'A húsvéti titok a hit egységében közelivé tette azokat, akik testben távoliak voltak'
Felemelő dolog, testvéreim, hogy az egyik ünnepet követi a másik, az
egyik imádságról áttérünk a másikra, s az ünneplések egymást követik.
Elérkezett most az az idő, amikor újra nekifoghatunk annak, hogy
megismerjük a szent Húsvét titkát, amelyben a mi Urunk feláldoztatott.
Úgy táplálkozunk vele, mint az élet kenyerével, és az ő drága vére, mint
forrás, állandóan felüdíti lelkünket. Mi mégis mindig szomjazunk, és
mindig vágyódunk utána. Ő pedig felkínálja magát azoknak, akik
szomjaznak rá, és jóságával egyre közelebb viszi a Húsvét ünnepéhez
azokat, akiknek a lelke sóvárog utána, amint maga az Üdvözítő is mondta:
Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék (Jn 7,37).
Nem csupán akkor oltja a szomjúságot, ha valaki hozzá jön, hanem
valahányszor valaki kéri, lehetősége nyílik szomjúságának oltására, hogy
eljusson az Üdvözítőhöz. Ennek az ünnepnek kegyelme nem korlátozható
meghatározott időszakra, fényének sugara alkonyt nem ismer, hanem
állandóan kész arra, hogy megvilágosítsa azok lelkét, akik vágyódnak
utána. Megszakítás nélkül sokat nyújt azoknak, akik fényét a lelkükben
hordják, és a Szentírás szavaira figyelnek éjjel és nappal, mint az az
ember, akit a zsoltár is boldognak nevez: Boldog a férfi, aki a
gonoszok tanácsát nem követi, bűnösök útján nem jár, pestisesek körében
nem foglal helyet, de örömét leli az Úr törvényében, s éjjel-nappal róla
elmélkedik (Zsolt 1,1-2).
Egyébként szeretteim, ugyanaz az Isten engedte meg, hogy évenként
megüljük ezt a napot, aki kezdetben meghatározta ezt az ünnepet. Ő maga,
aki üdvösségünkért halálra adta Fiát, üdvösségünkért adta nekünk ezt az
ünnepet, amelyet minden évben megtartunk. Ez az ünnep útmutató
számunkra a világban ránk zúduló viszontagságok között. Most is az
üdvösségnek azzal az örömével tölt el bennünket Isten, amely ebből az
ünnepből származik, miközben egy közösségbe gyűjt bennünket össze.
Lélekben mindenkit mindenütt összeköt, és most lehetővé teszi, hogy
közösen imádkozzunk, és együttesen adjunk hálát, hiszen így kell megülni
az ünnepet. Ez az ő jóságának csodája: összegyűjti erre az ünnepre a
távollevőket, s akik talán testben egymástól távol voltak, azokat a hit
egységében testvérként fűzi össze.
Szent Atanáz püspök húsvéti leveleiből
Forrás ~ Internet
