SOHA NEM SZABAD VISSZATEKINTENI

Ha a lélek a megfeszített Krisztus tanítása szerint végre eljutott az erények iránti tiszta szeretetben, a bűn iránti nagy undorral és tökéletes állhatatossággal az önismeret házába, akkor ott magára zárja az ajtót, és folytonos őrködéssel és imával a legmesszebbmenőkig távol tartja magát a világgal való érintkezéstől.

De miért zárja be magát? Félelemből, mert ismeri saját tökéletlenségét, valamint abból a vágyból, hogy eljusson a tiszta és nagylelkű szeretethez. Mert belátja és felismeri, hogy ez az egyetlen út az ilyen tökéletes szeretethez. Ezért vár élő hittel az ÉN eljövetelemre, hogy a kegyelem növekedhessen benne.

És miből ismerhető fel, hogy egy hit élő-e vagy sem? Az erények állhatatos gyakorlásából.

Soha nem szabad semmire visszatekintenetek, és imádkozásotokat semmilyen okból nem szabad megszakítanotok, kivéve, ha ezt az engedelmesség vagy a szeretet követeli meg. Mert az ördög pont az ima alatt zaklatja a leginkább a lelketeket - sokkal gyakrabban, mint bármilyen más tevékenységeteknél. Ezt azért teszi, hogy elegetek legyen az imából. Gyakran suttog ilyeneket: 'Az ilyen imádkozás (amikor gondolataitok többször elkalandoznak) nem ér semmit számotokra, mert ima közben semmi másra nem szabadna gondolnotok, és csak a szóbeli imára kellene koncentrálnotok.'

Elkalandozásotokat olyannak tünteti fel számotokra, hogy kedvetlenekké és bizonytalanokká váljatok, míg végül feladjátok az imádkozást. Holott az ima a fegyver, amivel az ellenség ellen védekezni tudtok, amennyiben a szeretet kezével és a szabad akarat karjával végzitek, és magatokat a szent hit fényében védelmezitek vele.

Tudnod kell, hogy a lélek alázatos és hűséges imával, és valódi állhatatossággal minden erényt ki tud könyörögni. Tehát kitartónak kell lennie az imádkozásban, és soha nem szabad feladnia - se az ördög ámításaira, se valamilyen saját gyengesége miatt, és mások fecsegése miatt sem; mert az ördög gyakran mondat ez utóbbiakkal olyasmiket, amiknek az a céljuk, hogy a másik lélek imádkozását megzavarják, akadályozzák. A léleknek mindezt az állhatatosság erényével ki kell bírnia.

A léleknek tehát önismeretét az Én jóságom felismerésével kell átitatnia, és az Én szeretetem felismerését az önismeretével. Ily módon hoz neki hasznot a szóbeli imádkozás, és így lesz az az Én számomra kedves. És ha kitartóan folytatja imagyakorlatait, akkor a tökéletlen szóbeli imádkozásból eljut a tökéletes belső imádkozáshoz.

Sziénai Szent Katalin

Forrás ~ Internet