'Ismerjelek, szeresselek, örömöm légy, Istenem!'
Megtaláltad-e, lelkem, amit kerestél? Istent kerested, és úgy találtad,
hogy minden létező közül ő a legnagyobb, s nála tökéletesebb el sem
gondolható. Úgy találtad, hogy ő maga az élet, a fény, a bölcsesség, a
jóság, az örökkévaló boldogság és a boldog örökkévalóság, aki mindig és
mindenütt jelen van.
Uram, Istenem, alkotóm és újjáalkotóm, mondd meg utánad sóvárgó
lelkemnek: mi vagy még azon kívül, amit látott; hogy világosan lássa,
ami után vágyódik. Azon van, hogy minél többet lásson; de azon felül,
amit látott, nem lát mást, csak sötétséget. Vagy helyesebben: sötétséget
sem lát, mert az nincs tebenned. De átlátja, hogy a saját sötétsége
miatt nem láthat többet.
Uram, a fény, amelyben lakozol, valóban nem közelíthető meg. Nincs, ami
abba behatolhatna, hogy téged lásson. Azért sem látom ezt a fényt, mert
erőmet meghaladja. És mégis, bármit látok, általa látom. A gyenge szem
is a nap fényében lát mindent, amit lát, és mégsem tud magába a napba
tekinteni.
Értelmem nem ér fel hozzá. Túlságosan ragyog, nem tudom magamba fogadni,
lelki szemem sem tud sokáig beletekinteni. Elvakul fényétől,
megsemmisül roppant nagyságától, lenyűgözve áll mérhetetlensége előtt,
megzavarodik erejétől.
Fenséges, megközelíthetetlen fény! Tökéletes és boldog igazság, milyen
messze vagy tőlem, pedig oly közel vagyok hozzád! Milyen távol vagy
tekintetemtől, holott én a tiéd előtt jelen vagyok!
Mindenütt egészen jelen vagy, mégsem látlak. Benned mozgok, benned
vagyok, mégsem tudok hozzád jutni. Bennem vagy, körülöttem vagy, mégsem
érezlek.
Kérlek, Istenem, add, hogy megismerjelek, szeresselek, hogy örvendjek
benned. És ha már ebben az életben nem tudok eljutni a teljességre,
legalább napról napra előrehaladhassak benne, hogy végül is teljesen
eltöltsön. Add, hogy itt gyarapodjék rólad való ismeretem, odaát pedig
beteljesüljön; növekedjék szeretetem irántad ebben az életben, és legyen
teljessé a jövendő életben; ebben az életben örömömet táplálja a
remény, odaát pedig megélt valóság legyen.
Uram, Istenem, Fiad által tanácsolod, sőt megparancsolod, hogy kérjünk,
és megígéred kérésünk teljesítését is, hogy örömünk teljes legyen. Én
úgy kérlek, Uram, ahogy csodálatos Tanácsadónk által tanácsolod. Add
meg, amit igaz voltodban megígérsz, hogy örömöm teljes legyen. Igaz
Istenem, kérlek, hallgass meg, hogy örömöm teljes legyen.
Addig is erről elmélkedjék értelmem, erről beszéljen nyelvem. Ezt
szeresse szívem, erről szóljon ajkam. Ezt éhezze lelkem, ezt szomjazza
testem, ez után vágyakozzék egész lényem, míg bemehetek Uram örömébe,
aki az örökkön áldott háromszemélyű egy Isten. Ámen.
Szent Anzelm püspöknek 'A lélek párbeszéde Istennel' című könyvéből
Forrás ~ Internet
