EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt, tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”
![[Jn 6,60-69]](http://www.evangelium365.hu/titlepicture/100x30_10/[Jn%206,60-69].jpg)

Az elutasításokkal szemben János evangélista Péter apostol példáját állítja elénk. Talán az elfordulókhoz hasonlóan sem ő, sem a többi apostol nem értették Mesterük beszédét, mégis vele maradnak. Nem távoznak, mert felismerik, hogy Jézus szavai igazak, s tanítása az örök élet felé irányít. Jézus szavai szerint csak azok fognak hinni benne, akiket az Atya hozzá vonz. Ennek igazságát szemlélteti a tény, hogy ők továbbra is vele maradnak.
Előttem is két út, két lehetőség áll. Döntésemet egyértelműen jelzi, hogy magamhoz veszem-e az élet kenyerét.
© Horváth István Sándor
