'Krisztus feláldozta a testét mindnyájunk életéért'

Azért halok meg mindenkiért, mondja az Úr, hogy önmagam által mindenkinek életet adjak; testemmel váltottam meg minden embert. A halálomban meghal a halál, és a megromlott emberi természet velem együtt új életre támad, jelenti ki az Úr.

Azért lettem hozzátok hasonló, Ábrahám magvából való emberré, hogy minden tekintetben hasonlítsak testvéreimhez. Jól megértette ezt Szent Pál, aki így tanított: Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, részt kapott belőle ő is, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik a sátánt (Zsid 2,14).

Másképpen ugyanis sohasem lehetett volna legyőzni azt, aki a halálon uralkodott, és ezért magát a halált sem, ha nem áldozta volna fel magát értünk Krisztus, és mindenkit meg nem váltott volna ő egyedül: hiszen ő mindenki felett van.

Találóan mondja tehát a zsoltárokban, amikor magát mint szeplőtelen áldozatot ajánlja fel Istennek, az Atyának: Sem véres, sem ételáldozat nem kellett neked, de embertestet alkottál nekem. Égő és engesztelő áldozatot sem követeltél, így szóltam akkor: Íme, eljövök (Zsolt 39,7-9).

Megfeszítették mindenkiért és mindenki miatt: Így egy halt meg mindenki helyett azért, hogy mindnyájan éljünk őbenne; hiszen lehetetlen, hogy a halál zsákmánya legyen az, vagy romlást lásson az, aki maga az élet. Azt pedig magának Krisztusnak a szavaiból tudjuk, hogy ő a világ életéért áldozta fel testét, hiszen így imádkozik: Szent Atyám, tartsd meg őket. Érettük szentelem magamat (Jn 17,11,19).

Szentelem magamat, ezt ahelyett mondotta, hogy konszekrálom, felajánlom mint szeplőtelen, jó illatú áldozati adományt. Ugyanis az szentelődött meg, vagyis lett szentté a törvény értelmében, amit az oltáron felajánlottak. Krisztus tehát odaáldozta testét minden ember életéért, és így új életet önt belénk. Ahogy tudásom szerint képes vagyok erre, elmondom, hogy miképpen történik ez.

Miután ugyanis az Isten éltető Igéje testet vett fel, a saját isteni életének gazdagságába helyezte vissza az embert, és azzal, hogy ilyen, szóval ki nem fejezhető szoros egységbe lépett a testtel, azt éltetővé is tette, olyanná, mint amilyen maga az Ige is a természete szerint.

Krisztus teste élteti tehát azokat, akik a vele azonos természet részesei: mert elűzi a halált, amikor megjelent a halálra szánt emberek között, megszünteti a romlást, önmagában hordozva azt az erőt, amely tökéletesen eltöröl minden romlandóságot. 

 Alexandriai Szent Cirill püspöknek Szent János evangéliumáról szóló magyarázatából

Forrás ~ Internet