'Az Egyház Krisztus jegyese'
'Katolikus' Egyház: mindannyiunk szent édesanyjának ez a sajátos neve;
de az Egyház Isten egyszülött Fiának, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak a
jegyese is (mert meg van írva: Ahogy Krisztus is szerette az Egyházat,
és feláldozta magát érte (Ef 5,25), úgy szeresse a férj is a
feleségét). Az Egyház előképe és hasonlata is a magasságbeli
Jeruzsálemnek, amely szabad asszony és mindnyájunk anyja (Gal 4,25).
Előbb gyermektelen volt, de most már számtalan gyermeke van.
Miután az előbbi, vagyis az ószövetségi közösség megszűnt, ebben a
másodikban pedig, vagyis a katolikus Egyházban - Pál szavai szerint -
Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá
tett. Adott csodatevő hatalmat, gyógyítóerőt, segítőkészséget,
kormányzóképességet, különféle nyelvadományt (1 Kor 12,28), és minden
erénynek tökéletes példáját: értem alatta a bölcsességet és
értelmességet, a mértékletességet és igazságosságot, az irgalmasságot és
emberszeretetet, és az üldözésekben tanúsított legyőzhetetlen türelmet.
Ez az Egyház először az üldözések és megpróbáltatások idején, az igazság
támadó és védő fegyverét hordozva dicsőségben és megszégyenülésben, a
szent vértanúk homlokára sokszínű és százféle virágból font koszorút a
türelmesség jutalmaként. Most pedig a béke időszakában, Isten
kegyelméből a királyok s más magas méltóságban levők kötelességüknek
érzik, hogy nagy tiszteletben tartsák, és ugyanígy minden rendű és rangú
ember is.
És amíg a föld különböző részein levő népek királyainak
hatalma csak az ország határain belül van meg, addig egyedül csak a
szent katolikus Egyház az, amelynek a hatalma korlátlanul terjed ki az
egész földkerekségre. Határaidon ugyanis békét ad Isten, olvassuk a
Szentírásban (vö. Zsolt 147,14).
Ha ebben a szent Egyházban megszerezzük a kellő ismereteket, és igazán
megtérünk, mienk lesz a mennyország, és örökségünk az örök élet. Ezért
mindent el is szenvedünk, csakhogy elnyerjük az Úrtól. Mert nem
akármilyen semmiség a mi kitűzött célunk: mi az örök élet jutalmáért
fáradozunk. Ezért a hitvallásunkban, miután kimondjuk, hogy hiszem a
test feltámadását, tudniillik a halálból való feltámadását - amelyről
már adtunk oktatást -, rögtön hittel valljuk meg az örök életet is,
ezért harcolunk mi, keresztények.
Az Élet tehát igazán és valóban az Atya; ő pedig mint forrás, a Fiú
által a Szentlélekben árasztja ki mennyei ajándékait az összes emberre.
Az ő szeretetének köszönhetjük, hogy mi, emberek is megkapjuk az örök
élet biztosan megígért javait.
Jeruzsálemi Szent Cirill püspök hitmagyarázataiból
Forrás ~ Internet
