'Legyünk Pál apostol tanítványai!'
Mi oktalanok vagyunk Krisztusért (1 Kor 4,10). Szent Pál, a mi égi
vezérünk és szent pártfogónk mondta e szavakat önmagáról és a többi
apostolról, és velük együtt mindazokról, akik keresztény módra élnek és
apostolkodnak. Ne csodálkozzunk, és ne ütközzünk meg e kijelentésen,
kedves testvérek, hiszen nem nagyobb a tanítvány a mesterénél, sem a
szolga uránál (Mt 10,24).
Akik ellenünk vannak, azok önmaguk lelkének
ártanak, nekünk pedig használnak: örök dicsőségünk koronáját növelik,
önmagukra pedig kihívják Isten haragját. Éppen ezért nem szabad őket
szidnunk és gyűlölnünk, sőt inkább részvéttel kell lennünk irántuk, és
szeretnünk kell őket. Imádkozzunk is értük! Ne engedjük, hogy legyőzzön
minket a rossz, inkább mi győzzük le jóval a rosszat.
Az Apostol is arra
figyelmeztet bennünket, hogy jó cselekedeteinket, mint a lángoló
szeretet izzó parazsát, gyűjtsük a fejükre (Róm 12,20), hogy meglássák
türelmünket, szelídségünket, és így jobb útra térjenek, s ők is az
istenszeretet lángjára gyulladjanak.
Isten irgalmasan kiválasztott minket a világból, bár erre érdemtelenek
voltunk. Azt akarja, hogy szolgáljuk őt az erények útján, türelemben
teremjük meg a szeretet sok gyümölcsét, és dicsérjük őt nemcsak az Isten
gyermekeire váró örök boldogság reményében, hanem a megpróbáltatások
között is.
Gondoljatok csak meghívástokra (1 Kor 1,26), kedves testvérek.
Mert ha
ezt komolyan megfontoljuk, azonnal belátjuk azt is, hogy ha már a szent
apostoloknak és Krisztus többi hősének a nyomdokaiba léptünk – noha még
messze vagyunk tőlük –, akkor szükségszerűen azt sem utasíthatjuk
vissza, hogy mi is részt vegyünk szenvedéseikben. Fussuk meg kitartással
az előttünk levő pályát, és emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és
bevégzőjére, Jézusra (Zsid 12,1).
Mi tehát, akik ezt a nagy Apostolt választottuk vezetőnkül és
pártfogónkul, ígérjük meg, hogy példáját követni is akarjuk. Törekedjünk
életünkben megvalósítani tanítását és példáját. Nem illik ugyanis, hogy
az ilyen kiváló vezérnek gyávák és árulók legyenek katonái, de az sem
illik, hogy az ilyen dicső atyának méltatlan fiai legyenek.
Zaccaria Szent Antal Mária áldozópapnak szerzetestársaihoz mondott beszédéből
Forrás ~ Internet
