EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Jézus egy alkalommal hajóba szállt, és tanítványai követték őt. Egyszerre csak heves vihar tört ki a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a hajót, Jézus pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, és fölkeltették: 'Uram, ments meg minket! Elveszünk!' Jézus így szólt hozzájuk: 'Mit féltek, kicsinyhitűek?' Aztán fölkelt, és parancsolt a szélnek meg a tengernek. Erre nagy csendesség lett. Az emberek csodálkozva kérdezték: 'Kicsoda ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?'

---

A vihar lecsendesítésének történetét Máté úgy fogalmazza meg, hogy tulajdonképpen nem a természeti csoda a lényeges, hanem a tanítványokkal folytatott párbeszéd. A leírás az apostolok kicsinyhitűségből fakadó félelmét szembeállítja Jézus nyugalmával. Ebből arra következtethetünk, hogy Máté evangélistának az lehetett a célja, hogy a történetet felhasználhassák az emberek hitre tanításában, nevelésében. Jézus közelében ugyanis nincs helye a hitetlenségnek. A keresztény ember teljes bizalommal hagyatkozik rá, s hittel követi őt.
Két szempontból is hasznos volt a korai Egyház számára a történet mondanivalója. Az első keresztényeknek egyrészt sok nehézséggel és üldözéssel kellett szembenézniük, s joggal érezhették, hogy a közösség hajója viharban van. Ezekben a helyzetekben bizalommal fordulhattak Jézushoz: 'Uram, ments meg minket!' Ezzel kifejezték hitüket, illetve azt, hogy érzik Jézus jelenlétét és számítanak segítségére.
Másrészt a fiatal Egyház soraiban bizonyára akadtak olyanok, akiknek – talán éppen az üldözések miatt – gyengébb volt a hitük. Az ő erősítésüket is szolgálta annak tudatosítása, hogy Jézus nem hagyja el szenvedő vagy üldözött híveit, és még álmából felébredve is képes azonnal csodát tenni.
Ne aggódjunk és ne legyünk kicsinyhitűek! Az Úr mindig velünk van, ezért nem veszhetünk el az idők viharaiban sem.
© Horváth István Sándor

---

Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet. Mikor fáradt voltam, Te adtál pihenést. Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál. Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam. Mikor megsértettek, Te segítettél. Mikor idősödtem, mosolyt varázsoltál arcomra. Mikor gondjaim voltak, megosztottam veled és segítettél. Mikor boldog voltam, örömömben is részt vettél.
Boldog Kalkuttai Teréz