Keresztelkedésünk újra felfedezése
'Azokban a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és
megkereszteltette magát Jánossal a Jordánban. Amikor feljött a vízből, látta,
hogy megnyílik az ég, és a Lélek galamb alakjában leszáll rá. Szózat is
hallatszott az égből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.'
Szüksége volt Jézusnak arra, hogy hozzánk hasonlóan megkeresztelkedjen?
Természetesen nem. Ezzel a keresztelkedéssel azt kívánta kifejezni, hogy egy
lett közülünk. És mindenekelőtt véget kívánt vetni a János-féle keresztségnek és
be akarta vezetni a 'a vízzel és Lélekkel' történő keresztelkedést. Nem a Jordán folyó vize szentelte meg Jézust, hanem
Ő szentelte meg a Jordán vizét. És nemcsak a Jordán vizét, hanem a világ összes
keresztelőkútjának vizét.
Jézus megkeresztelkedésének ünnepe évenként alkalmat ad arra, hogy saját
keresztelkedésünkről is elgondolkodjunk. Az emberek gyakran teszik fel a
kérdést: 'Miért keresztelik meg a kisgyermekeket?'
Miért nem várnak addig, míg az illető fel nem nő és saját
maga képes szabadon dönteni, hogy kéri-e a keresztelést? Ez nagyon súlyos
kérdés, de van ebben egy hamisság. A gyermeknemzésben és szülésben megkérdezi a
szülő a gyermekét? A szülő meg van arról győződve, hogy az élet mérhetetlen ajándék,
és feltételezi, hogy egyszer a gyermek hálás lesz azért. Nem kérnek engedélyt
senkitől arra, hogy megajándékozzák az élettel. Lényegében a keresztség is
ilyen: az élet ajándékát kapja a gyermek Krisztus érdeméből.
Természetesen mindez azt feltételezi, hogy a szülők hívő emberek legyenek és
szándékukban álljon segíteni a gyermeket, hogy az növekedjen a hitben. Az
Egyház elismeri a szülők döntésének jelentőségét és nem kívánja, hogy gyermekük
az ő akaratuk ellenére részesüljön a keresztségben.
Sőt, ezenfelül ma már senki sem állítja, hogy aki nem részesül a keresztségben,
az elkárhozik és a pokolba jut. A keresztség nélkül elhunyt gyermekekhez
üdvözülhetnek, akár azok a felnőttek, akik nem önhibájukból éltek az Egyházon
kívül éltek, de lelkiismeretük szerint éltek. Felejtsük el, hogy van egy hely,
a limbo azoknak a gyermekeknek, akik keresztség nélkül haltak meg, s azon a
helyen nincs se öröm, sem szomorúság. A megkereszteletlen gyermekek sorsa nem
különbözik az Aprószentek helyzetétől, akiket Karácsony után ünneplünk. Ennek
az oka az, hogy Isten a szeretet és 'Ő azt akarja, hogy minden ember
üdvözüljön' és Krisztus értük mindenkiért, értük is meghalt!
Egészen más azoknak az esete, akik hanyagság vagy közömbösség miatt nem
keresztelkedtek meg, bár lelkiismeretük mélyén tudatában voltak a szentség
fontosságának és szükségességének. Ebben az esetben különösen súllyal szólnak
Jézus szavai: 'Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül'
(Vö. Mk 16,16) Társadalmunkban egyre növekszik azok száma, akiket különböző okok miatt nem kereszteltek meg gyermekkorukban. Ebben az a kockázat,
hogy a gyermekek felnőnek és nem hoznak döntést így vagy úgy. A szülők már nem
törődnek azzal, hogy a gyermek részesüljön a szentségben, mert azt gondolják,
ez nem az ő kötelességük; a gyermeknek sok mással kell foglalkoznia, s nem
gondol arra, hogy felvegye a keresztséget.
Ebben a helyzetben az Egyháznak különös jelentőséget kell tulajdonítani annak,
amit a felnőttek keresztény életbe való bevezetésének nevezünk. Ez alkalmat
nyújt a kereszteletlen fiatalnak vagy felnőttnek, hogy felkészüljenek és
teljesen szabadon határozzanak. Felül kell emelkedni azon az elgondoláson, hogy
a keresztség csak a gyermekeknek való.
A keresztség éppen akkor fejeződik ki teljes értelemben, amikor azt kívánják és
személyesen elhatározásból veszik fel, szabadon és tudatosan ragaszkodnak
Krisztushoz és az Egyházhoz; bár érvényes a gyermekkeresztelés is. Személy
szerint hálás vagyok szüleimnek, kik életem első napjain megkereszteltettek.
Nem ugyanaz úgy megélni a gyermekkor és kamaszkort a megszentelő kegyelemmel,
mint nélküle. (R. Cantelamassa)
Forrás ~ Internet
