EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
Jézus egyszer így korholta az írástudókat és a farizeusokat: Jaj,
nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Tizedet adtok a mentából, a
kaporból és a köményből, de elhanyagoljátok azt, ami a legfontosabb a
törvényben: az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kell
tenni, de azokat sem szabad elhanyagolni! Vak vezetők! Megszűritek a
szúnyogot, de lenyelitek a tevét. Jaj, nektek, képmutató írástudók és
farizeusok! Megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül azonban
tele vagytok kapzsisággal és tisztátalansággal. Vak farizeus! Tisztítsd
meg előbb a pohár belsejét, akkor majd a külseje is tiszta lesz!
Az ószövetségi törvény minden területen pontosan szabályozta Isten
és a nép kapcsolatát, valamint az emberek együttélését. A mózesi
törvénykönyvekben semmi sincs a véletlenre bízva, hanem pontos
előírásokat tartalmazott a vallási és a társadalmi életre, illetve az
erkölcsi magatartásra vonatkozóan. Világosan kell látnunk, hogy Jézus
nem az Isten által adott törvény ellen beszél, hanem azokkal az
évszázadok során a törvényhez kapcsolt szokásokkal száll szembe,
amelyeket a farizeusok és az írástudók őriznek, s amelyek éppen az
eredeti törvény lényegéről, a szeretet parancsáról vonják el a
figyelmet.
A farizeusok a törvények külső megtartásának álarca mögé rejtőznek, miközben azok belső lényegét, isteni szándékát feltehetően ismerik, de nem tartják meg. Az igazságosság látszatát keltik azáltal, hogy pontosan megadják mindazt, amit az előírások megszabnak, de a szegényeket nem segítik, sőt sok esetben éppen az elsőre hivatkozva tagadják meg a segítségnyújtást. A farizeusi lelkület, amennyiben a látszat-vallásosságot értjük alatta, minket is megkísért. Másokon ugyan könnyen észrevesszük, de magunkon már nehezen, mert igazi megtérésből fakadó őszinteséget kíván.
A szeretet törvényét erősíti meg Jézus, amikor hangsúlyozza, hogy ez nem kőtáblákra, hanem az ember szívébe írt törvény. Az Isten- és emberszeretet kötelessége álljon mindig az első helyen életemben!
© Horváth István Sándor
A farizeusok a törvények külső megtartásának álarca mögé rejtőznek, miközben azok belső lényegét, isteni szándékát feltehetően ismerik, de nem tartják meg. Az igazságosság látszatát keltik azáltal, hogy pontosan megadják mindazt, amit az előírások megszabnak, de a szegényeket nem segítik, sőt sok esetben éppen az elsőre hivatkozva tagadják meg a segítségnyújtást. A farizeusi lelkület, amennyiben a látszat-vallásosságot értjük alatta, minket is megkísért. Másokon ugyan könnyen észrevesszük, de magunkon már nehezen, mert igazi megtérésből fakadó őszinteséget kíván.
A szeretet törvényét erősíti meg Jézus, amikor hangsúlyozza, hogy ez nem kőtáblákra, hanem az ember szívébe írt törvény. Az Isten- és emberszeretet kötelessége álljon mindig az első helyen életemben!
© Horváth István Sándor
Elveszett juhokként tévelygünk, ki-ki a maga útján; keresd meg
gyermekeidet, mert nagyon éhezzük és szomjazzuk a veled való összhang
elvesztett paradicsomát. Atyánk és Pásztorunk, fuss elénk, mert nem
leljük a pusztából hazavezető utat! Hálát adunk neked, Jézus, hogy
gondos anyát rendeltél számunkra; aki tisztára söpri elhagyott
hajlékunkat, és engeded nekünk, hogy magunkba szállva megtaláljuk a
bennünk elhomályosult világosságot!