Ferenc pápa ~ Ha az üdvösséget keressük, az alázat útját kell választanunk ...
'Egyetlen próféta sem kedves a saját hazájában' - kezdte Ferenc pápa a március 24-i szentbeszédét a Mária Házban.
Jézus saját szülővárosában nem tudott csodát tenni, mert az embereknek nem volt hitük.
Jézus két bibliai történetet idéz föl: a leprás Námán gyógyulását
Elizeus próféta idejéből, majd Illés próféta találkozását a szidoni
özvegyasszonnyal, aki megmenekült az éhínségtől. A leprásokat és az
özvegyeket abban a korban a társadalom kitaszította magából. És mégis,
ez a két kitaszított megmenekült a próféták segítségével.
A názáretiek azonban nem fogadják el Jézust, mert olyannyira biztosak a saját hitükben, a parancsok megtartásában, hogy nincs szükségük más üdvösségre.
Ez a parancsok hit nélküli megtartásának drámája: „én magamtól üdvözülök, mert elmegyek minden szombaton a zsinagógába, igyekszem engedelmeskedni a parancsoknak, de ez ne jöjjön és ne mondja nekem, hogy a leprás meg az özvegyasszony jobb nálam!” Ők kitaszítottak voltak. És Jézus azt mondja: „De nézd, ha te nem rekeszted ki saját magad, nem érzed a peremen magad, nem lelsz üdvösséget”. Ez az alázat, az alázat útja: annyira kitaszítottnak érezni magunkat, hogy szükségünk legyen az Úr üdvösségére. Csak Ő üdvözít, nem pedig az előírások betartása. És ez nem tetszett a názáretieknek, megharagudtak és meg akarták ölni.
Ugyanez a düh önti el kezdetben Námánt is, mert nevetségesnek és megalázónak érzi Elizeus próféta felszólítását, miszerint hétszer fürödjön meg a Jordán folyóban, hogy kigyógyuljon a leprából. Az Úr egy alázatos gesztust kér tőle, hogy gyermek módra engedelmeskedjék, tegye nevetségessé magát. Ő méltatlankodva elmegy, de aztán szolgái tanácsára visszatér, és úgy tesz, ahogy a próféta mondta. Ez az alázatos cselekedet meggyógyítja.
És ez a mai üzenet nagyböjt harmadik hetében számunkra is: ha az üdvösséget keressük, az alázat útját kell választanunk. Az Úr nem a bizonyosságaink közepette talál ránk, hanem a kirekesztettségünkben, a bűneinkben, a hibáinkban, a lelki gyógyulásra való szükségünkben – és ez az alázat útja.
A keresztény alázat nem abban áll, hogy azt mondjuk: énrám nincs semmi szükség – közben pedig oda rejtjük a büszkeségünket, nem, nem. A keresztény alázat az igazság kimondása: bűnös vagyok, vétkes vagyok. És Isten üdvözít minket. Ott, ahol kirekesztettek vagyunk, nem pedig a bizonyosságainkban. Kérjük a bölcsességet, hogy kitaszítsuk magunkat, kérjük az alázat kegyelmét, hogy részesüljünk az Úr üdvösségében – hallhattuk hétfő reggeli homíliájában Ferenc pápától.
A názáretiek azonban nem fogadják el Jézust, mert olyannyira biztosak a saját hitükben, a parancsok megtartásában, hogy nincs szükségük más üdvösségre.
Ez a parancsok hit nélküli megtartásának drámája: „én magamtól üdvözülök, mert elmegyek minden szombaton a zsinagógába, igyekszem engedelmeskedni a parancsoknak, de ez ne jöjjön és ne mondja nekem, hogy a leprás meg az özvegyasszony jobb nálam!” Ők kitaszítottak voltak. És Jézus azt mondja: „De nézd, ha te nem rekeszted ki saját magad, nem érzed a peremen magad, nem lelsz üdvösséget”. Ez az alázat, az alázat útja: annyira kitaszítottnak érezni magunkat, hogy szükségünk legyen az Úr üdvösségére. Csak Ő üdvözít, nem pedig az előírások betartása. És ez nem tetszett a názáretieknek, megharagudtak és meg akarták ölni.
Ugyanez a düh önti el kezdetben Námánt is, mert nevetségesnek és megalázónak érzi Elizeus próféta felszólítását, miszerint hétszer fürödjön meg a Jordán folyóban, hogy kigyógyuljon a leprából. Az Úr egy alázatos gesztust kér tőle, hogy gyermek módra engedelmeskedjék, tegye nevetségessé magát. Ő méltatlankodva elmegy, de aztán szolgái tanácsára visszatér, és úgy tesz, ahogy a próféta mondta. Ez az alázatos cselekedet meggyógyítja.
És ez a mai üzenet nagyböjt harmadik hetében számunkra is: ha az üdvösséget keressük, az alázat útját kell választanunk. Az Úr nem a bizonyosságaink közepette talál ránk, hanem a kirekesztettségünkben, a bűneinkben, a hibáinkban, a lelki gyógyulásra való szükségünkben – és ez az alázat útja.
A keresztény alázat nem abban áll, hogy azt mondjuk: énrám nincs semmi szükség – közben pedig oda rejtjük a büszkeségünket, nem, nem. A keresztény alázat az igazság kimondása: bűnös vagyok, vétkes vagyok. És Isten üdvözít minket. Ott, ahol kirekesztettek vagyunk, nem pedig a bizonyosságainkban. Kérjük a bölcsességet, hogy kitaszítsuk magunkat, kérjük az alázat kegyelmét, hogy részesüljünk az Úr üdvösségében – hallhattuk hétfő reggeli homíliájában Ferenc pápától.
Forrás ~ Internet
