'Krisztus a feltámadás és az élet szerzője'
Szent Pál az üdvösség visszaszerzésének boldogságát hirdetve így kiált
fel: Amint Ádám által lépett a világba a halál, ugyanúgy jött Krisztus
által az üdvösség helyreállítása (vö. Róm 5,12). Ugyancsak ő így
folytatja: Az első ember a földből való, földi; a második ember a
mennyből való, mennyei (vö.1 Kor 15,47).
Ehhez kapcsolja az Apostol a következőket: Ahogy a földi, azaz a régi
ember alakját magunkon hordozzuk a bűn által, a mennyeinek alakját is
magunkon fogjuk hordozni (1 Kor 15,49). Őrizzük meg Krisztusban az
általa fölemelt, megváltott, újjáalkotott, megtisztult ember üdvösségét,
mert ahogy szintén az Apostol mondja: Krisztus a kezdet, vagyis a
feltámadás és az élet szerzője. Azért, akik Krisztusnak, vagyis az ő
tisztaságának formája szerint élnek, az ő feltámadásából fakadó
reménység erejében majd bizonyosak lesznek, hogy vele együtt a megígért
égi dicsőségben is részesülnek, amint maga az Úr mondja az
evangéliumban: Aki engem követ, el nem veszhet, hanem átmegy a halálból
az életre (vö. Jn 5,24).
Tehát a Megváltó szenvedése emberi életünk üdvössége lett. Hiszen ő
éppen azért akart meghalni miértünk, hogy a beléje vetett hit által mi
örökké élhessünk. Földi életének idejére olyan ember akart lenni, mint
mi, hogy az általa megígért örökkévalóságban részesedve vele együtt örök
életünk legyen.
Ez a mennyei titkok kegyelme, ez a Húsvét ajándéka, ez az esztendő hőn
áhított ünnepe, amely egyben a további születések kezdete is.
Ez adta az Anyaszentegyház éltető fürdőjét, amelyből gyermekei
születnek, és ezek mint ártatlan gyermekek újjászületve, a tiszta
lelkiismeret szaván ujjonganak. Innen nyernek a tisztes édesapák és a
jámbor édesanyák a hitük által számtalan zsenge utódot. Ezért fénylik ki ragyogva a keresztfa alatti keresztkút tiszta vizéből a
húsvéti gyertya lángja. Ennek köszönhetjük az égi érdem megszentelő
ajándékát, és hogy a lelkünket gazdagítja bőségesen a mennyei szentség,
az Eukarisztia misztériuma.
Innen ered ennek az egy népnek az Anyaszentegyház keblén táplált
testvérisége, ez imádja az egy Istenséget és a Szentháromságot, és az
esztendő legnagyobb ünnepén a prófétával együtt zengi a zsoltárt: Ez az a
nap, amelyet az Úr adott, hogy ujjongjunk és örvendezzünk (Zsolt 117,24).
De mi is tulajdonképpen ez a nap? Hiszen aki ezt adta, az az élet
forrása, a fény kezdete, a világosság szerzője, vagyis az Úr Jézus
Krisztus, aki saját magáról mondja: Én vagyok a nappal; aki nappal jár,
nem botlik meg (vö. Jn 8,12), azaz, aki mindenben követi Krisztust, az
majd az ő nyomában eljut az örök fény trónusához; hiszen ő maga - amikor
még itt e földön élt - így imádkozott értünk az Atyához: Atyám, azt
akarom, hogy ahol én vagyok, ott legyenek velem azok is, akik hittek
bennem, hogy miként te bennem vagy, és én benned, úgy legyenek ők is
bennünk (vö. Jn 17, 20).
Egy ókori szerző húsvéti szentbeszédéből
Forrás ~ Internet
