Prohászka Ottokár: Fohász Máriához
Fohász Máriához
Minden reményemet beléd helyezem,
Isten anyja, reményt vesztettek reménysége
Te mindenkit szívesen megvédsz,
aki hozzád esedezik,
Te vagy a keresztények menedéke!
Hallgasd meg tisztátalan
ajkam könyörgését.
Emlékeztesd szent Fiadat,
a mi urunkat és parancsolónkat,
hogy te az ő édesanyja vagy!
Kérd, hogy jóságos szívét ne zárja be előttem,
bocsássa meg bűneimet,
és adja meg a kegyelmet
hogy parancsait hűségesen teljesítsem!
Prohászka Ottokár: Fohász Máriához
Minden reményemet beléd helyezem,
Isten anyja, reményt vesztettek reménysége
Te mindenkit szívesen megvédsz,
aki hozzád esedezik,
Te vagy a keresztények menedéke!
Hallgasd meg tisztátalan
ajkam könyörgését.
Emlékeztesd szent Fiadat,
a mi urunkat és parancsolónkat,
hogy te az ő édesanyja vagy!
Kérd, hogy jóságos szívét ne zárja be előttem,
bocsássa meg bűneimet,
és adja meg a kegyelmet
hogy parancsait hűségesen teljesítsem!
Ó ISTENEM
Ó Istenem szeretlek téged forrón, mélyen,
nem mert kárhozatos szörnyű éjjen
örök tűzbe vetsz, ha elhagylak;
vagy mert egednek ékességét,
szent örömben úszó angyali zenéjét
ígéred nékem szárnyaid alatt.
Hanem mert a kereszten karjaid kitártad,
emberi szívemet, Szívedre vártad,
rútul kiszögezve, jaj, felém hajoltál,
vérfutottaarcod, forró tüzes oltár!
Bűnömért viselt el szörnyű ékességet.
Meg nem állottál a gyötrelmek mesgyéjén:
átmentél az éjjek szörnyűséges éjjén,
gyalázat és szitok,
lélekhóhérok és gyötrelemkárpitok födtek,
kísértek, jaj, az utolsó szóig!
Rettentő mértékkel méred szeretésed!
Ó hadd legyek, én legyek könynező vetésed,
Ó hadd legyek, én legyek a te aratásod,
míg gyötrelmeiddel lelkem földjét ásod.
Szeretlek, szeretlek, nem mert megmentettél,
hanem mert a vérig, halálig szerettél.
S amint te szerettél szeretlek most téged,
életem és lelkem felkínálom néked.
Szeretlek, szeretlek, te vagy a Királyom,
Istenem, Mindenem, örök Mennyországom.
Prohászka Ottokár
Prohászka Ottokár : A túlvilág
A túlvilág tulajdonképpen a mi világunk
s milliószor többen vannak már ott, mint mi itt,
mi is csak egy darabig maradunk itt,
azután pedig oda sietünk,
hol sokan, mindnyájan, és soká,
mert vég nélkül leszünk,
ahová mi is önként menekszünk,
amikor azokat keressük,
kiket nagyon szeretünk,
de akiket a földön már meg nem találunk.
Prohászka Ottokár : Kő az úton
Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
Hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged,
S lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.
Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélgetni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld azzal az akadállyal neked.
S ha lelked Istennel találkozott,
Utadban minden kő áldást hozott.
URAM HISZEK SZÍVEDNEK
Uram, hiszek szívednek, hiszem küldetésedet! Tudom, hogy Mester vagy és minden szívet magadhoz vonzol. Hiszek szeretetednek, és tudom, azért izzó a szíved, hogy a világot lángra gyújtsa, Hiszem, Uram, igen, a kezemmel fogom, hogy a világnak kell a te szíved. Uram, kérlek, gyújts meg sokakat, hadd fogjon tüzet szívünkön a szíved, hadd égjen, világítson lelkünk. Válassz, Uram, égő emberlelkeket, s mutasd meg bennük a te utadat. Add, Uram, hogy a te szolgáid megnyissák bennem az élő vizek forrását, S hogy általuk életem értékesebb és gazdagabb legyen.
Prohászka Ottokár
Fohász Máriához
Minden reményemet beléd helyezem,
Isten anyja, reményt vesztettek reménysége
Te mindenkit szívesen megvédsz,
aki hozzád esedezik,
Te vagy a keresztények menedéke!
Hallgasd meg tisztátalan
ajkam könyörgését.
Emlékeztesd szent Fiadat,
a mi urunkat és parancsolónkat,
hogy te az ő édesanyja vagy!
Kérd, hogy jóságos szívét ne zárja be előttem,
bocsássa meg bűneimet,
és adja meg a kegyelmet
hogy parancsait hűségesen teljesítsem!
Prohászka Ottokár: Fohász Máriához
Minden reményemet beléd helyezem,
Isten anyja, reményt vesztettek reménysége
Te mindenkit szívesen megvédsz,
aki hozzád esedezik,
Te vagy a keresztények menedéke!
Hallgasd meg tisztátalan
ajkam könyörgését.
Emlékeztesd szent Fiadat,
a mi urunkat és parancsolónkat,
hogy te az ő édesanyja vagy!
Kérd, hogy jóságos szívét ne zárja be előttem,
bocsássa meg bűneimet,
és adja meg a kegyelmet
hogy parancsait hűségesen teljesítsem!
Ó ISTENEM
Ó Istenem szeretlek téged forrón, mélyen,
nem mert kárhozatos szörnyű éjjen
örök tűzbe vetsz, ha elhagylak;
vagy mert egednek ékességét,
szent örömben úszó angyali zenéjét
ígéred nékem szárnyaid alatt.
Hanem mert a kereszten karjaid kitártad,
emberi szívemet, Szívedre vártad,
rútul kiszögezve, jaj, felém hajoltál,
vérfutottaarcod, forró tüzes oltár!
Bűnömért viselt el szörnyű ékességet.
Meg nem állottál a gyötrelmek mesgyéjén:
átmentél az éjjek szörnyűséges éjjén,
gyalázat és szitok,
lélekhóhérok és gyötrelemkárpitok födtek,
kísértek, jaj, az utolsó szóig!
Rettentő mértékkel méred szeretésed!
Ó hadd legyek, én legyek könynező vetésed,
Ó hadd legyek, én legyek a te aratásod,
míg gyötrelmeiddel lelkem földjét ásod.
Szeretlek, szeretlek, nem mert megmentettél,
hanem mert a vérig, halálig szerettél.
S amint te szerettél szeretlek most téged,
életem és lelkem felkínálom néked.
Szeretlek, szeretlek, te vagy a Királyom,
Istenem, Mindenem, örök Mennyországom.
Prohászka Ottokár
Prohászka Ottokár : A túlvilág
A túlvilág tulajdonképpen a mi világunk
s milliószor többen vannak már ott, mint mi itt,
mi is csak egy darabig maradunk itt,
azután pedig oda sietünk,
hol sokan, mindnyájan, és soká,
mert vég nélkül leszünk,
ahová mi is önként menekszünk,
amikor azokat keressük,
kiket nagyon szeretünk,
de akiket a földön már meg nem találunk.
Prohászka Ottokár : Kő az úton
Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
Hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged,
S lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.
Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélgetni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld azzal az akadállyal neked.
S ha lelked Istennel találkozott,
Utadban minden kő áldást hozott.
URAM HISZEK SZÍVEDNEK
Uram, hiszek szívednek, hiszem küldetésedet! Tudom, hogy Mester vagy és minden szívet magadhoz vonzol. Hiszek szeretetednek, és tudom, azért izzó a szíved, hogy a világot lángra gyújtsa, Hiszem, Uram, igen, a kezemmel fogom, hogy a világnak kell a te szíved. Uram, kérlek, gyújts meg sokakat, hadd fogjon tüzet szívünkön a szíved, hadd égjen, világítson lelkünk. Válassz, Uram, égő emberlelkeket, s mutasd meg bennük a te utadat. Add, Uram, hogy a te szolgáid megnyissák bennem az élő vizek forrását, S hogy általuk életem értékesebb és gazdagabb legyen.
Prohászka Ottokár
