'Boldogok, akik méltók voltak arra, hogy Krisztust saját otthonukban fogadják'
Urunk, Jézus Krisztus szavai arra figyelmeztetnek, hogy csak egyvalamire
törekedjünk, amíg e világban sok mindenfélével foglalkozunk. Most még
mint zarándokok törekszünk, mint akiknek nincs otthonunk, mint akik még
úton vagyunk, mint akik még nem érkeztünk el hazánkba. Még vágyakozásban
élünk, még nem vettük birtokba, még nem élvezzük. De azért minden
tunyaság nélkül törekedjünk, szüntelenül törekedjünk, hogy egykor
eljussunk oda.
Márta és Mária, nemcsak test szerint, hanem a vallásban is testvérek
voltak. Mindketten híven ragaszkodtak az Úrhoz, mindketten szívesen
szolgálták a test szerint náluk levő Urat. Befogadta őt Márta, mint
ahogyan vándorokat szokás befogadni. Igen, vendégül látta, de mint a
szolgálóleány az Urát, mint esendő ember az Üdvözítőjét, mint teremtmény
a Teremtőjét. Vendégül látta, hogy testét táplálja, aki viszont őt
Lélekkel táplálta. Urunk ugyanis azért vette magára a szolga alakját,
hogy ebben a szolgai alakban szívességből, ne pedig kötelességből
táplálják őt a szolgák. Hiszen részéről már az is szíves szeretet volt,
hogy testi táplálékot fogadott el tőlük. Emberi testben élt, így meg is
éhezett, és meg is szomjazott.
Úgy fogadták tehát az Urat, mint vendéget, aki a tulajdonába jött, de
övéi nem fogadták be. Ám, akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy
Isten gyermekei legyenek (Jn 1,11-12). Fogadott gyermekeivé tette a
szolgákat, hogy testvérei legyenek, kiváltotta őket a bűn rabságából,
hogy társörököseivé tegye. Mindazonáltal közületek senki se sóhajtozzék
így: 'Boldogok, akik méltók voltak arra, hogy Krisztust saját
otthonukban fogadják!' Ne siránkozzál és ne keseregj azon, hogy te olyan
korban születtél, amikor az Urat test szerint már nem láthatod. Ezt a
megtiszteltetést tőled sem vette el, hiszen megmondta: Amit e legkisebb
testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek (Mt 25, 40).
Egyébként megnyugtatásodra mondhatom neked, Márta, áldott vagy jó
szolgálatodért! Munkádért jutalmul megkapod a boldog nyugalmat. Most
ugyan sokféle teendőd lefoglal téged: táplálni igyekszel halandó
embereket, akik szentek. De ha majd bejutsz az örök hazába, vajon
találsz-e ott vándort, akit vendégül láthatnál? Találsz-e ott éhezőt,
akivel kenyeredet megoszthatnád, szomjazót, akinek italt nyújthatnál,
beteget, akit meglátogathatnál, veszekedőt, akit megbékíthetnél,
halottat, akit eltemethetnél?
Mindezekből ott egy sem lesz. Hát akkor mi lesz? Csak az lesz, amit
Mária választott. Ott majd minket táplálnak, nem mi adunk táplálékot.
Hiszen ott majd az lesz teljes és tökéletes, amit Mária már itt
választott magának, amikor az Úr igéjének arról a dús asztaláról
morzsákat gyűjtögetett. Akarjátok hát tudni, mi lesz majd odaát? Maga az
Úr mondja szolgáiról: Bizony, mondom nektek, asztalhoz ülteti őket, és
megy, hogy kiszolgálja őket (Lk 12,37).
Szent Ágoston püspök beszédeiből
Forrás ~ Internet
