ISTEN A SZERETET

Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. 1Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten, és a szeretete tökéletes lesz bennünk. Abból tudjuk, hogy benne élünk, ő meg bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk. Láttuk és tanúságot teszünk róla, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül. Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban benne marad az Isten, és ő is az Istenben. Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad. Abban teljesedett ki bennünk a szeretet, hogy bizalommal várjuk az ítélet napját, mert ahogyan ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon. A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet. Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket. Ha valaki azt állítja, hogy: 'Szeretem az Istent', de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát. Ezt a parancsot kaptuk tőle: Aki Istent szereti, szeresse testvérét is.

János I. levele 4. fejezet 7-21

Forrás ~ Internet

 

SZENT V. PIUS PÁPA

V. Szent Pius pápa 1504-ben született Antonio Ghislieri néven. 14 éves korában lépett be a domonkos rendbe, ahol a Michele neve kapta. 1566-ban választották pápává, hivatalát haláláig, 1572-ig töltötte be, a reformációt követő még meglehetősen viharos évek alatt.

Kifejezetten vezető egyéniség volt, már pápasága előtt is, domonkos szerzetesként fontos egyházi szolgálatokat látott el; nem volt személyválogató: a hit tisztaságát előbbre helyezte a személyeknél. Az Egyházat igyekezett megtisztítani a hivatali visszaélésektől (nepotizmus), küzdött az eretnekségek ellen. Megújította a papság életét, és az erkölcsi rend helyreállítása érdekében komoly intézkedéseket tett. A reformációt követő véres üldözések alatt felemelte szavát a katolikusok védelmében. De hírneve leginkább a Trentói zsinat liturgikus célkitűzéseinek megvalósításának köszönhető. Egységesítette a római, latin rítust, ennek eredményeképpen kiadta 1570-ben a római misekönyvet (Missale Romanum), amelyet ma tridenti rítusnak, ill. a római rítus rendkívüli formájának neveznek, és amelynek használatát XVI. Benedek pápa, bizonyos feltételek mellett, továbbra is engedélyezte. Ő adta ki az első katekizmust (Catechismus Romanus), és a megreformált breviáriumot (Breviarium Romanum). V. Pius pápa kezdeményezésére jött létre a Szent Liga, mely a török túlerővel szemben 1571-ben Lepantónál csodás győzelmet aratott. A diadalt a Szent Szűznek tulajdonították. Ennek emlékére rendelte el Rózsafüzér Királynéja ünnepét. 1567-ben ő nyilvánította Aquinói Szent Tamást egyháztanítónak. V. Pius pápa ünnepe április 30-án van.

'Istenünk, ki Szent Pius pápát a hit védelmére és a liturgia megújitására választottad, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy eleven hittel és tevékeny szeretettel vegyünk részt misztériumaidban!' Amen.

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk: 'Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: 'Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem.' Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.'

---

A tegnapi evangéliumban és elmélkedésben arról volt szó, hogy Jézus azonosítja magát az Atyával, aki őt küldte. A küldő és a küldött között fennálló szoros kapcsolat gondolatát viszi tovább, terjeszti ki a mai evangéliumban található mondás, amely az utolsó vacsorán hangzott el a mi Urunk szájából. A két szövegrészlet tehát nem időrendben követi egymást, hanem gondolatilag, tartalmilag kapcsolódik egymáshoz.
A mai szövegben Jézus kijelenti: 'aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be' (Jn 13,20). Itt Jézus mindazokkal azonosítja önmagát, akik az ő küldötteiként szolgálnak. Most ő a küldő és tanítványai a küldöttek. Tanítványaiban, követőiben, minden keresztényben Krisztus él tovább. Az ő tanítása szólal meg újra szavaink által. Az ő jósága válik jelenvalóvá jócselekedeteinkben. Az ő törekvése valósul meg valahányszor a békéért fáradozunk. Az ő vigasztalását közvetítjük, amikor a reményvesztettekhez és a csüggedőkhöz fordulunk. Az ő szeretete nyilvánul meg, amikor embertársaik felé a tevékeny szeretet jegyében közeledünk. Az ő vágya teljesedik be, amikor egységre törekszünk más felekezetű keresztényekkel. Az ő személye dicsőül meg, amikor tetteinknek köszönhetően valaki rátalál Istenre.
Él-e bennem Krisztus? Él-e bennem szeretete? Őt képviselem-e, őt közvetítem-e mindenki felé?
© Horváth István Sándor

---

 

 Urunk, Istenünk! Milyen könnyedén követem a nagyon emberi, de nagyon kalmári elvet: 'ha adok valamit, Te is tartozol nekem'. Mily gyakran vétettem Ellened, mert saját képemre kívántam arcodat és szívedet alakítani. Uram, légy irgalmas hozzám, és fogadd el áldozatomat! Amen.
P. Gerhardt 

 

 

HIMNUSZ SIENAI SZENT KATALIN ÜNNEPÉN

Mint okos szüzek szűzi útitársa
indul elébe égi Jegyesének;
éji sötét rém tovafut előle,
mécse ha lángol.

Drágakövekkel ékes csodagyűrűt
hoz Vőlegénye - ez a jegyajándék -,
s szól Katalinhoz: 'Szeretetem égi
záloga ez lesz!'

Szíve gyakorta hevesen felizzik,
s míg ez a szent hév tüzesíti lelkét,
tagjain Krisztus sebeit is hordja
Szent Katalin szűz.

Százszor is boldog, sok ezerszer áldott ő,
aki nyugtot jegyese ölén lelt,
s úgy ragyog ékes mennyei karokban,
mint a kelő nap.

Áldott az Isten örök égi trónján,
áldott a Három, kiben egy a lényeg,
ő irányítja a világot rendben
szent hatalommal. Amen.

Forrás ~ Internet

HIMNUSZ

Mint okos szüzek szűzi útitársa
indul elébe égi Jegyesének;
éji sötét rém tovafut előle,
    mécse ha lángol.

Drágakövekkel ékes csodagyűrűt
hoz Vőlegénye - ez a jegyajándék -,
s szól Katalinhoz: 'Szeretetem égi
    záloga ez lesz!'

Szíve gyakorta hevesen felizzik,
s míg ez a szent hév tüzesíti lelkét,
tagjain Krisztus sebeit is hordja
    Szent Katalin szűz.

Százszor is boldog, sok ezerszer áldott ő,
aki nyugtot jegyese ölén lelt,
s úgy ragyog ékes mennyei karokban,
    mint a kelő nap.

Áldott az Isten örök égi trónján,
áldott a Három, kiben egy a lényeg,
ő irányítja a világot rendben
    szent hatalommal. Amen.

Forrás ~ Internet

 

HIMNUSZ

Szent Katalin, kit fény övez,
Egyházunk éke, tégedet
szívből köszöntünk, éneket
zengünk s idézzük érdemed.

Hős erényekben gazdagon
híressé lettél te nagyon,
szerényen, példamutatón
kereszttel járva utadon.

Üdvöz légy, béke hírnöke,
csillagnak lát a nép szeme;
tedd, hogy e század szelleme
hit legyen, ne vadság heve!

A Lélek, Örök Felelet,
ő ihleti a nyelvedet,
s a Bölcsesség, amely vezet
minden harcodban győz veled.

Jézus jegyese, kérlelünk,
imáddal esdd ki, kérd nekünk:
Vele egészen egy legyünk,
míg majd honába érkezünk.

Atyánk, nagy Isten, szent Urunk,
Szűztől született Jézusunk
s Szentlélek: együtt hódolunk,
időtlenül magasztalunk! Amen.

Forrás ~ Internet

SIENAI SZENT KATALIN SZŰZ ÉS EGYHÁZTANÍTÓ

Sienai Szent Katalin szűz és egyháztanító ünnepe ~ április 29.

Sienai Szent Katalin Szienában született 1347. március 25-én, egy Benincasa Jakab nevű gyapjúfestő huszonötödik gyermekeként. Nagyon szép gyermek volt, mindenki becézte, szeretettel vette körül. Ő azonban felfelé vonzódott: már hatéves korában a domonkosok temploma felett meglátta az apostolok társaságában Jézus Krisztust. Hétéves korában elhatározta, hogy egészen az Úrnak szenteli magát, mert már kisleányként is a tökéletesebbre törekedett. Iskolába nem járt, írni, olvasni otthon, saját erejéből tanult meg.

A káromló szó nagyon fájt neki. Mikor egyszer édesanyja mérgében átkozódó szóval fogadta, ő szelíden kérlelte: 'Édesanyám, ha hibáztam, verj meg, de ne átkozódj, mert ez nem illik hozzád, nekem meg nagyon fáj.'

Kereste a magányt, csak az Istennel szeretett volna lenni. Volt egy kedvenc barlang-rejteke, ott különösen szeretett imádkozni. Felserdülve szülei és rokonsága unszolták a társasági életre, a divatos öltözködésre, készülődésre egy jó házasság megkötése érdekében. Nehezen viselte mindezt. Lenyírta haját, lehetőleg kerülte a zajos mulatságokat.

Legidősebb nővére halálakor aztán bejelentette: akárhogy is lesz, de ő fogadalmat tett, és házasságot nem akar kötni. Nagyon nehezen értettek vele egyet, de sikerült elérnie, hogy tizenötévesen Szent Domonkos harmadrendjébe léphetett, életét imával, betegápolással és jótékonykodással tölthette. Jelszava 'Pace, pace' - béke, béke -  volt. Gyakran utazott, hogy konfliktusokat elsimítson, fejedelmeket összebékítsen.

Sokat és hosszan böjtölt, a böjtölés után is egyre kevesebbet evett. Elegendő volt számára az Oltáriszentség vétele. Egy idő után Isten abban a kegyelemben részesítette, hogy nem is kívánt enni, sőt rosszul lett ha evett. Misztikus szent volt.

Gyakran volt beteg, de sohasem panaszkodott. Amit nehezen tudott elviselni, az a kísértés volt. Úgy érezte, kísértésben az Úr magára hagyta. Aztán egy látomásban megértette, hogy Jézus ekkor sem hagyta el, sőt büszke rá, hiszen győzni tudott. Ettől kezdve már nagy lelki békében élt.

Sok szegényt gondozott, adakozott még a követelődző szegényeknek is, még az erőszakosaknak is. Emberszerető türelme mérhetetlen volt. Mikor egyszer panaszosan imádkozott az őt ért igazságtalanságok miatt, látomása volt. Krisztus két koronát kínált neki. Gyémántos aranykoronát és egy töviskoronát. Válasszon! Az egyiket itt viselheti a földön, a másikat az örök életben. Ő a tövisest választotta. Többé nem lázadozott.

Sokak kérték tanácsát, segítségét. Sokakkal levelezett. Leveleit nem maga írta, hanem tollba mondta. Híre nagy volt még távoli vidékeken is. Az 1374-es pestisjárvány során áldozatos szeretetet tanúsított, csodák vették körül, látnoki képességei, nagy ereje, amivel még nagy bűnösöket is meg tudott téríteni, egész Európában híressé tette. 1376-ban Avignonba is elment, rábeszélte XI. Gergely pápát, hogy Rómába visszatérjen. Alapított kolostort, pestises betegeket ápolt benne.

Szeretett volna segíteni a nagy nyugati egyházszakadás elkerülésében, Rómába utazott ugyan, de a veszedelmet nem tudta megakadályozni: megbetegedett, és 1380. április 29-én harminchároméves korában elhunyt. Holtteste Rómában nyugszik, a Santa Maria sopra Minerva templomban.

Élete végén az a kitüntetés érte, hogy megkapta Jézus szenvedésének sebhelyeit. Azt a kegyelmet is megkapta élete végén, hogy éveken keresztül nem evett, csak az Oltáriszentség volt egyetlen tápláléka. Csaknem négyszáz levelet írt híres emberekhez, a kegyelmi életről pedig egy könyvet írt. 1461-ben szentté avatta II. Piusz pápa, VI. Pál pápa pedig a II. Vatikáni zsinat után az egyházdoktorok közé iktatta 1970-ben.

Példája: Egyszerű emberek is lehetnek csodálatosan nagyok!

'Istenünk, aki Szent Katalinban fölgyújtottad a szeretet lángját, melynek erejével átélte az Úr szenvedését és Egyházadat szolgálta; az ő közbenjárására kérünk, engedd, hogy néped, amely részese lett Krisztus szenvedésének, dicsősége megnyilvánulásának is ujjongva örvendhessen!' Amen.

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

Abban az időben Jézus hangos szóval hirdette: Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak, aki megvet, és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, hagyta meg nekem, hogy mit mondjak és mit hirdessek. Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem.

---

Saját személyével kapcsolatban Jézus több állítást fogalmaz meg. Első kijelentésével azonosítja magát az Atyával, aki elküldte őt a világba. Aki hisz Jézusban, az tulajdonképpen az Atyában hisz. E szavak alapján jogosan mondjuk, hogy Jézus valóban a mennyei Atya képmása, őt jeleníti meg ebben a világban. Jézus által az Atya cselekszik, tehát tanításában az Atya szól hozzánk, csodái által az Atya jósága tapasztalható meg. Jézus mindenben az Atya akaratát teljesíti. Engedelmességének jutalma az lesz, hogy az Atya megdicsőíti őt a feltámadásban.
Második állításában Jézus világosságnak nevezi önmagát. A világosságban és a sötétségben élők azokat jelképezik ezek szerint, akik hisznek benne, illetve akik elutasítják őt. Örök rejtély marad számunkra, hogy az egykori kortársak, akik hallották tanítását és látták csodáit, miért reagáltak különféleképpen. Miért fogadták el és követték lelkesen őt egyesek, miközben mások szembefordultak vele. E megosztottság természetesen nem csak Jézus kortársainál jelentkezett, hanem végigkíséri az Egyház történetét. Mindenhol, ahol az Egyház igehirdetésének köszönhetően elhangzik Krisztus tanítása, megfigyelhető a megosztottság.
Jézus szava és személye egykor és minden korban döntés elé állítja a világot. Döntés elé állít engem is.
© Horváth István Sándor

---

 

 Urunk Jézus Krisztus! Add, hogy megértsük a keresztség igazságát az életről, mely valamennyiünket egyesít; a küldetésről, mely mindannyiunkat összeköt; az áldozásról, mely mindig újból összefűz. Amen. 

CHANEL SZENT PÉTER VÉRTANÚ

Chanel Szent Péter vértanú ünnepe ~ április 28.

Franciaországban született 1803-ban. A Mária társaságba lépett, és mint misszionárius Polinéziába ment. Sok nehézséggel kellett megküzdenie, de sokakat vezetett a Krisztus-hit igazságára. 1841 április 28-án Futuna szigetén vértanúhalált halt. Kiömlő vére pedig a hit magva lett a misszióban, számára pedig Krisztus országát nyitotta meg.

'Urunk, Jézus Krisztus! Te megadtad, hogy megváltó szenvedésedből részt vállalhassunk. Kérünk, Szent Péter közbenjárására erősítsd hitünket, szilárdítsd akaratunkat, növeld szeretetünket, hogy Téged mindenek felett szeressünk, és bátran megvalljunk az emberek között. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.' Amen.

 Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók körülvették őt, és megkérdezték: 'Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így felelt: „Mondtam már nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amelyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.'

---

Jézus ismételten a pásztor és a juhok képét alkalmazza önmagára, illetve azokra, akik hisznek benne. A másik oldalon pedig azok állnak, akik nem hisznek benne, nem fogadják el, hogy ő a Messiás, nem szívlelik meg tanítását.
Az idő és a helyszín pontos megjelölése János evangélista részéről tudatos, jelképet kell benne látnunk. A jelenet télen, a jeruzsálemi templomban, Salamon oszlopcsarnokában játszódik. Mind időbelileg, mind térbelileg Jézus a határon áll. Még a régihez kapcsolódik, de már átlépni készül az újba. A tél a hitetlenség korszakát, az Istentől való elhidegülés idejét és az elutasítás megfagyott légkörét jelöli, amely után a megújulás tavasza következik. A megújulás idejét ő hozta el a világba. Helyileg, térbelileg ott áll a jeruzsálemi templomban, az ószövetségi idők legszentebb helyén, az istentisztelet helyén. Azon a helyen, ahol megkérdőjelezhetetlen a hagyományokhoz való ragaszkodás és mindennél előbbre valóbb a törvények tisztelete. Jézus már arra készül, hogy a kőfalak közé szorított vallásosságból kilépjen és felépítsen egy új, lelki templomot, létrehozzon egy új közösséget, amelynek tagjai a szeretet Istenében hisznek.
Kész vagyok-e belépni Jézus új világába, az Isten országába? Kész vagyok-e engedelmesen követni őt? Hiszem-e, hogy ő elvezet az üdvösségre?
© Horváth István Sándor

---

 

Mennyei Atyánk! Szent Fiad megtestesülésének titka révén a hit valóságosságára vezette az embert; és mindazokat, akik szolgaságra születtek az ősbűn által, az újjászületés fürdőjében tisztára mosva, Isten gyermekeiként szívébe zárta. Ezért zengjük most és mindörökké az imádás és hála énekét. Amen.

 

 IMA A NEPÁLI BAJBAJUTOTTAKÉRT

    'Ó Isten! Megrendítetted, megrepesztetted a földet.
     Gyógyítsd be sebeit, mert megindult.'

Zsoltárok könyve 60;4

Együttérző Istenünk, kérünk, tekints le most  Nepál népére.
Emlékezzél meg ebben a rettenetes eseményben
testileg-lelkileg megsebzett testvéreinkről jóságosan
és kegyelmesen.

Takard be kegyelmeddel azokat, akikre rátört ez a
tragédia, szereteteddel borítsd be, s őrizd meg őket
mély fájdalmuk közt is a hitben. Bár most belevesztek a
félelembe, aggodalomba, de Te megkeresheted, és
kiemelheted őket ebből a mélységből.

Urunk, Istenünk, kérünk, vezess minket egyházadként
 az együttérzés és a cselekvő szeretet útján, hadd találjuk meg
 a leghatékonyabb és gyors segítés módját, hogy segítsük
gyógyítani a sajgó, friss sebeket, plántáljunk reményt a
megrettent szívekbe, s juttasd eszünkbe, hogy amikor az
egyik tag szenved, vele szenved az egész test is.

Így minden szenvedő tagja a Testnek a gyógyulás
reményével viselheti fájdalmát, a mi Urunkba vetett hit
által, aki meghalt, de feltámadott érettünk, él, hogy
éljünk Általa, és Ura marad ennek a világnak, még a
szenvedőknek is kegyelme és szeretete által. Amen.

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Abban az időben így szólt Jézus: 'Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját nem ismerik.' Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről beszél. Jézus ezért így folytatta: 'Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.'

---

Jézus beszédeinek sajátossága, hogy példabeszédeket használ, azaz képekkel, hasonlatokkal világítja meg mondanivalóját. A tapasztalat szerint hallgatósága így könnyebben megérti üzenetét. Különösen is szükség van e képes beszédre, amikor önmagáról, származásáról és küldetéséről beszél. Hogyan tudja megértetni a néppel, hogy ő Isten, bár emberi valóságában áll előttük? Hogyan tudja elfogadtatni, hogy a mennyei Atya küldötte? Hogyan tudja meggyőzni az embereket, hogy ő valóban Isten Fia?
A mai evangéliumi részletben ilyen hasonlatokat foglal össze János evangélista, aki egyben azzal indokolja Jézus hasonlatokban gazdag beszédmódját, hogy az emberek nem értették meg őt. A kapun bemenő jó pásztorról és a nyájhoz más módon közeledő tolvajokról van szó, illetve arról, hogy a juhok csak a pásztor hangját követik, az idegentől elfutnak. Jézus tehát azt állítja magáról, hogy ő a jó pásztor, azaz érdemes őt követni. Saját tanítását ezzel megkülönbözteti kora más törvénymagyarázóinak tanításától, jelezvén, hogy azokat nem érdemes követni.
Napjainkban sokan fellépnek a nép vezetésének és a közvélemény alakításának igényével. Érdemes mindenkor megnéznünk, hogy kinek a megbízásából, kinek az érdekében cselekszenek. Csak a maguk dicsőségét és felemelkedését kívánják vagy valóban a népet akarják szolgálni?
© Horváth István Sándor

---

 

 Istenünk, Te megvilágosítasz minden embert, aki e földre születik. Kérünk, ragyogja be szívünket kegyelmed fénye, hogy mindig azt gondoljuk és tegyük, ami méltó Hozzád, Előtted kedves, és őszintén szeressünk Téged. Amen.

A NAPBA ÖLTÖZÖTT ASSZONY

     Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott. Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy vörös sárkány, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona. Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta.
     Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét. Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket. Gyermekét elragadták, és az Isten trónja elé tették. Az asszony a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készített számára, hogy ott éljen ezerkétszázhatvan napig.
     Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben. Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is.
     Ekkor harsány hangot hallottam az égben: 'Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és Fölkentjének királysága, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk trónja előtt. De legyőzték őt a Bárány vérével és tanúsága igéjével. Még életüket sem kímélték, mindhalálig! Ezért örvendezzetek, ti, mennyek, és ti, akik benne laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert oda szállt le a sátán nagy haragjában. Tudja, hogy kevés ideje van hátra.'
     Amikor a sárkány látta, hogy a földre taszították, üldözőbe vette az asszonyt, aki fiúgyermeket szült. Az asszony azonban kapott két nagy sasszárnyat, hogy a pusztába repüljön, a rejtekhelyére, ahol majd a kígyótól távol egy évig, két évig és félévig táplálják.
     Erre a kígyó annyi vizet lövellt a szájából az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodorja az ár. De a föld segített az asszonyon: megnyílt a mélye, és elnyelte a sárkány szájából kiáradó folyót. A sárkány haragra lobbant az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait, és kitart Jézus tanúsága mellett. Kiállt a tenger partjára.

 A Jelenések könyvéből 12. fejezet  1-18.

 

 'Önmagunkban nincs világosságunk. Krisztus nélkül olyanok vagyunk, mint a meg nem gyújtott gyertya, mint a nap nélküli hold: egyetlen fénysugarunk sincs a sötét világ számára. Ha azonban az igazság napja felé fordulunk, és Krisztussal összeköttetésben élünk, akkor egész lelkünk megvilágosodik Isten jelenlétének fényétől.'

Forrás ~ Internet

 

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Abban az időben Jézus így szólt: 'Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, – mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.'

---

Bízni IstenbenLázadó korban lévő kamasz fiú mondta egy csoportbeszélgetés alkalmával: 'Az a baj a papokkal, hogy hisznek ugyan Istenben, csak nem bíznak benne.' Megjegyzése nem illeszkedett a beszélgetés menetébe, ezért kissé meglepett, engem a papot, illetve a többi fiatal sem értette, hogy ez most hogyan jön a témához. Kérdezhettem volna tőle, hogy ő bízik-e Istenben és bízik-e a papokban, de nem tettem, mert láttam, hogy nem egészen a saját véleményét mondja. Valószínű, hogy az előző esti film egy részlete maradt meg benne, amelynek megjegyzése talán nem is papokra vonatkozott eredetileg, de ő most egy eredetinek tűnő mondást szeretett volna közölni velem. Egy másik eset: levelet kapok egy ismeretlen személytől, aki meglehetősen általánosan fogalmazva hosszasan sorolja a papok hibáit. Csak annyit válaszoltam neki, hogy jöjjön ő is papnak, álljon be a csapatba, mutasson példát, hogy milyen egy jó pap, és szívesen tanulok tőle. E válasszal 'fején találtam a szöget,' mert szégyenkezve vallotta be, hogy két évig járt papnevelő intézetbe, de otthagyta a szemináriumot, és bocsánatot kért előző leveléért.
Ma, a papi és szerzetesi hivatások napján nem a 'mundér becsületét szeretném védeni,' hanem mindenkit a bizalomra szeretnék buzdítani. Amikor fiatal emberként valaki meghallja Isten hívását a papi életre és úgy dönt, hogy elfogadja azt, akkor ez a döntése a bizalom jele. Rábízza magát Istenre, az ő vezetésére és szeretetére. A papságra való felkészülés során újra és újra meg kell erősíteni ezt a bizalmat, főként akkor, amikor megérti, hogy emberi képességei aligha lesznek elegendőek hivatása teljesítéséhez. Ha hiányzik a bizalom folyamatos erősödése, akkor inkább félbehagyja valaki a szemináriumot és más foglalkozást választ magának. A pappá szenteléskor szintén megmutatkozik ez a bizalom Isten felé, hiszen enélkül aligha volna bárkinek bátorsága elindulni ezen az életpályán. A bizalom ismételt felélesztése és erősítése a későbbiekben is szükséges, hiszen csak így tud hűséges maradni, kitartani papi hivatásában.
A mai vasárnap a szolgálatát hűséggel végző pásztorról olvasunk az evangéliumban. Jézusnak ez a példázata a bizalomról is szól. Valószínűleg a bizalom, mint emberi tulajdonság nem ruházható át állatokra, de a pásztort ösztönösen követő bárányok képe jól szemlélteti a személyek közti bizalmat. A pap Istenre bízza életét, Jézust, a jó pásztort követi. Ez nála nem ösztönös, mint a bárányok esetében, hanem tudatos döntés. A hívek, az Egyház tagjai bizalommal követik vezetőiket, mert felismerik azt, hogy Isten rendeléséből, Jézus hívására lettek ők a nyáj pásztorai. A hívek részéről tehát kettős irányú a bizalom, egyrészt a papok felé irányul, akiknek a vezetését elfogadják, másrészt Jézus felé, azaz bíznak abban, hogy ő, a Jó Pásztor gondoskodik számukra olyan emberekről, akik hűséggel és felelősséggel vezetik őket.
Amikor ma új papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk és azért, hogy papjaink megerősödjenek hivatásukban, tegyük ezt bizalommal: Isten papjai által gondoskodik az ő népéről.
© Horváth István Sándor

---

 

 Mindenható Istenünk! Akit te kiválasztasz a papságra, és aki igent mond a papi hivatásra, annak világosan kell látnia az emberek lelki igényét. Fel kell mérnie azokat a feladatokat, amelyeket papként végezni fog a te nevedben. El kell sajátítania a megfelelő lelkipásztori módszereket, hogy érthető és korszerű választ tudjon adni a mai embereknek. De az emberi felkészülésen túl mindenekelőtt rád kell bíznia önmagát, teljesen és visszavonhatatlanul át kell adni személyiségét neked. Adj, Urunk, a te népednek jó, szent, hivatásukat hűségesen teljesítő és Krisztust, a Jó Pásztort példaképüknek tekintő papokat!

 

  SZENT MÁRK EVANGÉLISTA ÜNNEPE ~ ÁPRILIS 25.

Zsidó papi családból származott. Zsidó neve: János.
Az Úr szenvedése idején még ifjú volt. Szent Pál első apostoli útján elindult rokonával, Barnabással, de Pergéből visszafordult. Ezért a második apostoli úton már nem vett részt, hanem Barnabással együtt Ciprus szigetére ment. Később Péter apostollal együtt Rómában tartózkodott, és ott tolmácsolta Szent Péter prédikációit. Ezeket írta le evangéliumában.
Az Apostol-fejedelmek vértanúsága után Alexandria püspöke lett, és ott szenvedett vértanúságot. Ezekiel próféta jövendölése alapján oroszlánnal ábrázolják, mert azzal kezdi evangéliumát: 'A pusztába kiáltó szava: Készítsétek az Úr útját!' Az evangélium megírásával betöltötte az Úr parancsát.

'Istenünk, ki Szent Márkot arra választottad, hogy megírja Evangéliumodat, kérünk, segíts, hogy közbenjárására, híven járjunk Krisztus nyomában!'

Forrás ~ Internet

 Szent Márk evangélista ünnepe ~ Búzaszentelés napja

Mise után a hívek kereszttel, lobogókkal kivonultak a határba, ahol a pap megszentelte a vetést. Mindenki vitt haza magával a megszentelt búzaszálakból, melyeknek gonosz-űző erőt tulajdonítottak.

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Abban az időben: Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: 'Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.' Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által, amelyek kísérték őket.

---

Az újszövetségi Szentírás sorrendje szerint a második evangélium Szent Márk írása, amely azonban időrendben a legkorábban keletkezett. Mind a négy evangélium esetében megfigyelhetünk sajátos szempontokat, amelyek a szerzőt vezették. Ma Szent Márk evangélista ünnepén foglaljuk röviden össze, milyen szándék vezette őt művének megírásakor.
Amikor Márk megírja evangéliumát, azaz mintegy 25 évvel Krisztus feltámadása után, már léteznek krisztusi közösségek. E közösségek tagjait szeretné megerősíteni a hitben. A hit két pilléren nyugszik: Jézus kereszthalálán és feltámadásán, amelyek meghozták az emberiségnek a megváltást és az üdvösséget. Az első keresztények nem csupán a hit örömét tapasztalták meg, hanem azt is, hogy hitük miatt üldözések érik őket. Márk fel akarja készíteni a keresztényeket a rájuk váró üldözésekre, meg akarja őket erősíteni hitükben, bátorít a helytállásra és a hitben való kitartásra. Az üldözések és a világ kísértései megingathatják az embereket a hitben, de ennek ellen lehet állni Isten segítségével.
Miként az első krisztusi közösség számára, ugyanúgy a mi számunkra is a hit megerősödését szolgálja az evangélium naponkénti olvasása. Benne megtalálom az öröm, a megváltás, az üdvösség, a kegyelem és a hit tiszta forrását.
© Horváth István Sándor

---

 

Istenünk, Te örömmel ajándékozod meg az embereket, és azt várod, hogy örömben éljenek, mert a te világod öröm és boldogság. Űzd el lelkemből a szomorúságot. Adj gondolataimnak szárnyat, és vedd el tőlem a gondokat. Azért is könyörgök több örömért, hogy másokat is örömre hangolhassak. Amen.

SZENT GYÖRGY VÉRTANÚ ÜNNEPE ~ ÁPRILIS 24.

Szent György vértanú ünnepe ~ április 24.

Tisztelete valószínűleg a palesztinai Liddából ered. Rengeteg legenda tanúsítja, hogy nagyon népszerű szent a keleti és nyugati Egyházban. A történelem azt őrizte meg róla, hogy Diokleciánusz császár katonája volt, a kisázsiai, kappadóciai seregek vezére. Krisztus tanításának követéséért elfogták, börtönbe vetették és súlyos kínzások után, 303-ban kivégezték.

Vértanúsága nemcsak népszerűvé tette, hanem megnyitotta neki Krisztus Országát, amiről a szentmise Kezdőéneke szól: Szentjeidet, Urunk,örök világosságod világába vezetted.
Övék a boldog örökkévalóság.

'Urunk, Jézus Krisztus! Te Szent Györgyöt kegyelmeddel a katonai élet fegyelméből a vértanúság önátadó szeretetére vezetted. Kérünk, növeld szeretetünket, hogy napról napra fokozódjék önátadásunk Irántad, 

Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.' Amen.

'Istenünk, hatalmadat magasztaljuk, és alázattal kérünk, add, hogy Szent György olyan készséggel támogasson minket gyöngeségeinkben, amilyen készséges szívvel Fiadat követte szenvedése útján!' Amen.

Szent György vértanú imádsága    

Mikoron az ő szent mártíromságának órája beteljesedett volna,
Szent György kéri az Úr Istent mondván: 'Én ídes Uram, Jézus Krisztus, kérlek a Te szent nevednek tisztöletes méltóságáért, hogy az én lelkemet el ne szakaszd a Te szent malasztodtól örökkül örökké. És valaki az én kínszevendésemről ájtatossággal megemlékezöndik és szükségének idején engem hívand, hallgattassék meg. Valamely házban leend az én kínszenvedésemről való könyv, ott ném, sánta siket, csonka bonka gyermek ne szülessék. És valaki valamit tud kérni az én nevemben minden kérelme beteljesíttessék minden kétség nélkül.' Amen.

Érdy kódex

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a zsidók között: 'Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?' – kérdezték. Jézus így felelt nekik: 'Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.' Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.

---

A tegnap olvasottakat folytatva, beszédében Jézus megerősíti, hogy az ő teste valóban étel, amelyet mindazok magukhoz vehetnek, akik el akarnak jutni az örök életre. Mai elmélkedésünkben nézzük meg, hogy mi az alapja az Oltáriszentség és az örök élet szoros kapcsolatának!
Az örök életre az ember úgy jut el, hogy meghal és Isten feltámasztja őt az új életre. Igaz ez minden emberre és igaz Jézusra is. Az ő halálára nagypénteken emlékezünk, feltámadását pedig húsvétvasárnap ünnepeljük. E két esemény összetartozik, pontosabban egy harmadikat, egy ezeket megelőzőt is hozzá kell kötnünk, mégpedig az Úr utolsó vacsoráján történteket. Az utolsó vacsora Jézus áldozata, amely egyben a keresztáldozat és a feltámadás elővételezése. A kenyérben és a borban Krisztus önmagát adja nekünk. A kereszten szintén önmagát adja, s ez igaz feltámadására is, hiszen ez által nyerünk új életet, üdvösséget.
Az Oltáriszentségben, az Eucharisztiában a múlt, a jelen és a jövő találkozik, mert a szentmisében emlékezünk egy múltbeli eseményre, Krisztus áldozatára, megünnepeljük, hogy jelenvalóvá válik köztünk a jelenben és elővételezzük az örök életet, amely a jövőben vár ránk. A szentmisének akkor vagyok igazán részese, ha magam is áldozattá válok és egyesülök Krisztussal, akit a szentáldozásban veszek magamhoz.
© Horváth István Sándor

---

 

Jézusunk, Te megmutattad, mi is az ember, s megtapasztaltad: ember az emberrel milyen rosszul bánik. Végül azonban azt is megmutattad, hogy hogyan visel el az ember másokat egészen saját élete feláldozásáig. Te felszabadítottál engem erre az életre; segíts követésedben! Amen.
A. Pereira

 CSAK ISTENRE FIGYELNI

Búcsúbeszédében Jézus így szólt az övéihez: 'Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják. S ezt mind az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.' Jn 15,18-21

Bevezető ima: Uram, bárcsak mindenki szeretne és becsülne engem! Sokszor azért teszek dolgokat, hogy mások észrevegyék és értékeljék az erőfeszítéseimet. Rendszerint attól félek, hogy félreértik a cselekedeteimet. Tudom, hogy Te szeretsz, de jólesik éreznem mások szeretetét is. Uram szeretlek, és mégis úgy tűnik, hogy félek mindenemet odaadni, nehogy embertársaim ne szeressenek. Add meg a kegyelmet, hogy egyedül Téged szerethesselek! Soha ne számítsak másoktól vigasztalásra csak Tőled!

Kérés: Uram, add meg a kegyelmet, hogy az ima- és szentségi életemmel mérjem a veled való kapcsolatom erősségét - ahogyan azt Szent Adalbert is tette -, ne pedig azzal, hogy mit viszek véghez.

1. Istennel való kapcsolatom alapja a keresztségem. Egy csepp víz, egy pár elmondott szó, és az egész világ megváltozott. Talán nem is vetted észre, csak most hallasz róla. Talán nem is voltál tisztában az óriási veszéllyel, amelyben éltél, de valaki, aki szeret, megadta a lehetőséget, hogy megkereszteljenek. Az Esztergom-budapesti főegyházmegyében Szent Adalbert napját ünnepeljük. A szent föltűnik, majd eltűnik, mint egy villanás a magyar történelemben, mégis ő volt az, aki megkereszelte Gézát és fiát, Vajkot. Ő csak egy eszköz volt, nagyon egyszerű; egy misszionárius, tele buzgósággal; egy szemlélődő, aki mindig imádkozott. Ez az egyszerű keresztelő lett a kezdete a magyarok istenkapcsolatának.

2. Mindent odaadni Isten Országáért. Szent Adalbert missziós elhivatottsága istenkapcsolatán, nem pedig az emberek elismerésén nyugodott. Mindent odaadni a hivatás ajándékáért cserébe, hatalmas tanúságtétel. Adalbert elhagyta otthonát, életvitelét, kultúráját, hogy Krisztust hirdesse. Mindenek fölé helyezte ezt az ajándékot. Üldözték, megtagadták és kicsúfolták. Újra és újra megpróbálta. Azután kérelmezte, hogy hadd vonuljon el a szemlélődő életbe öt évre, hogy imádkozzon a lelke üdvéért. Rájött, hogy minden, amit kapott ajándék, és egész tevékenysége kizárólag arra szolgált, hogy ezt a kincset megossza másokkal. Nem törődött azzal, hogy mások mit gondolnak, tesznek vagy mondanak. Mindig azon fáradozott, hogy Isten Országát terjessze. Rövid magyarországi látogatása is alkalom volt számára, hogy egy egész nemzetet Isten barátságába vonjon a keresztség által.

3. Vérét ontotta. Szent Adalbert munkája hiteles volt, mivel vérét ontotta. Nála volt az igazság és erről meg is volt győződve. Istennel való kapcsolatunk a mindenünk! Képes lennék föladni érte mindent, akár életemet is, hogy megőrizzem és továbbadjam ezt a kegyelmet? Ontsuk mi is a vérünket, nem feltétlenül fizikai értelemben, hanem hozzáállásunkkal! Fájdalmasabb az igehirdetés, Krisztus iránti szeretetünk felvállalása akkor, amikor ezért kigúnyolnak. Inkább nem borzoljuk mások kedélyeit. Mindenkinek egy meggyőző tanúságot kell adnunk a hitünkről!

Beszélgetés Krisztussal: Uram, engedd, hogy fölfedezzem: irántam való szereteted az igazi kincsem, nem pedig a különböző dolgok, amik velem történnek. Tudod mennyire nehéz megtapasztalnom Téged, amikor gyenge vagyok, amikor elesem, amikor támadások érnek hitem miatt, vagy kritizálnak. Segíts, hogy ne azokra figyeljek, amit mások gondolnak vagy mondanak rólam, hanem arra, hogy Téged és embertársaimat szeressem! Meg kell, hogy ismerjenek és tapasztaljanak, ahhoz, hogy szeressenek és szolgáljanak Neked. Csak így lehet a világot jobbá tenni. Ne engedd, hogy kiábránduljak a szeretetedből, ha nem látom a munkám gyümölcseit!

Forrás: Regnum Christi mozgalom napi elmélkedése ~ Internet

 

SZENT ADALBERT PÜSPÖK

Szent Adalbert Béla püspök és vértanú emléknapja ~ április 23.

956-ban született Libicében cseh hercegi családból. Eredeti neve Vojtech, az Adalbert nevet a bérmáláskor kapta. A magdeburgi székesegyházi iskolában tanult. 983-ban Prága városának második püspöke lett. Minden erejével arra törekedett, hogy népét az igazi kereszténységre vezesse. Sok meg nem értéssel találkozott, sőt hazáját is el kellett hagynia, Rómába menekült. Magyarországon is járt vándormisszionáriusként (992-994), Esztergomban ő bérmálta meg első szent királyunkat, Istvánt. A pogány poroszok közt térítve szenvedett vértanúságot 997. április 23-án. 999-ben avatták szentté. Ereklyéit Prágában, Esztergomban és a római Szent Bertalan-templomban őrzik. Esztergomban az első székesegyházat az ő tiszteletére építtette Szent István király 1010-ben.

 'Istenünk, te vértanúdat, Szent Adalbert Béla püspököt szenvedései jutalmául szentjeid sorába emelted. Add, kérünk, hogy példája nyomán eljuthassunk az örök hazába. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

'Dicsőség Krisztus Urunknak, ki Szent Adalbert püspököt szenvedésének részesévé tette. Érdemeiért és csodáiért áldjuk az Urat. Alleluja.' Amen.

Forrás ~ Internet