EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a
jeruzsálemi templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser
törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig
élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta
el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és
nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a
gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az
Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a
galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt
bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Jézus templomi bemutatása alkalmával a férfi, Simeon mellett
megjelenik egy női személy, Anna is. Szerepe ugyanaz, mint Simeoné,
tudniillik tanúskodni arról, hogy e gyermekre várt a választott nép,
benne valósult meg Isten ígérete, ő a Megváltó.
Lukács evangélista beszámolója több dolgot rögzít róla, amelyek közül minden bizonnyal vallásos buzgósága a legfontosabb. Buzgóságát jelzi, hogy 'nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal' (Lk 2,37). Az evangélista nem jegyzi le Anna szavait, nem tesz említést külön neki adott kinyilatkoztatásról és arról sem, hogy eltöltötte volna a Szentlélek, amely elemek Simeon esetében nagy hangsúlyt kaptak. Ehelyett buzgó imádságát, böjtölését, szolgálatát és több évtizedes hűségét emeli ki, amelyek érdemessé tették arra, hogy megláthassa a Megváltót, akire ő és nemzedéke várakozott. Újabb elemként jelenik meg, hogy az általa felismert igazságról másoknak beszélni kezd, azaz tanúságot tesz a jelenlévők előtt arról, hogy a templomba hozott újszülött gyermekben, Jézusban felismeri a Megváltót.
Bízni abban, hogy Isten ígérete valóra fog válni, hűséggel és kitartással várni a megvalósulást, buzgón imádkozni Istenhez, és a hit szemével felismerni a Megváltót - mindezt megtanulhatjuk Anna asszonytól.
© Horváth István Sándor
Lukács evangélista beszámolója több dolgot rögzít róla, amelyek közül minden bizonnyal vallásos buzgósága a legfontosabb. Buzgóságát jelzi, hogy 'nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal' (Lk 2,37). Az evangélista nem jegyzi le Anna szavait, nem tesz említést külön neki adott kinyilatkoztatásról és arról sem, hogy eltöltötte volna a Szentlélek, amely elemek Simeon esetében nagy hangsúlyt kaptak. Ehelyett buzgó imádságát, böjtölését, szolgálatát és több évtizedes hűségét emeli ki, amelyek érdemessé tették arra, hogy megláthassa a Megváltót, akire ő és nemzedéke várakozott. Újabb elemként jelenik meg, hogy az általa felismert igazságról másoknak beszélni kezd, azaz tanúságot tesz a jelenlévők előtt arról, hogy a templomba hozott újszülött gyermekben, Jézusban felismeri a Megváltót.
Bízni abban, hogy Isten ígérete valóra fog válni, hűséggel és kitartással várni a megvalósulást, buzgón imádkozni Istenhez, és a hit szemével felismerni a Megváltót - mindezt megtanulhatjuk Anna asszonytól.
© Horváth István Sándor
Urunk, Jézus Krisztus! Születéseddel az isteni szeretet jött el
emberi világunkba. Legyen minden család a szeretet otthona! Legyen
minden család az élő Isten otthona! Legyen minden család az élő hit
otthona! Urunk, jelenléted teremtse meg a szeretetet és a békét minden
családban, hogy a családtagok egymást segítve és felelősséggel
teljesítsék hivatásukat! Segítsd a keresztény családokat, hogy tanúságot
tegyenek a világban a szerelem, a szeretet, a házasság és a család
szépségéről! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!