A mai vasárnap keresztény
hitünk legfontosabb titkát ünnepeljük, azt, hogy az
egyetlen élő Istent három egylényegű személy alkotja: az
Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ők hárman alkotják az
egyetlen Istent, mert személyük oly szorosan
összefonódott és olyannyira egyek, hogy csak egyetlen és
nem három Istenről beszélhetünk. Ebben a háromságos
Istenben a három személy annak ellenére, hogy egyforma,
mégis különböző. A Szentháromságon belül a személyek
egymástól erednek. Az Atya az ősforrás, aki magát
mindenestől a Fiúnak ajándékozza létrehozva, megszülve
őt. A Fiú pedig ezt a hatalmas szeretetet viszonozza
azzal, hogy mindenestől visszaajándékozza magát az
Atyának. S ez az adok-kapok viszony oly eleven és élő,
hogy ebből származik a Szentlélek.
Még lehetne folytatni ezt
a magasröptű teológiai eszmélődést, amely első látásra
tele van egymásnak ellentmondó kifejezésekkel: egy, de
mégis három, egyformák a személyek, de mégis
különbözőek. Egy teológiai eszmefuttatásnak úgy gondolom
nincs értelme ebben az ünnepi órában, mert nem visz
közelebb hitünk megélésében. Annál is inkább
értelmetlen, mert a Szentháromság titkát mind a mai
napig nem fejtette meg az emberi gondolkodás, és ezután
sem fogja, mert a Szentháromság titka az emberi
gondolkodás kereteit túllépi. A Szentháromság titkának
megértésében legfeljebb a művészet visz közelebb.
Gondolok itt Andrej Rubjovnak, a szentéletű orosz
ikonfestőnek világhírű képére, a Szentháromságra. Ezen a
képen három egyforma arcú szárnyas alak ül körbe egy
asztalt. Arcuk, testük egyforma, csak a ruhájuk
különbözik. A baloldali alak az Atya, akinek áttetsző az
alakja, mert őróla tudunk a legkevesebbet. A középső
alak a Fiú, Jézus Krisztus, akinek éles körvonalú az
alakja, mert hiszen róla tudunk a legtöbben. Kék és
barna színű ruhában van, amely isteni és emberi
természetére utal. A jobboldali alak a Szentlélek, aki
kék és zöld ruhában van, amely isteni természetére és az
életadó szerepére utal a Szentléleknek.
A Szentháromság titka
egyedülálló az emberiség történetében. A nagy
világvallások közül egyedül a kereszténységben található
meg. Ez a jelenség is utal arra, hogy amit a
Szentháromságról tudunk, azt egyes egyedül Isten
kinyilatkoztatásának köszönhetjük, mert emberi
gondolkodás soha nem jutott volna el ehhez hasonló
gondolatra. A Szentháromság fontossága
pedig abban áll keresztény hitünkben, hogy azt
bizonyítja, hogy Isten közösség, a szeretet abszolút
közössége. Ez alapján mondhatta János apostol: 'Isten a
szeretet'. Mert a szeretet mindig valakire, de inkább
valamire irányul. Egy egyedülálló abszolút egyszemélyes
létezőre nem mondhatjuk, hogy szeretet. De pünkösdkor
épp ezt hozta az apostolok, és az Egyház tudtára a
Szentlélek: Isten közösség, a szeretet közössége és
minden szeretet forrása. Mindenfajta emberi szeretet is
ebből az egyetlen isteni szeretetből forrásozik. Isten a
forrása a szerelemnek, a barátságnak, a szülő és a
gyermeki szeretetnek és még sorolhatnám tovább.
Kétségtelen, hogy a
Szentháromságról beszélni igencsak elvont. De a
Szentháromság nagyon is közöttünk élő valóság, hiszen
ahol szeretet van, ott az mindig a Szentháromság
szeretetéből forrásozik. Most egyet szeretnék kiemelni a
sok közül: a házastársi, családi szeretetet. A házasságot az Egyház
mindig is szentségnek vallotta. De, hogy ez valójában
mit jelent, arra csak manapság kezdenek rájönni. Mert
arról van szó, hogy keresztény házasság, család nem más,
mint a Szentháromság szeretetének földi megjelenítése,
ahol a férj és feleség szeretik egymás kölcsönösen és
önzetlenül, mint ahogy a Szentháromságban az Atya és a
Fiú. S ahogy az Atya és a Fiú szeretete egy harmadik
személyt hoz létre a Szentlélekben, úgy a férj és
feleség szeretete is megtestesül egy harmadik
személyben: a gyermekeikben. A házastársi szeretetnek
pedig a különleges formája a szerelem. S itt egy
tévedést kell eloszlatni. A szerelem nem az, amit az
olcsó amerikai filmek léten nyomon reklámoznak: egy futó
testi kapcsolat. De a szerelem nem is az, ami csak a
mézeshetek és az első hónapok erejéig van jelent egy
házasságban, hanem az, amelynek a házastársak egész
életén át ki kell tartani: a sírig. Igazából sok-sok
házasság válsága és problémája a szerelem idő előtti
kihűléséből fakad. S itt kell meghúzni különbségtételt a
pusztán polgári házasság, vagy együttélés és a szentségi
házasság között. A szentségi házasságban a házastársak
Istentől, minden szeretet forrásától közvetlenül kapnak
erőt a szerelem ápolásához és fenntartásához.
És itt kell szembesülni
korunk szomorú valóságával, hogy sokan nem kívánnak a
szentségi házasság Isten adta lehetőségével élni, hanem
a kor divata szerint csak a polgárival, vagy még inkább
csak az együttéléssel, ami a legkönnyebben
megszakítható. Szentségi házasság nélkül a házastársi
szeretett-szerelem menthetetlenül kihűl, lemerül, mint
az az akkumulátor a kocsiban, amelyet nem tölt fel
állandóan a generátor. De nem szabad tévedésbe esni: a
szentségi házasság magától nem fog minden problémát
megoldani. Ha a házastársak nem élik át azt, hogy ők
Isten szentháromságos szeretetét vannak hivatva
közvetíteni az emberek felé, s ehhez nem kérik a
szeretet egyedüli forrásának Istennek segítségét, akkor
nem történik semmi. Mint ahogy nem fog elindulni egy
működésképtelen autó attól, hogy tele van a tankja
üzemanyaggal.
A Szentháromság vasárnapja
tehát alkalom számunkra a házaséletünk átgondolására. És
itt nincs helye annak, hogy ez már rám nem vonatkozik,
hiszen idős vagyok. Mindenkire vonatkozik, aki
házasságban él, mindenkinek hivatása, hogy a
szentháromságos szeretetet megjelenítse a házastársi
szerelmen keresztül, mert a szeretet nem ismer
korhatárt. Vonatkozik azokra is, akik
még a házasság előtt állnak. Ha megértetted a mai
vasárnap üzenetét és magadévá tetted, akkor így készülj
házasságodra. Mert követheted a világ jelenlegi divatos
felfogását, a pusztán polgári házasságokat, vagy
együttéléseket. Követheted, ha nem érted meg a már
unalomig hangoztatott családi tragédiák - válások,
tönkrement életek, alkoholizmus - megdöbbentő
statisztikájának végső okát: az isteni szeretet hiányát.
Kedves testvérek! A világ
egy szörnyű tragédia felé halad: ki akarják iktatni
Istent a világból, s nem veszik észre, hogy vele együtt
a szeretetet is kiirtják az emberek közül. Meg kell
állítani ezt a tragédiát. S ez a te feladatod is: ott
ahol vagy, ahová most állított az élet. Nektek is,
nemcsak az apostoloknak és a papoknak szól Jézus
Krisztus felszólítása, melyet az evangéliumban
hallottunk: 'menjetek el és tegyetek tanítványommá
minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú
és a Szentlélek nevében!' Ez utóbbi mondatot ma így
módosítanám: kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a
Szentlélek szeretetére. Amen.
Ócsai József
Forrás ~ Internet