'Az igehirdetés módjáról'

A szentbeszédben és a lelki oktatásban egyszerű beszédmódot és mindennapi társalgási nyelvet használj, így világítsd meg a mondanivaló részleteit. Amennyire csak lehetséges, utalj példákra, hogy az illető bűnös, akinek bűnéről van szó, találva érezze magát, mintha egyedül csak neki prédikálnál.

Szavaidból azonban tűnjék ki, hogy nem öntelt és indulatos lélekből, hanem inkább szerető szívből és atyai jóindulatból származnak, amint az atya is sajnálkozik megtévedt fián, aki nagy gyengeségében elbukott, és erkölcsi fertőbe esett, akit azonban kiemelni, kiszabadítani és anyai gyöngédséggel ápolni igyekszik.

Az ilyen atya örül annak, hogy fia megjavult, és már remélheti a mennyei dicsőséget. Az ilyen módszer használni szokott a hallgatóknak. Ha ugyanis általánosságban beszélünk az erényekről és a bűnökről, nem nagyon hatja meg a hallgatókat.

 Ugyanez vonatkozik a gyóntatásra is. Akár gyengéden biztatod a félénk lelkeket, akár keményen megfedded a kemény szívűeket, mindig szerető szívből tedd. A bűnös mindig érezze meg, hogy szavaid tiszta szeretetből fakadnak. Ezért a szeretetteljes és szíves szavak mindig előzzék meg a szigorúakat.

Ha tehát azt kívánod, hogy embertársaid lelkének hasznára légy, mindenekelőtt teljes szívedből fordulj Istenhez, és egyszerű lélekkel terjeszd eléje azt a kérelmedet, hogy olyan szeretetet öntsön beléd, amelyben megvan az erények teljessége, és amely által óhajtott célodat elérheted. 

 Ferrer Szent Vince áldozópapnak 'A lelki élet' című értekezéséből

Forrás ~ Internet