Elmélkedés a Békéről
XVI. Benedek pápa: Üzenet a 2013. évi béke világnapjára (részlet)
A béke az emberi személyiség teljességére vonatkozik és emberségünk
egészének tennie kell érte. Béke az Istennel, ha az ő akarata szerint
élünk. Belső béke önmagunkkal, külső béke felebarátainkkal és az egész
teremtett világgal. Ez elsősorban azt jelenti, ahogyan ezt Boldog XXIII.
János pápa fogalmazta meg, [...] hogy az együttélést az igazságra, a
szabadságra, a szeretetre és az igazságosságra építjük. Ha tagadjuk azt,
ami az ember valódi természetét jelenti: azt a képességét, hogy
megismerje az igazságot és a jót, végső soron magát az Istent, az súlyos
veszélybe sodorja a békét. Az igaz emberkép híján, amelyet a Teremtő a
szívébe írt minden személynek, a szabadság és a szeretet értelme
beszűkül és az igazságosság gyakorlása is talaját veszti.
Ahhoz, hogy hitelesen építsük a békét, alapvető fontosságú az
odafigyelés a transzcendens dimenzióra és az Istennel, az irgalmas
Atyával folytatott folyamatos párbeszéd, amelyben az ember kéri a
megváltást, amelyet elnyert számunkra Isten Egyszülött Fia. Így lehet
képes az ember legyőzni a béke elhomályosításának és tagadásának a
csíráját, amely maga a bűn, annak minden formájában: az önzés, az
erőszak, a kapzsiság, a hatalomvágy, az intolerancia, a gyűlölet és az
igazságtalan társadalmi szerveződések.
A béke megvalósítása főként attól függ, hogy felismerjük: Istenben
egyetlen családot alkotnak az emberek. E család, [...] olyan
interperszonális kapcsolatokból és intézményekből épül fel, amelyeket a
közösség elve, a „mi” támogat és táplál. Ez azt jelenti, hogy belső és
külső erkölcsi renden alapszik, amelyben őszintén, igazsággal és
igazságosan, az emberek kölcsönösen elismerik egymás jogait és
kötelességeit. A béke olyan rend, amelyet a szeretet éltet és egészít ki
oly módon, hogy magunkénak érezzük a mások szükségeit és igényeit,
részt adunk javainkból másoknak, és mindinkább kiterjesztjük a világban a
szellemi értékeken alapuló közösséget. Olyan rend, amelyet szabadon
hoznak létre, olyan módon, amely megfelel a személy méltóságának, aki
értelmes lényként felelősséget vállal cselekedeteiért.
A béke nem álom és nem utópia: meg lehet valósítani. A szemeinknek
mélyebbre kell látniuk, a látszat és a jelenségek felszíne alá, hogy
felfedezzék a szívekben rejlő pozitív valóságot, hiszen minden ember
Isten képére van teremtve és arra kapott meghívást, hogy növekedjen
lélekben és hozzájáruljon egy új világ építéséhez. Isten ugyanis, Fiának
megtestesülése és az általa végbevitt megváltás révén belépett a
történelembe, és így új teremtést és új szövetséget hozott létre (vö.
Jer 31,31-34), lehetőséget adva a számunkra, hogy „új szívünk” és „új
lelkünk” legyen (vö. Ez 36,26).
Éppen ezért az Egyház meg van róla győződve, hogy sürgetően szükséges
újra hirdetnie Jézus Krisztust, a népek valódi fejlődésének és a
békének legfőbb alkotóját. Jézus ugyanis a mi békénk, a mi
igazságosságunk, a mi kiengesztelődésünk (vö. Ef 2,14; 2 Kor 5,18). Az
igazság szerzője, a jézusi boldogság értelmében az, aki a másik javát
keresi, testi és lelki értelemben, a jelenben és a jövőben.
E tanításból megérthetjük, hogy minden egyes személy és minden
közösség – legyen bár vallási, civil, iskolai vagy kulturális közösség –
arra kapott meghívást, hogy munkálja a békét. A béke elsősorban a közjó
megvalósítása a különféle közegekben, a legszűkebb közösségtől a
legnagyobbig, a nemzettől a nemzetközi és világméretű közösségig. Éppen
ezért vélekedhetünk úgy, hogy a közjó megvalósításának útjai egyben a
béke elnyerésére is irányulnak.
Forrás ~ Internet
