'Az Egyházban élő Krisztus'
Szeretteim! A legkisebb kétség sincs abban, hogy Isten Fia az emberi
természetet felvéve olyan szoros kapcsolatba lépett vele, hogy a
Krisztus nemcsak abban az egy emberben van, aki az egész teremtés
elsőszülöttje, hanem ott van minden szentjében is, mert amint a tagoktól
nem választható el a fej, úgy a fejtől sem választhatók el a tagok.
Igaz ugyan: nem erre az életre vonatkozik, hanem az örök életre, hogy
Isten lesz minden a mindenben, mégis már most is osztatlan lakója ő a
saját templomának, amely az Egyház, ígéretéhez híven: Én veletek vagyok
mindennap, a világ végéig (Mt 28,20).
Mindazt tehát, amit Isten Fia a világ kiengesztelése végett cselekedett
és tanított, nemcsak az elmúlt idők történetéből tudjuk, hanem a
jelenben végbevitt művek erejéből is megtapasztaljuk. Mert ő az, aki a Szentlélek erejéből szűzi Anyától született, aki
sértetlen szűzi Egyházát ugyanolyan ihletéssel termékenyíti meg, hogy az
újjászülő keresztség által megszámlálhatatlan sokaság szülessék, Isten
gyermekeinek sokasága, s akikről meg van írva: nem a vérnek vagy a
testnek a vágyából, s nem is a férfi akaratából, hanem Istenből
születtek (Jn 1,13).
Mert ő az, akiben áldást nyer Ábrahám egész családja, az örökbe fogadott
egész emberiség; a pátriárka pedig a népek atyja lesz, mert az ígéret
fiai a hitből, nem pedig a test vágyából születnek. Igen, ő az, aki az ég alatt élő összes nemzet közül egyet sem mellőzött:
valamennyi népből hívja össze szent juhai egyetlen nyáját. Szüntelenül
teljesíti tehát ígéretét: Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az
akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra,
és egy nyáj lesz, és egy pásztor (Jn 10,16).
Jóllehet elsősorban Péternek mondja: Legeltesd juhaimat (Jn 21,17),
mégis az egy Úr irányít minden pásztori gondoskodást. És olyan viruló
réten, olyan dús legelőn táplálja azokat, akik a Szikla köré gyűlnek,
hogy máris mérhetetlenül sok a kövér legelőn, vagyis a szereteten
annyira megerősödött bárány, hogy nem vonakodnak pásztoruk nevéért
meghalni, miként a jó Pásztor is kegyes volt juhaiért az életét is
feláldozni.
Igen, Krisztus az, akivel együtt halnak meg nemcsak a dicsőséges bátor
vértanúk, hanem a keresztségben újjászülető hívő emberek is magában az
újjászületés szentségében. Ezzel a halállal ünnepeljük előírásosan az Úr húsvétját, a tisztaság és
igazság kovásztalan kenyerében, hiszen ha elvetjük a régi gonoszság
kovászát, az új embert magának az Úrnak a vére részegíti meg, magának az
Úrnak a teste táplálja.
Mert éppen azt hozza létre a Krisztus testében és vérében való
részesedés, hogy azzá alakuljunk át, akit magunkhoz vettünk, és így
lélekben és testben, egész életünkben hordozzuk őt, akivel együtt
haltunk meg, együtt temetkeztünk el, és együtt támadtunk fel az új
életre.
Nagy Szent Leó pápa beszédeiből
Forrás ~ Internet
