'Mindez előkép a számunkra'
Arra tanít téged az Apostol: Atyáink mind ott voltak a felhő alatt, mind
átkeltek a tengeren, s mind megkeresztelkedtek Mózesre, a felhőben és a
tengerben (1 Kor 10,1-2). De maga Mózes is azt mondja énekében:
Elküldted Lelkedet és a tenger elborította őket (Kiv 15,10).
Észrevetted ugye, hogy a keresztség szentségének előképe rejtőzik a
zsidóknak abban az átvonulásában, amelyben az egyiptomi elveszett, a
zsidó pedig megmenekült. Hisz mi másra tanít minket naponként ez a
szentség, mint hogy benne a bűn elmerül és a vétek elpusztul, de
jámborság és teljes ártatlanság lép ki belőle.
Hallottad azt is, hogy atyáink a felhő alatt voltak, mégpedig jó felhő
alatt, amely a testi szenvedélyek lobogását lehűtötte. Jó felhő
árnyékozza be azokat, akiket a Szentlélek meglátogat. Végül Szűz Máriára
szállt rá, és a Magasságbeli ereje borította be őt árnyékával, amikor
az emberi nem számára megszülte a Megváltót. Az a felhőcsoda is előkép
szerint történt Mózes által. Ha tehát akkor az előképben jelen volt a
Szentlélek, vajon nincs-e jelen most a jelzett igazságban, hiszen a
Szentírás is mondja neked: A törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és
igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg (Jn 1,17).
A 'Mara' forrás vize keserű volt, Mózes fát dobott bele, és édes lett.
Amíg az Úr keresztjét nem hirdették, a víznek a jövendő üdvösség
szempontjából nem volt semmi jelentősége, amikor azonban a kereszt
misztériuma már üdvösségszerzővé szentelte, azóta lelki fürdőnek és
életadó italnak használható. Miként tehát abba a vízbe Mózes, a próféta
fát bocsájtott, ugyanúgy ebbe a forrásba is a pap az Úr keresztjének
hirdetését bocsátja, és ez a víz édessé válik a kegyelem számára. Ne higgy tehát tisztán testi szemeidnek: itt inkább azt kell nézni, ami
láthatatlan, mert a látható ideigvaló, amaz pedig örökkévaló. Jobban
lehet itt azt látni, amit a testi szem nem vesz észre, de a szív és a
lélek meglát.
Azután okulj a Királyok könyvének olvasmányán is (2 Kir 5,1-27). Naamán
szír ember volt, leprás lett, és senki nem tudta abból kigyógyítani.
Akkor az egyik rableány azt mondta neki, hogy van Izraelben egy próféta,
aki a leprától meg tudná őt tisztítani. Naamán aranyat és ezüstöt vett
magához, elment Izrael királyához. Amikor ez meghallotta érkezésének
okát, megszaggatta ruháját, mondván, hogy istenkísértés az, amikor olyat
kérnek tőle, amit nem tud megadni királyi hatalma. Elizeus azonban
titokban megüzente a királynak, küldje el hozzá ezt a szír embert, hadd
tudja meg, hogy van Isten Izraelben.
Amikor pedig az odaérkezett,
meghagyta neki, hogy merüljön alá hétszer a Jordán vizében. Erre Naaman
azon kezdett gondolkodni, hogy jobb az ő hazája folyóinak a vize, és
azokban már sokszor megfürdött, de mégsem szabadult meg leprájától. Ez a
meggondolása visszatartotta attól, hogy szót fogadjon a prófétának. De
amikor engedett szolgái biztatásának és rábeszélésének, mégis alámerült a
Jordánban. Amikor pedig abban megtisztult, menten megértette, hogy nem a
víz, hanem a kegyelem ereje tisztítja meg az embert.
Az a pogány kételkedett, mielőtt meggyógyult volna; te már meggyógyultál, ne kételkedj tehát.
Kezdődik Szent Ambrus püspök 'A misztériumok' című értekezése
Forrás ~ Internet
