EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. április 11. – Hétfő

A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: 'Mester, mikor jöttél ide?' 'Bizony, bizony, mondom nektek - felelte Jézus -, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, - őt ugyanis az Atya igazolta.' Erre megkérdezték tőle: 'Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?' 'Istennek az tetszik - válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött.' Jn 6,22-29

Elmélkedés

János evangélista arra törekszik, hogy a lehető legpontosabban írja le az eseményeket, gyakran megjelölve a helyet és az időt is. A csodálatos kenyérszaporítás a Genezáreti-tó keleti partján történt. Innen indultak az apostolok bárkával éjszaka Kafarnaum felé, ekkor történt Jézus vízen járása. A kenyércsoda utáni napon immár Kafarnaum közelében zajlanak az események. Az emberek feltehetően nem hajókkal jöttek, hanem a tavat északi irányban megkerülve gyalogosan tették meg a mintegy 12-14 km-es távolságot. Jézust keresik. Amikor megtalálják őt, Jézus beszédet intéz hozzájuk, amelyben az élő kenyérről, az örök élet kenyeréről ad tanítást. Ezt a beszédet olvassuk részleteiben a héten. Lényeges, hogy Jézus azoknak beszél, akik jelen voltak a kenyérszaporításnál és ettek az általa adott kenyérből. A hallgatóságnak tehát már van tapasztalata arról, hogy Jézus tud kenyeret adni. Erre a tapasztalatra, élményre épít a beszéd. Egyrészt beszél a földi kenyérről, másrészt utal a mennyei kenyérre, amelyet szintén Jézus ad majd az Oltáriszentségben. A testi táplálékról fokozatosan a lelki táplálékra helyezi a hangsúlyt, mint olyan eledelre, amelyért érdemes az embernek fáradoznia az örök élet elnyerése érdekében. Keresem-e Jézust? Vágyom-e az általa adott mennyei kenyérre?

© Horváth István Sándor

Imádság

Add meg nekem, Uram, hogy minden evilági dolognak meghaljak, és e világban vessenek meg engem, s ne tudjanak rólam a te szereteted miatt! Add, hogy minden kívánságok fölött benned nyugodjon meg, s benned béküljön meg a szívem! Hiszen te valóban a szívek békéje vagy, egyedül te vagy a nyugalom, rajtad kívül minden durva és nyugtalan.

Canisius Szent Péter