'Légy az Isten áldozata és papja'

Isten irgalmára kérlek benneteket (Róm 12,1). Pál apostol kéri ezt, sőt rajta keresztül maga Isten, mert azt akarja, hogy inkább szeressük őt, mint féljünk tőle. Kér bennünket az Isten, mert nem is annyira Urunk akar lenni, hanem inkább Atyánk. Irgalmasságában kér az Isten, nehogy szigorával kelljen büntetnie.

Hallgasd csak meg, mit kér tőlünk az Úr: Nézzétek és lássátok meg bennem a ti testeteket, tagjaitokat, szíveteket, csontotokat és véreteket. És ha féltek attól, ami bennem Isten, akkor miért nem szeretitek bennem legalább azt, ami a tiétek? Ha elmenekültök az Úrtól, miért nem siettek vissza a szülőhöz?

Talán megzavar benneteket annak a szenvedésnek a nagysága, amit ti okoztatok nekem? Ne féljetek! Ez a kereszt az én számomra nem fullánk, ez a halál fullánkja lett. Ezek a szegek nem a fájdalmat verték belém, hanem az irántatok érzett szeretetemet mélyítették el bennem. Ezek a sebeim nem fájdalmas jajgatást hoznak ki belőlem, hanem inkább titeket vezetnek el a szívemhez. Nem azért van kifeszítve a testem, hogy súlyosabb legyen a szenvedésem, hanem hogy titeket öleljelek keblemre. Vérem hullása nem veszteség számomra, hanem értetek adott előleg.

Jöjjetek hát, térjetek vissza, és legalább ezzel ismerjétek el, hogy milyen jóságos Atya az, akiről azt látjátok, hogy a rosszért jót, az igaztalan bántalmakért szeretetet, és az ilyen súlyos sebekért ekkora nagy szeretetet nyújt nektek cserébe.

De hallgassuk tovább, mit is kér az Apostol. Ezt mondja: Kérlek benneteket: Adjátok testeteket. Amikor az Apostol ezt kéri tőlünk, akkor minden embert egyben papi tevékenységre is hív: Adjátok testeteket élő áldozatul (Róm 12,1).

Eddig még soha nem hallott dolog a keresztény papi szolgálat, hiszen az ember egy személyben pap is meg áldozat is. Már nem a külső világban keresi az ember, hogy mit áldozzon fel Istennek, hanem már magával és magában viszi, hogy feláldozza azt önmagáért az Istennek. Mindig ugyanaz az áldozat, és ugyanő a pap is. Ha az áldozatot levágják, és mégis él, akkor a pap, aki áldozatot mutat be, leölést nem ismer.

Csodás áldozat, amelynél testet test nélkül és vért vérontás nélkül áldoznák fel, amint az Apostol is mondja: Isten irgalmára kérlek benneteket, adjátok testeteket élő áldozatul (Róm 12,1).

Testvéreim, az ilyen áldozat Krisztus áldozatának abból a formájából következik, ahogy ő a testét a világ életéért élő áldozatként adta oda. Krisztus az ő testét valóban élő áldozattá tette, hiszen megölték, és mégis él. Ebben az áldozatban tehát a halál van elítélve, és az áldozat marad életben. Az áldozat él, és a halál bűnhődik. Ebből a halálból vértanúk születnek, a leölésben élnek, a mennyben ragyognak azok, akikről azt gondolták, hogy a földön kihunytak.

Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket, mondja az Apostol: Adjátok testeteket élő és szent áldozatul (Róm 12,1). Erről jövendölt a próféta: Sem véres, sem ételáldozat nem kellett neked, de embertestet alkottál nekem (vö. Zsolt 39,7).

Ember, légy tehát az Isten áldozata és papja, és el ne veszítsd, amit neked adott és meghagyott az isteni tekintély. Öltsd magadra a szentség stóláját, övezd magad a tisztaság övével. Fejed fátyolán Krisztus ragyogjon, homlokodat az Ő keresztje díszítse. Vésd szívedbe az isteni szent tanítást, és jó illatú áldozatként gyújtsd lángra mindig az imádságod tüzét, fogd erősen a Lélek kardját; tedd oltárrá a szívedet; és a testedet így ajánld fel bizalommal áldozatul az Istennek.

Isten nem halált kíván tőled, hanem hitet; nem vért követel, hanem elhatározást; nem a leölés, hanem az akarat engeszteli őt. 

 Aranyszavú Szent Péter püspök beszédeiből

Forrás ~ Internet