Elmondjuk most, hogy hogyan szenteltük magunkat Istennek mi, akik Krisztusban újjászülettünk. Akik már meggyőződéssel elfogadták, és hitték, hogy igaz mindaz, amit mi
tanítunk és mondunk, és megígérték, hogy így is akarnak élni, azok
megtanulják azt is, hogy imádkozva és böjtölve kell az elkövetett bűneik
bocsánatát Istentől kérniük; ekkor mi magunk is velük együtt imádkozunk
és böjtölünk.
Azután odavezetjük őket a keresztvízhez, és ott újjászületnek ugyanúgy,
mint ahogy mi magunk is újjászülettünk. Ekkor végzik el ugyanis ezt a
lemosást a mindenség Atyjának, és a mi Urunknak, Istenünknek és
Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak és a Szentléleknek a nevében. Krisztus mondotta ugyanis: Ha újjá nem születtek, nem mentek be a
mennyek országába (vö. Mt 18,3). De mindenki előtt világos: nem
lehetséges az, hogy az egyszer már megszületettek megint visszatérjenek
anyjuk méhébe.
Már Izajás próféta megmondta, hogy kerüljék a bűnöket azok, akik
vétkeztek, és utána bűnbánatot tartanak, így szólt ugyanis: Mosakodjatok
meg, s tisztuljatok meg! Vessétek ki a gonoszságot lelketekből!
Tanuljatok jót tenni: szolgáltassatok igazságot az árvának,
védelmezzétek az özvegyet! Aztán gyertek, s szálljatok velem perbe,
mondja az Úr. Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek
lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok
lesznek, mint a gyapjú. De ha tovább is lázongtok ellenem, kard pusztít
el benneteket. Igen, az Úr szája mondta ezt! (vö. Iz 1,16-20)
Ezt a tanítást az apostoloktól vettük.
Első születésünket ugyanis mi nem ismertük, szüleink közreműködése
folytán szükségszerűen születtünk meg. Majd rossz erkölcsi hatások
között nevelt fel bennünket bűnös környezetünk. De nehogy a
szükségszerűség és a tudatlanság gyermekei maradjunk, ezért leszünk a
szabad választás és a tudás gyermekei a vízben, és ott megkapjuk az
elkövetett bűneink bocsánatát is. Azon ember felett, aki újjá akar
születni, és már megbánta bűneit, elhangzik a mindenség Atyjának, és a
mi Urunknak, Istenünknek a neve. Csak az ő nevét mondjuk ki afelett,
akit odavezetünk a fürdőhöz.
Nincs ugyanis senki sem, aki a kimondhatatlan Isten nevét meg tudná
mondani, ha pedig valaki mégis azt merné mondani, hogy van az Istennek
ilyen neve, az az illető egy szerencsétlen esztelen volna.
Ezt a fürdőt megvilágosításnak is nevezzük, mert értelmükben
megvilágosodnak azok, akik mindezt megtanulják. De az ilyen
megvilágosultat leöntik ezzel a keresztvízzel a Poncius Pilátus idejében
keresztre feszített Jézus Krisztusnak a nevében is, meg a Szentléleknek
a nevében is, aki prófétái által a Jézusra vonatkozó híradást már előre
meghirdette.
Szent Jusztínusz vértanúnak a keresztények érdekében írt Első védőiratából
Forrás ~ Internet
