'Boldogok leszünk, ha az Úr akaratát szeretetből megtesszük'
Látjátok, testvéreim, milyen nagy és csodálatos dolog a szeretet.
Tökéletes voltát nem lehet szóval elmondani. Ki alkalmas rá, hogy a
szeretetben éljen? Csak azok, akiket Isten méltóvá akart tenni erre.
Imádkozzunk tehát és kérjük irgalmát, hogy minden bűnös hajlamtól
mentesen megmaradjunk a szeretetben. Ádámtól mindmáig elmúltak az összes
nemzedékek, de akik Isten kegyelméből az ő szeretetében haltak meg,
elnyerték a szentek helyét, és amikor megjelenik Krisztus országa,
megdicsőülnek. Mert írva van: Menj be kamrádba rövid időre, míg haragos
indulatom el nem múlik, és visszagondolok a jó napra, és feltámasztalak
benneteket sírjaitokból (vö. Iz 26,20).
Boldogok vagyunk, szeretteim, ha az Úr parancsait egyetértő szeretettel
teljesítjük, hogy a szeretet által bűneink bocsánatát elnyerjük. Mert
meg van írva: Boldogok, akiknek gonoszsága megbocsátva, és akinek bűnét
eltörölték. Boldog az, akinek az Úr nem számítja be vétkét, és akinek
lelke hamisság nélkül való (Zsolt 31,1). Ez a boldogság azokra
vonatkozik, akiket Isten a mi Urunk, Jézus Krisztus által kiválasztott.
Neki legyen dicsőség mindörökkön-örökké. Ámen.
Tehát ellenségünk kísértései által elcsábítva bármit vétettünk és bármi
rosszat tettünk, könyörögjünk bűneink bocsánatáért. Azok pedig, akik a
lázadásban és a pártoskodásban vezetők voltak, tekintsenek a közös
reményre. Mert akik istenfélelemben és szeretetben töltik életüket, azok
a kínzatást inkább maguknak kívánjak, mint embertársaiknak, és azt
szeretnék, hogy inkább őket érje a feddés, mintsem hogy károsodás érje a
szépen és igazságosan megőrzött egyetértést. Jobb ugyanis az embernek
megvallania vétket, mint megkeményítenie a szívét.
Ki van hát köztetek nemes lelkű, irgalmas, akiben teljes a szeretet?
Mondja azt: 'Ha miattam van a zendülés, a széthúzás, a szakadás, inkább
elmegyek, odébbállok, ahová akarjátok, és azt teszem, amit a gyülekezet
parancsolt, csak Krisztus nyája éljen békében a vezetőkül rendelt
presbiterekkel.' Aki így cselekszik, Krisztusnál nagy dicsőséget szerez
magának, és bárhol befogadják őt, mert az Úré a föld, és mind, ami
betölti (Zsolt 23,1). Ezt teszik és fogják is tenni azok, akik az
isteni életet élik, ezt ugyanis sohasem fogják megbánni.
Szent I. Kelemen pápának a korintusiakhoz írt leveléből
Forrás ~ Internet
