Krisztus keresztje minden áldás forrása, minden kegyelem kieszközlője
Értelmünket az Igazság Lelke világosítja meg, fogjuk fel tehát tiszta és
felszabadult szívvel a keresztnek eget és földet beragyogó dicsőségét. A
szellem éleslátásával pedig ragadjuk meg az alábbi szavak jelentését:
Közeli szenvedéséről az Úr beszélt így: Elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Emberfia (Jn 12,23), majd hozzátette: Most
megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az
órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg
nevedet! (Jn 12,27-28)
Erre az Atya szózata hallatszott az égből: Megdicsőítettem, és ezután is megdicsőítem. Jézus megmagyarázta a körülállóknak: Nem
miattam hallatszott ez a szózat, hanem miattatok, ítélet van most a
világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét. Én meg, ha majd
fölemelnek a földről, mindenkit magamhoz vonzok (Jn 12,30-32).
Csodálatos tehát a keresztfa ereje! Szavakkal ki nem fejezhető a
szenvedés dicsősége! Belőle egyszerre tárul a szemünk elé az Úr
ítélőszéke, az ítélet a világ felett, és a Megfeszített hatalma. Minden embert magadhoz vonzottál, Urunk. Célod az volt ezzel, hogy
minden népnek áhítata mindenütt ünnepelje beteljesült és nyilvánosságra
jutott szent valóságában azt, amit eddig Júdea egyetlen templomában
fátyollal borított jelképekkel vittek végbe.
Most ugyanis szembetűnőbben mutatkozik meg a leviták rendje, nagyobb
lett a papság méltósága, és szentebb a püspökök fölkenése. Igen, mert a
te kereszted minden áldás forrása, minden kegyelem kieszközlője. Ez adja
meg a hívőknek, hogy gyengeségükből erőre kapjanak, gyalázatukból
dicsőségre s a halálból az életre jussanak. És most, hogy a
vágóáldozatok sokfélesége megszűnt, tested és véred egyetlen feláldozása
tökéletesen helyettesíti a legkülönbözőbb áldozatokat, hiszen te vagy Isten igazi Báránya, aki elveszed a világ bűneit
(Jn 1,29).
Önmagadban úgy foglalod össze Isten minden kegyelmi
ajándékát, hogy nemcsak egyetlen áldozat van már minden más áldozat
helyett, de egy az ország is, valamennyi nemzetből egybegyűlt közösség.
Valljuk meg tehát hangosan, szeretteim, amit a népek tanítója, Szent Pál ünnepélyesen hirdetett: Igaz beszéd ez, és teljes hitelt érdemel: Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket (1 Tim 1,15).
Éppen az teszi még csodálatosabbá Isten irgalmasságát, hogy Krisztus nem
a jókért, nem is a szentekért, hanem a bűnösökért és a gonoszokért halt
meg. Mivel isteni természetét nem érhette a halál fullánkja, közénk
születve felvette azt, amit értünk feláldozhatott.
Halála erejével ugyanis már régen megfenyegette halálunkat, ezt üzenve neki Ozeás próféta által: Ó, halál, halálod leszek, halálos harapásod leszek, ó, alvilág!
(Oz 13,14 Vulg.) Alávetette magát az alvilág törvényeinek halálakor,
de eltörölte azokat feltámadásakor; a halál örök mivoltát megszüntette;
azt, ami végérvényesnek indult, ideigvalóvá tette. Amint ugyanis Ádám miatt mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel (1 Kor 15,22).
Nagy Szent Leó pápa beszédeiből
Forrás ~ Internet
