'Akik Istenhez a legközelebb állnak, azok a lelkek orvosai'

Szeretteim az Úrban, ti tudjátok, hogy a parancsok megszegése után a lélek nem képes felismerni Istent, hacsak nem szakad el az emberektől és minden foglalatosságától. Akkor látja meg ellenségét, amikor ellenáll neki. Látva, hogy ellenfele küzd ellene, és ha legyőzte azt, még magával is időnként küszködik, ekkor Isten lakik benne és szomorúsága örömre és ujjongásra fordul. Ha viszont a harcban alul marad, szomorúság jön rá és lanyhaság, sok szenvedéssel együtt különböző bajok, terhes gondok. Ezért az atyák a remeteségben olyan életet folytattak, mint a Tisbéből való Illés vagy Keresztelő János. 

Ne gondoljátok, hogy ezek azért voltak, és ez okból kaptak Istentől erőt, hogy bennük lakjék. Akkor küldte őket Isten az emberek közé, miután az összes erényeket elnyerték, és így Isten megbízottai lehettek és gyógyíthatták az emberek betegségeit. A lelkek orvosai voltak, és azok betegségeit akarták gyógyítani. Időnként valamilyen okból a magányból kiragadva küldettek az emberekhez, de végleg csak akkor, amikor a saját betegségeikből már kigyógyultak. Nem lehetséges ugyanis, hogy valaki az emberek épülésére küldessék, amikor még gyengeségekkel van tele. Akik útra indulnak, mielőtt még elérkeztek volna a tökéletességre, azokat a saját akaratuk vezeti, nem pedig Isten akarata. Isten ugyanis ilyenekről mondja feddően: Nem küldtem ezeket, mégis szaladtak (Jer 23, 21). Ezért azután nemcsak saját lelküket nem tudják megőrizni, de másokét sem tudják építeni.

Akiket Isten küld, nem szívesen hagyják el a csendességet. Tudják ugyanis, hogy az isteni erőt a csendességben szerezhetik meg. De hogy ne olyanok legyenek, mint akik a Teremtőnek nem engedelmeskednek, siettek a lelki építésre a Teremtőt követve, ahogyan az Atya küldte a Fiút az égből, hogy meggyógyítsa az emberek minden betegségét és gyengeségét. Így van ez megírva: A mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá (Iz 53, 4). Ezért aztán mindazok a szentek, akik az emberekhez járnak, hogy meggyógyítsák őket, mindenben a Teremtőt utánozzák, hogy méltók legyenek Isten fogadott fiaivá lenni; és ahogy az Atya és a Fiú, ők is úgy legyenek örökkön-örökké.

Íme, szeretteim, megmutatom nektek a csendesség erejét, hogy milyen gyógyító ereje van és mennyire tetszik Istennek. Ezért írtam nektek, hogy erősnek mutatkozzatok abban a dologban, amelyben munkálkodtok, és tudjátok meg: a csendesség révén nyerte el mindenki, hogy isteni erő lakjék benne; ezért mutatta meg nekik a mennyei misztériumokat, és az ő erejével száműzték magukból ennek a világnak minden bűnösségét. És aki ezeket írja nektek, az ő segítségével jutott el ebbe az állapotba.

Korunkban sok remete van, akik a magányban nem tudtak kitartani, mert nem tudták legyőzni önakaratukat. Ezért aztán mindig az emberek között időznek, mert nem tudják magukat megvetni, az embereket nem tudják elkerülni és a harcot folytatni. Elhagyva a magányt rokonaiknál vigasztalódnak egész életükben. Ezért aztán nem méltók az isteni édességre, sem arra, hogy bennük lakozzék Isten ereje. Amikor megjelenik nekik erejével, azt találja, hogy a világnak ebben a házában keresik a vigaszt a test és a lélek szenvedélyében, ezért nem tud leszállni rájuk az Isten vigasztalása, ereje. Aztán a pénz, a hiú dicsőségvágy és a lélek mindenfajta gyengesége és elfoglaltsága akadályozza őket, hogy az isteni erő rájuk szálljon.

Ti azonban legyetek erősek abban, amire elköteleztétek magatokat. Aki a magányból eltávozott, nem tudja legyőzni szenvedélyeit, nem tud harcolni ellenségeivel szemben, mert szenvedélyei uralkodnak rajta. Ti azonban legyőztétek már szenvedélyeiteket, és veletek van az Isten ereje.

Szent Ammonius remete leveleiből

Forrás ~ Internet