EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
Jézus így tanított az utolsó vacsorán: 'Amint engem szeret az Atya,
úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha
megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is
megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket
azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök
ezzel teljes legyen.'
![[Jn 15,9-11]](http://www.evangelium365.hu/titlepicture/100x30_10/[Jn%2015,9-11].jpg)

A szeretet vonatkozásában a kölcsönösség témájára tér át Jézus. A
Fiú és az Atya kölcsönösen szeretik egymást. A mi Urunk azt a szeretetet
sugározza felénk, emberek felé, amelyet az Atyától tanul, s amelyben az
Atyától részesül. Azzal a szeretettel fordul felénk, amellyel őt
szereti a mennyei Atya, s azt várja tőlünk, benne hívőktől, hogy
viszonozzuk szeretetét. Ismételten a parancsok megtartásának
szükségességéről tanít, amelyről korábban már volt szó. A krisztusi
parancsok szerinti élet, az evangéliumi igazság szerinti élet ugyanis a
szeretet bizonyítéka, jele. A szeretet túllép az érzelmek és a szavak
szintjén. Jézus életében ez nyilvánvalóan megmutatkozik a szenvedés és a
halál vállalásában, amely az Atyának való feltétlen engedelmesség jele.
Minél erősebb bennünk az Atya iránti szeretet, annál inkább fogjuk
üdvösségszerzőnek tekinteni Isten parancsait, törvényeit. Nem terhek
ezek számunkra, amelyek elveszik életünk örömeit, hanem olyan
útmutatások, amelyek a boldogság megélésében segítenek.
Meggyőző ereje, követésre indító hatása csak a szeretetből teljesen odaadott életnek, az önfeláldozásnak van. A szeretet gyakorlásában emberi erőm megfogyatkozik, testem elgyengül. Ez az erőtlenedés a szeretet velejárója. Nemde ezt látjuk Krisztus esetében is? Kész vagyok-e szeretetből odaadni Istennek magamat?
© Horváth István Sándor
Meggyőző ereje, követésre indító hatása csak a szeretetből teljesen odaadott életnek, az önfeláldozásnak van. A szeretet gyakorlásában emberi erőm megfogyatkozik, testem elgyengül. Ez az erőtlenedés a szeretet velejárója. Nemde ezt látjuk Krisztus esetében is? Kész vagyok-e szeretetből odaadni Istennek magamat?
© Horváth István Sándor

Köszönjük, Urunk, a kenyeret és a bort. Köszönjük az asztalt, amit
mindennap megterítesz számunkra. Köszönjük, hogy az élet nem tévút,
hanem hazafelé vezető ösvény. Köszönjük Neked, hogy nem kell
kétségbeesnünk. Egészen Rád hagyatkozunk, Istenünk.
Jörg Zink
Jörg Zink