Az élet alkonyán

'Maradj velünk, Uram, mert esteledik, 

és már hanyatlik a nap.' (Lk 24,29)

Ó Te, a zaklatott szívek békéje, 

menedéke és vigasztalása, maradj velünk, 

nehogy a világosság kialudjék az éjben, 

mert esteledik, és már hanyatlik a nap.

 

Már beállott életem estéje, 

már testem megadta magát a fájdalmak hatalmának; 

körülvesz a halál, lelkiismeretem szorong; 

remegek ítéleted gondolatára. 

 

Uram, Uram, a nap már lemenőben van,

 már alkonyodik, maradj velünk. 

Kezeidbe ajánlom lelkemet; 

egyedül Benned van üdvösségem; 

egyedül Hozzád emelkedik esdő tekintetem. 

 

Maradj velem, hogy utolsó órámon 

lelkem a buzgóság által a földi viszontagságok, 

és a bűn igájától megszabaduljon;

 az ima és szeretet kedves lakóhelyet 

készítsen számomra Isten kebelében. Amen.

Szent Bernát