'Krisztusnak semmit elébe ne tegyenek!'
Először is: bármi jóba kezdesz, igen állhatatosan imádsággal kérjed,
hogy ő vigye azt végbe, hogy ő, aki bennünket már fiai sorába
méltóztatott számítani, ne legyen kénytelen valaha is szomorkodni rossz
tetteink miatt. Úgy kell őt a bennünk levő adományaival mindenkor
szolgálnunk, hogy mint haragvó atya örökségéből ki ne tagadjon minket,
fiait, de úgy se, mint félelmetes úr, bűneinktől felingerelve, gonosz
szolgák gyanánt át ne adja az örök büntetésre azokat, akik nem akarták
őt követni a dicsőségbe. Keljünk föl tehát végre valahára a Szentírás serkentő szavára: Itt az
óra, hogy felébredjünk az álomból (Róm 13,11).
Nyissuk meg szemünket a
megistenítő fénynek, és megdöbbent füllel halljuk, mire int bennünket a
mindennap felénk kiáltó isteni szózat: Ma, ha az Úr szavát halljátok,
meg ne keményítsétek szíveteket! (Zsolt 94, 8) És ismét: Akinek füle van
a hallásra, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak! (Jel 2, 7) És
mit mond? Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám! Az Úr félelmére tanítalak
titeket (Zsolt 33,12). Siessetek, míg tiétek az élet világossága, hogy a
halál sötétsége meg ne lepjen benneteket! (Jn 12,35)
Ezeket kiáltja oda az Úr a népsokaságnak, amikor keresi munkását, majd
így folytatja: Ki az az ember, aki életet óhajt, és jó napokat kíván
látni? (Zsolt 33,13) Ha ennek hallatára azt feleled: 'Én', akkor Isten
ezt mondja neked: Ha igazi és örök életet akarsz, tiltsd el nyelvedet a
gonosztól, és ajkad ne szóljon csalárdságot, fordulj el a rossztól, és
tedd a jót! Keresd a békét, és járj utána! (Zsolt 33,14-15)
Ha ezt
megteszitek, szemem rajtatok lesz, és fülem meghallja könyörgéseteket.
És még mielőtt segítségül hívnátok, azt mondom nektek: Íme, itt vagyok
(Iz 52,6). Mi lehetne édesebb számunkra, szeretett testvéreim, az Úrnak e minket
hívó szavánál? Íme, így mutatja meg jóságosan az Úr az élet útját.
Övezzük fel tehát derekunkat hittel és a jó cselekedetek gyakorlásával,
és az evangélium vezetésével járjuk az ő útjait, hogy méltók legyünk
meglátni azt, aki országába hívott minket (1 Tessz 2,13). Ám ha
országának sátorában akarunk lakni, hacsak jó cselekedetekkel nem
igyekszünk, soha oda el nem jutunk.
Amint van keserűségből fakadó rossz buzgóság, amely elszakít Istentől,
és a pokolra vezet, úgy van jó buzgóság is, amely a vétkektől választ
el, és Istenhez és az örök életre vezet. Ezt a buzgóságot tehát a
legizzóbb szeretettel gyakorolják a szerzetesek, azaz: Egymást a
tiszteletadásban előzzék meg (Róm 12,10). Egymásnak mind testi, mind
lelki fogyatkozásait a legtürelmesebben viseljék el. Egymásnak versengve
engedelmeskedjenek.
Senki se kövesse azt, amit maga számára hasznosnak
ítél, hanem ami másnak az. Egymást tisztán, testvéri szeretettel
szeressék. Istent szeretve féljék. Apátjukat őszinte és alázatos
szeretettel szeressék. Krisztusnak semmit elébe ne tegyenek, aki
bennünket, mindnyájunkat az örök életre vezessen.
Szent Benedek apát Regulájából
Forrás ~ Internet
