EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: 'Kérjetek, és
adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak
nektek. Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak
ajtót nyitnak. Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az
kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, ki ad kígyót neki? Ha tehát ti –
bár rosszak vagytok – tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább
jót ad a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt. Amit tehát akartok,
hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez ugyanis a
mózesi törvény és a próféták tanítása.'
Kedden arról olvastunk az evangéliumban, hogy a Miatyánk kezdetű
imádság megtanításával Jézus arra bátorította tanítványait, hogy
kéréseikkel forduljanak a mennyei Atyához. A mai szakasz megerősíti ezt a
gondolatot. Ezt mondja a mi Urunk: 'Kérjetek, és adnak nektek;
keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek' (Mt 7,7).
Az Atya ugyanis figyel ránk, meghallgatja mindazokat a kéréseinket,
amelyek lelkünk javát és üdvösségünket szolgálják.
Amikor elkezdünk komolyan böjtölni, bizonyos testi kellemetlenségeket tapasztalunk. Felébred bennünk az éhségérzet, esetleg gyomorfájást, fejfájást vagy testi gyengeséget érzünk. Ha a böjtölés ezen járulékos elemei nem riasztanak vissza, hamarosan megtapasztalhatjuk a másik oldalt: újfajta életerő, pezsdülés, felfrissülés tölt el bennünket. Erősnek érezzük magunkat ahhoz, hogy legyőzzük testünk ösztönös hajlamait, uralkodjunk önmagunkon, s ez a szabadságnak egy újszerű megtapasztalása. Éberebbek és figyelmesebbek leszünk, s ez nem csupán környezetünkre és emberekkel való magatartásunkra vonatkozik, hanem arra is, hogy könnyebben megnyitjuk lelkünket Isten számára. Figyelmesebben hallgatok szavára, lelkem könnyebben rezdül üzeneteire. A böjt és az imádság ilyen módon az Istenben való új életet nyitja meg számomra.
© Horváth István Sándor
Amikor elkezdünk komolyan böjtölni, bizonyos testi kellemetlenségeket tapasztalunk. Felébred bennünk az éhségérzet, esetleg gyomorfájást, fejfájást vagy testi gyengeséget érzünk. Ha a böjtölés ezen járulékos elemei nem riasztanak vissza, hamarosan megtapasztalhatjuk a másik oldalt: újfajta életerő, pezsdülés, felfrissülés tölt el bennünket. Erősnek érezzük magunkat ahhoz, hogy legyőzzük testünk ösztönös hajlamait, uralkodjunk önmagunkon, s ez a szabadságnak egy újszerű megtapasztalása. Éberebbek és figyelmesebbek leszünk, s ez nem csupán környezetünkre és emberekkel való magatartásunkra vonatkozik, hanem arra is, hogy könnyebben megnyitjuk lelkünket Isten számára. Figyelmesebben hallgatok szavára, lelkem könnyebben rezdül üzeneteire. A böjt és az imádság ilyen módon az Istenben való új életet nyitja meg számomra.
© Horváth István Sándor
Istenünk, köszönjük, hogy Jézus együtt akar lenni velünk is, miként
Simon Péter bárkájába. Istenünk, Te tudod, mennyit fáradozunk, milyen
kudarcokat élünk meg. Te látod mindennapi fáradozásainkat mennyire
eredménytelennek érezzük. Hozzánk is szólsz Jézus által, miként
Péterhez: vessétek ki a hálót halfogásra. Magunktól már sokszor feladtuk
volna. Add, hogy sose vonakodjunk Jézus szavának engedelmeskedni! Add,
hogy az Ő szavát követve megtapasztalhassuk az Ő életet átalakító
erejét. Add, - hogy elhagyva mindent, ami fölöslegesen megköt minket, -
szabadon követhessük Jézust!