EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Elzárjátok a mennyek országába vezető utat az emberek elől. Ti magatok nem mentek be oda, és azokat sem engeditek odajutni, akik be szeretnének menni. Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Tengert és szárazföldet bejártok, hogy egyetlen pogányt megtérítsetek, és ha megtért, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább, mint magatokat. Jaj, nektek, vak vezetők! Azt mondjátok: 'Ha valaki a templomra esküszik, az semmi; ha azonban a templom aranyára esküszik, az kötelez.' Ti, esztelenek és vakok! Hát mi nagyobb: az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? – Továbbá azt mondjátok: 'Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha a rajta lévő áldozati ajándékra esküszik, az kötelez.' – Ti, vakok! Hát mi nagyobb: az áldozati ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? Aki tehát az oltárra esküszik az esküszik az oltárra és mindarra, ami rajta van. Aki a templomra esküszik, az esküszik a templomra és arra aki ott lakik. Végül aki az égre esküszik, az az Isten trónjára esküszik és arra, aki a trónon ül.

---

 A mai evangéliumban Jézus a farizeusi lelkület helytelenségét tárja fel beszédében. A farizeus nagy nyilvánosság előtt szereti végezni vallásos cselekedeteit. Fontos számára, hogy az emberek lássák buzgóságát, s úgy tekintsenek rá, mint a vallásosság mintaképére. Meg van győződve arról, hogy magatartása tetszik Istennek. Bűneit – ha egyáltalán egyet is elismer – szívesen rejti el mások elől, mert ez lerombolhatná az emberek róla alkotott pozitív képet. A farizeusi lelkület rejtőzködő. Önmagunkban nehéz felismerni. Az könnyen megy, hogy ítéletet alkotva másokat farizeusnak tartunk, de önmagunkban szinte lehetetlen észrevenni, s emiatt küzdeni is nehéz ellene. A farizeusok legsúlyosabb bűnének Jézus azt tekinti, hogy másokat megakadályoznak az üdvösség felé haladásban.
A részlet tanulsága: nem szabad olyan farizeusokká válnunk, akik másokat akadályozunk az üdvösség felé vezető úton. Ugyanezt pozitív formában is érdemes megfogalmaznunk: hiteles tanúságtevőknek és evangéliumhirdetőknek kell lennünk. Életünkben fel kell ragyognia az emberek számára, hogy Krisztus keresztjéből és feltámadásából merítünk erőt. Mindannyiunk hivatása, hogy mindenkor hirdessük Jézust és belé vetett hitünket, az ő örömét és reményét sugározzuk magunkból, hogy jó tetteinket látva az emberek az Atya felé irányuljanak és a hit felébredjen bennük. Ez a tanúságtétel utat mutat majd másoknak az üdvösségre.
© Horváth István Sándor

---

 

 Urunk, a te szolgád, minden nép és minden nyelv rád esküszik! Te legyőzöl minden akadályt, s az örök életre vezetsz minket. Nem vagy feledékeny, és minden jótettünket bőségesen megjutalmazod, megbánt bűneink emlékét az enyészetnek adod.