arra készteti, hogy az erényre szegezzék tekintetüket. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világosságot gyújtanak, nem rejtik a véka alá (Mt 5,14). Ezekkel a szavakkal is sürgeti a megkívánt életmódot arra nevelve őket, hogy szüntelenül buzgók legyenek, mint akiket mindenki figyel, hiszen az egész világ nézőtere előtt vívják a küzdelmüket. 

 Aranyszájú Szent János püspöknek a Máté-evangéliumról mondott szentbeszédeiből

Forrás ~ Internet