EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
Egy
alkalommal Jézust fölkeresték anyja és rokonai. De nem mentek be a
házba, ahol Jézus tanított, hanem hívatták őt. Akik körülötte ültek,
odaszóltak Jézusnak: 'Anyád és rokonaid kint vannak, és keresnek téged.'
Jézus azonban így válaszolt: 'Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?'
Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, és csak ennyit
mondott: 'Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti Isten akaratát, az
az én testvérem, nővérem és anyám!'
Az
elmúlt héten már elmélkedtünk Jézus új világáról, új közösségéről és az
új gondolkodásmódról, mint e közösséghez való tartozás feltételéről. E
szakaszt zárja le a mai evangélium, amelyben a mi Urunk egy új, lelki
közösségről beszél. 'Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?' (Mk 3,33) -
kérdezi Jézus. Ne értsük félre szavait! Nem arról van itt szó, hogy
megtagadja édesanyját, elutasítja rokonait vagy felszámolja családi
kötelékeit, hanem arról, hogy a vérségi köteléknél fontosabbnak tartja a
lelki kapcsolatot.
A gonosz lelkek kiűzése azt mutatta, hogy Isten megszabadítja az embert, megszabadít minket a gonosz hatalmától. Az érem másik oldala pedig az, hogy Isten felszabadít bennünket, hogy őt választhassuk és az ő közösségéhez kapcsolódjunk. Csak ebben a kettős értelemben beszélhetünk az emberi szabadságról, amely végső soron Istennek köszönhető. Nem mondhatjuk magunkat igazán szabadnak, ha az evilági javakhoz, az anyagi értékekhez kötődünk, de akkor sem, ha túlzottan ragaszkodunk emberi, családi, baráti kapcsolatainkhoz. Sokan - tévesen - azt gondolják, hogy Isten elveszi szabadságunkat, amikor akaratának teljesítését kéri tőlünk. Valójában emberi szabadságunk az Istennek való engedelmességben teljesedik ki. Ez az alapja a Krisztus által akart lelki kapcsolatnak.
© Horváth István Sándor
A gonosz lelkek kiűzése azt mutatta, hogy Isten megszabadítja az embert, megszabadít minket a gonosz hatalmától. Az érem másik oldala pedig az, hogy Isten felszabadít bennünket, hogy őt választhassuk és az ő közösségéhez kapcsolódjunk. Csak ebben a kettős értelemben beszélhetünk az emberi szabadságról, amely végső soron Istennek köszönhető. Nem mondhatjuk magunkat igazán szabadnak, ha az evilági javakhoz, az anyagi értékekhez kötődünk, de akkor sem, ha túlzottan ragaszkodunk emberi, családi, baráti kapcsolatainkhoz. Sokan - tévesen - azt gondolják, hogy Isten elveszi szabadságunkat, amikor akaratának teljesítését kéri tőlünk. Valójában emberi szabadságunk az Istennek való engedelmességben teljesedik ki. Ez az alapja a Krisztus által akart lelki kapcsolatnak.
© Horváth István Sándor
Istenünk,
özvegyek, árvák és idegenek védelmezője! Abban a világban, amelyben
sokan remény nélkül élnek, feltámasztottad Fiadat, hogy reménységet adj
az emberiségnek és megújulást a földnek. erősítsd és egyesítsd továbbra
is egyházadat abban a küzdelmében, amelyet a halál erőivel szemben
folytat abban a világban, ahol a teremtés és az emberiség elleni erőszak
homályosítja el az általad felajánlott új élet reménységét. ezt kérjük a
feltámadott Úr nevében, az Ő Lelke erejével. Ámen