EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
Abban az időben: Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
'Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek,
ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!'
'A szentek világa'
'A szenteknek megvan a saját országa, van saját ragyogásuk, vannak diadalaik, van dicsőségük. Nincs szükségük sem földi, sem lelki hírnévre. A hírnév semmit sem adhat számukra és elvenni sem tud tőlük semmit, nem tudnak mit kezdeni vele. Isten és az angyalok látják őket, nem földi emberek, nem kíváncsi lelkek. Isten elegendő az ő számukra' – írja Blaise Pascal a Gondolatokban. Sok igazság van a francia természettudós és vallásfilozófus szavaiban. Mielőtt azonban a szenteket egészen a földtől elrugaszkodott embereknek gondolnánk, tegyük hozzá, hogy hús-vér emberek voltak ők is, akik megküzdöttek emberi gyarlóságaikkal, átélték a lelki sötétséget, s nem egyszer hitbeli kételyeik is támadtak. Ha olvasgatjuk a szentek életét, szinte kivétel nélkül mindegyiknél találkozunk a lélek sötét óráival.
Nem azzal a szándékkal állítom egymás mellé ma, mindenszentek ünnepén e két oldalt, hogy a nekik kijáró dicsőség fényétől megfosszam és az emberi gyarlóság mocsarába süllyesszem a szenteket, hanem azt szeretném érzékeltetni, hogy mennyire hősies cselekedet volt részükről legyőzni emberségükből fakadó hibáikat és minden erejükkel engedelmeskedni Istennek. Az elmúlt évszázadokban többször úgy mutatták be a szenteket, mintha nem is emberek lettek volna, hanem már földi életükben is angyalokként viselkedtek. Ha ez így lett volna, akkor nem tudnánk követni őket, nem lehetnének számunkra példaképek. Fel kell ismernünk, hogy Isten kegyelme valóban különös módon működött bennük, de ez nem azt jelenti, hogy bűnös emberi természetüket felülírta, megsemmisítette volna a kegyelem, hanem azt, hogy együttműködtek a kegyelemmel. A túlzott miszticizmus és a túlzott racionalizmus egyaránt helytelen szemüveg, amely eltorzítja a szentek valódi személyiségét. A szentekben van bizonyos titokzatosság, természetfeletti erő, emberfeletti hősiesség, mégse száműzhetjük emberségüket. De ne is rángassuk le őket az értelemre hivatkozva a magunk szintjére, hanem tekintsük őket Isten küldötteinek s életüket jelnek.
Milyen jó volna újra felfedezni a szentek világát. Milyen jó volna megvizsgálni életútjukat, amely a földi létből a mennyei dicsőségbe vezetett. Milyen jó volna életpéldájukból erőt merítve elindulni az életszentség útján. A szenteket nem valamiféle emberi kiválóság jellemzi, hanem abban az értelemben rendkívüliek, hogy Isten emeli ki őket az emberek sorából. Isten bízza meg őket egy sajátos feladattal és ők felismerve koruk kihívását, problémáját, amit a társadalom nem tud kezelni, egész életüket a felismert hivatásuknak szentelik. Kivételes jellemek ők, akiket Isten kiválasztott egy sajátos feladatra. A szent vallásos ember, és éppen vallásosságában emelkedik ki a többiek közül. A profán világban a rendkívüli képességekkel megáldott és a többiek közül egy bizonyos területen messze kiemelkedő személyeket zseniknek nevezzük. A szentek a vallásosságban zsenik. Zsenik, akik sokszor megelőzik korukat, meglátnak olyan dolgokat, amit mások észre sem vesznek, s találnak olyan megoldásokat, amire korábban senki sem gondolt. A szentek zsenik, Isten megszállottjai, a szeretet elkötelezettjei, a hit bajnokai. Mi talán elcsodálkozunk azon, hogy milyen utakat javasolnak számunkra a boldogság eléréséhez. A szentek viszont zseniális módon felismerték, hogy ez a boldogság egyetlen útja. Ragadjon minket magával az ő nagyszerű példájuk, hogy az ég felé törekedjünk, ne álljunk meg a lelki tökéletesedés útján, amíg el nem jutunk Istenhez, aki az örök boldogságot ígéri és adja nekünk.
A beszéd, a szóbeli tanítás minden korban kevés volt, s ez különösen igaz a mai időkben. Az Isten által küldött szentek cselekedetei és szenvedései azonban mindenkor lelkesítő erőként hatottak a hívőkre és meggyőző tanúságtétel volt még a nem hívők számára is. Vegyük észre napjaink szentjeit! És törekedjünk az életszentségre!
© Horváth István Sándor
Mindenható Istenünk! Gyújtsd fel szívünkben a szeretet tüzét, hogy
szereteted által szentté legyünk! Add nekünk az irántad való szeretetet
és az emberek felé forduló önfeláldozó szeretetet! Megdicsőült szentjeid
csodálatos élete adjon erőt, hogy felismerjük hivatásunkat és magunk is
jellé, szereteted, jóságod jelévé váljunk a világban! A szentek és
boldogok életpéldája újítson meg minket a vallásosságban, hitünk
gyakorlásában és az evangélium megélésében! Segíts minket, Istenünk,
hogy úrrá tudjunk lenni emberi gyengeségeinken, legyőzzük bűneinket és
szentek legyünk!