NAGY SZENT VAZUL PÜSPÖK ÉS EGYHÁZTANÍTÓ ~JANUÁR 2.
Nagy
Szent Vazul valószínüleg 330-ban született, a cezáreai Kappadókiában.
Neve eredetileg görögösen Bazileiosz volt. Családjában hat szent is
volt: édesapja, édesanyja (Emmélia), nagyanyja valamint testvérei:
Makrina, Gergely és Péter. Apja a város jónevű ügyvédje, szónoka volt.
Vazul Konstantinápolyban, majd Athénben tanult felsőfokon, itt
ismerkedett meg kiváló barátjával, későbbi társával, Nazianzi
Gergellyel.
Húszéves elmúlt, amikor megkeresztelkedett. Keresztségét olyan komolyan vette, hogy szerzetbe akart vonulni. Végiglátogatta az akkoriban már virágzó szerzetes-közösségeket Szíriában, Palesztínában és Egyiptomban. Hazatérve Kisázsia Pontusz nevű tartományába, Neocezaraea környékénlevő birtokán megalapította a bazilita-rendet, a bensőségesebb, közös életre vágyók számára. Két regulát is írt, egy rövidebbet és egy hosszabbat
Ő maga példát mutatott társainak, a liturgiában, a közös munkában, a tanulásban és az önfegyelmezésben. Cezarea püspökének a kérésére elhagyta a visszavonultságot. Küzdöttek az arianizmus ellen. 364-ben pappá szentelték Vazult, majd 370-ben Cezárea püspökévé lett, elnyerte a Kappadóciai metropolita és Pontusz tartomány császári exarkája címet. Az ariánussá lett császár Vazult is meg akarta nyerni a tévtanításnak, eredménytelenül, a császár küldötte, Modesztusz nem tudta őt megnyerni.
Sokat tett a szentháromságtani fogalmak kialakítása érdekében. Megadta a szentháromság dogmájának végleges megfogalmazását: egy természet (mia ouszia) és három személy (treisz hüposztaszeisz). A különleges személyi sajátosságok: az atyaság, a fiúság és a megszentelés az isteni személyek, ezeknek más és más a létmódja - a 'troposztész hüprkszósz'-a.
Vazul püspök 379. január 1-én halt meg. II. János Pál pápa 1980. január 2-án 'Patres Ecclesiae' című írásában összefoglalta Vazul tanítását, a szent halálának 1600. évfordulója alkalmából.
Példája: Tanulj, hogy rendíthetetlen és megingathatatlan légy!
Húszéves elmúlt, amikor megkeresztelkedett. Keresztségét olyan komolyan vette, hogy szerzetbe akart vonulni. Végiglátogatta az akkoriban már virágzó szerzetes-közösségeket Szíriában, Palesztínában és Egyiptomban. Hazatérve Kisázsia Pontusz nevű tartományába, Neocezaraea környékénlevő birtokán megalapította a bazilita-rendet, a bensőségesebb, közös életre vágyók számára. Két regulát is írt, egy rövidebbet és egy hosszabbat
Ő maga példát mutatott társainak, a liturgiában, a közös munkában, a tanulásban és az önfegyelmezésben. Cezarea püspökének a kérésére elhagyta a visszavonultságot. Küzdöttek az arianizmus ellen. 364-ben pappá szentelték Vazult, majd 370-ben Cezárea püspökévé lett, elnyerte a Kappadóciai metropolita és Pontusz tartomány császári exarkája címet. Az ariánussá lett császár Vazult is meg akarta nyerni a tévtanításnak, eredménytelenül, a császár küldötte, Modesztusz nem tudta őt megnyerni.
Sokat tett a szentháromságtani fogalmak kialakítása érdekében. Megadta a szentháromság dogmájának végleges megfogalmazását: egy természet (mia ouszia) és három személy (treisz hüposztaszeisz). A különleges személyi sajátosságok: az atyaság, a fiúság és a megszentelés az isteni személyek, ezeknek más és más a létmódja - a 'troposztész hüprkszósz'-a.
Vazul püspök 379. január 1-én halt meg. II. János Pál pápa 1980. január 2-án 'Patres Ecclesiae' című írásában összefoglalta Vazul tanítását, a szent halálának 1600. évfordulója alkalmából.
Példája: Tanulj, hogy rendíthetetlen és megingathatatlan légy!
'Istenünk, ki Nazianzi Szent Gergelyt és Nagy Szent Vazult azért adtad Egyházadnak, hogy példájuk és tanításuk világosságul szolgáljon, kérünk, engedd, hogy igazságodat alázatosan megtanuljuk és hűséges szeretetben tettekre is váltsuk!' Amen.
Forrás ~ Internet
