SZENT SKOLASZTIKA
Szent Skolasztika szűz emléknap - február 10.
'Kérünk Téged, irgalmas Istenünk, Szent Skolasztika szűz érdemeiért
tekints jóságosan házad népére, és ahogy imádságára záport hullattál a
földre, úgy közbenjárására áraszd el szívünket kegyelmeddel!'
SZENT
SKOLASZTIKA 480 körül - talán 485-ben - az umbriai Nursiában - amit ma
Norciának neveznek - született. Édesanyja a szüléskor meghalt. Vagyona
és szépsége sok kérőt vonzott, de ő egyedül Istennek akart szolgálni.
Szent Benedek ikertestvére volt, arcban is, alakban is, de lelkileg is
óriási hasonlóság volt köztük. Nagy terveiket együtt hajtották végre.
Megalapította
a bencés apácák rendjét. Piombariolában Benedek segítségével építették
fel első zárdájukat, itt a férfi bencés Regula szabályai szerint éltek. A
bencés jelszó - Imádkozzál és dolgozzál!; Ora et labora! - szellemében
dolgoztak és imádkoztak. Létszámuk olyan gyorsan nőtt, hogy hamarosan
újabb kolostort kellett építeni számukra.
Alázatos
elvonultságban és Isten iránti szeretetben kiváló volt. Magával szembeni
hajthatatlan szigora, sok imája, az irgalmasság cselekedeteinek
gyakorlása töltötte ki idejét. Fivérével sokszor találkozott, ilyenkor
megbeszélték lelki ügyeiket, a közösség ügyeit és saját problémáikat.
Egyszer amúgy hosszúra nyúlt megbeszélésüket úgy tudta Skolasztika
megnyújtani, hogy imádkozott és az ima nyomán kitört vad vihar testvérét
maradásra kényszerítette, így megbeszélhették amúgy nagyon fontos
dolgaikat. Erre emlékezve villámláskor szokták Szent Skolasztika
segítségét kérni.
Monte Casino közelében hunyt el 542,
vagy 547 táján. Benedek a saját sírjába temette el, ma is együtt
nyugszanak Monte Cassino bazilikájának kriptájában. A longobárdok ugyan a
6. század végén feldúlták Monte Casinót, de az ereklyéket frank
szerzetesek megmentették és később Zakariás pápa segítségével
visszakerülhettek eredeti helyükre.
Példája: Imádkozz és dolgozz, ezt az elvet Te is megélheted!
'Szent Skolasztika szűz emlékezetét ünnepelve kérünk, Istenünk, hogy példáját követve szívünk tiszta szeretetével szolgáljunk neked, és elnyerjük örök szereteted boldogító ajándékát. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.
Forrás ~ Internet
SZENT SKOLASZTIKA ÉS SZENT BENEDEK UTOLSÓ TALÁLKOZÁSA
Nagy Szent Gergely pápa elbeszéléséből magunk elé képzelhetjük, hogyan játszódott le az a bizonyos utolsó találkozás Skolasztika és Benedek között.
Skolasztikát halálsejtelmek töltötték el, de Benedeknek nem szólt róluk. Csak könyörögve kérte: 'Ne távozz el tőlem, ha beáll az éjszaka. Beszélgessünk hajnalhasadásig a mennyei örömökről!'
Benedek elcsodálkozott: 'Hogyan beszélhetsz így, nővérem? Teljességgel lehetetlen, hogy az éjszakát a kolostoron kívül töltsem!'
Skolasztika nem válaszolt. Úgysem tudta volna bátyját rávenni, hogy ne tartsa meg a regulát. Ezért Istenhez fordult könyörgő imádságával. Arcát tenyerébe rejtette, fejét az asztalra hajtotta. Amikor ismét föltekintett, az ég elsötétült. Felhőszakadásszerű eső zúdult alá, mennydörgések reszkettették meg a levegőt; senki sem kockáztathatta meg, hogy kimerészkedjék az ítéletidőbe.
Benedek méltatlankodva ugrott fel: 'Nővérem, mit műveltél?' Skolasztika mosolyogva vonta vissza a helyére: 'Látod, amikor téged kértelek, nem hallgattál meg. Most Istenhez imádkoztam, és ő rögtön meghallgatott. Most meg tudod tenni!' Ezzel a kedveskedéssel szemben Benedek ugyanolyan tehetetlen volt, mint a villámlással és az esővel szemben. Maradt tehát, és így hosszúra nyúlt a búcsúzás. Három nap múlva Benedek megtudta, hogy nővére örökre hazatért. Néhány testvér elhozta holttestét Montecassinóba. Ott abba a sziklasírba temették, amelyet Benedek magának készíttetett.
Forrás ~ Internet
Skolasztikát halálsejtelmek töltötték el, de Benedeknek nem szólt róluk. Csak könyörögve kérte: 'Ne távozz el tőlem, ha beáll az éjszaka. Beszélgessünk hajnalhasadásig a mennyei örömökről!'
Benedek elcsodálkozott: 'Hogyan beszélhetsz így, nővérem? Teljességgel lehetetlen, hogy az éjszakát a kolostoron kívül töltsem!'
Skolasztika nem válaszolt. Úgysem tudta volna bátyját rávenni, hogy ne tartsa meg a regulát. Ezért Istenhez fordult könyörgő imádságával. Arcát tenyerébe rejtette, fejét az asztalra hajtotta. Amikor ismét föltekintett, az ég elsötétült. Felhőszakadásszerű eső zúdult alá, mennydörgések reszkettették meg a levegőt; senki sem kockáztathatta meg, hogy kimerészkedjék az ítéletidőbe.
Benedek méltatlankodva ugrott fel: 'Nővérem, mit műveltél?' Skolasztika mosolyogva vonta vissza a helyére: 'Látod, amikor téged kértelek, nem hallgattál meg. Most Istenhez imádkoztam, és ő rögtön meghallgatott. Most meg tudod tenni!' Ezzel a kedveskedéssel szemben Benedek ugyanolyan tehetetlen volt, mint a villámlással és az esővel szemben. Maradt tehát, és így hosszúra nyúlt a búcsúzás. Három nap múlva Benedek megtudta, hogy nővére örökre hazatért. Néhány testvér elhozta holttestét Montecassinóba. Ott abba a sziklasírba temették, amelyet Benedek magának készíttetett.
Forrás ~ Internet