SZENT MÁTYÁS APOSTOL
Február 24.
Ünnepe: a világegyházban május 14., a magyar naptárban február 24.
Ünnepe: a világegyházban május 14., a magyar naptárban február 24.
Ha a tizenkét tanítványról beszélünk, akik nyilvános működésének
éveiben a legközelebb álltak Jézushoz, nem lehet szó nélkül elmenni az
áruló Júdás mellett, kinek személye a keresztény gondolkodás és
teológia számára minden időben nehezen föloldható botrány volt. Bár
egyfajta üdvösségtörténeti beállítottságú teológia szerint Júdás nem
tett semmi mást, csak amit az isteni megváltó szándék megengedett, a
keresztény hagyomány gonosz és kétségbeesett véget tulajdonított neki.
Máté evangéliuma szerint (27,5) fölakasztotta magát. Az Apostolok
Cselekedetei szerint Péter ezt mondta: ,,amikor lezuhant, kettérepedt,
és kifordultak a belei'' (1,18). Dante a Caesar-gyilkos Brutusszal és
Cassiusszal együtt a pokol legmélyére helyezte, az ördög három
szájának egyikébe (Pokol 34,55 sk.).
Jézus árulójának lehetséges indítékai felől a hittudósok és a
történészek különféle elméleteket állítottak föl. Csalódott talán
Júdás a Jézushoz fűzött messiási reményeiben? Vagy talán amiről a
negyedik evangélium szerzője beszél, egyszerű pénzvágy vitte rá a
borzalmas tettre? (Jn 12,6; vö. Mt 26,14) A források semmiféle
felvilágosítással nem szolgálnak efelől. Éppen ezért Júdás egyszerű
elítélése, amely az áruló őstípusává teszi őt, s az árulás bűnének
minden súlyát egyedül rá helyezi, éppen olyan tévesnek látszik, mint
az a kísérlet, amely hibáját túlzott dramatizálással érthetővé és
menthetővé akarja tenni.
Iskarióti Júdásról szólni kellett, ha Szent Mátyásról akarunk
beszélni. A jeruzsálemi kicsiny közösség Jézus feltámadása után, még
pünkösd előtt Júdás helyett egy másik apostolt akart választani
egyfajta istenítélettel (ApCsel 1,15--26). Lukács ránk hagyományozta
Péter beszédét, melyben így érvelt: ,,Kell tehát, hogy azok közül,
akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-
kelt, kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig,
valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról''. Két jelöltet
állítottak, akik megfeleltek ennek a feltételnek: Barnabást és
Mátyást. A sors Mátyásra esett, és őt sorolták az apostolok közé.
Mátyás további sorsa ismeretlen előttünk. Az apokrif András és
Mátyás cselekedetei állítása szerint a missziós területek elosztása
alkalmával ,,az emberevők országa'' jutott neki. Ott Mátyást
megvakították, s börtönbe vetették, de Isten visszaadta látását és
András csodálatos módon kiszabadította. A vértanúhalált állítólag
lefejezés útján szenvedte el. Emiatt bárddal szokták ábrázolni, és a
keresztény mészárosok és ácsok őt választották védőszentjükül.
Ereklyéit Ilona császárné a 4. században Trierbe vitette. Még ma is
tiszteletben részesítik ott a Szent Mátyás apátság bazilikájában. A
tizenkettedik apostol, Mátyás sírja őrzésének dicsőségét azonban
magának igényli a római S. Maria Maggiore-bazilika és a padovai S.
Giustina is. Rómában a 11. századtól február 24-én ünnepelték Mátyást,
mert a Jeromos-féle martirológium ezen a napon emlékezik meg róla.
Mivel ez a böjti időbe esik, 1969-ben áttették május 14-re.
Szent Mátyásról az említett forrásokon kívül csak a legenda rajzol
eleven képet. Ott olvassuk:
Amikor Júdea-szerte prédikált, a vakokat látókká, a leprásokat
tisztává tette és kiűzte az ördögöket; a bénáknak visszaadta a
járásukat, a süketeknek a hallásukat, a holtaknak az életüket. Amikor
sok csodájáért bevádolták, ezt mondta a főpapnak: ,,A 'gaztettekről',
amelyekkel vádoltok, nem sokat tudok mondani, mert kereszténynek lenni
nem gaztett, hanem a legnagyobb dicsőség!'' Ketten tanúskodtak hamisan
ellene, és megkövezésre ítélték. Csak azt kérte, hogy a köveket
temessék el vele együtt. Kitárt karokkal adta vissza lelkét az égnek:
Mátyás, aki a törvény alapos ismerője, tiszta szívű, bölcs szellemű, a
Szentírás kifejtésében éles elméjű, a tanácsadásban megfontolt, az
igehirdetésben bátor volt, ily módon egyesült Urával.
Istenünk,
ki Szent Mátyást arra választottad,
hogy tagja legyen az apostolok kollégiumának,
kérünk, közbenjárására add meg,
hogy akiket atyai szeretetedben gyermekeiddé fogadtál,
azok egykor választottaid sorában is ott lehessenek!
„Gyöngítsd önmegtagadással testedet,
hogy a lélek a Megfeszítettnek szolgálhasson”
(Mátyás apostol mondása Alexandriai Kelemen nyomán)
hogy a lélek a Megfeszítettnek szolgálhasson”
(Mátyás apostol mondása Alexandriai Kelemen nyomán)
A héber Mathias jelentése: ‚az Úrtól ajándékozott’, vagy az ‚Úr
ajándéka’, vagy ‚alázatos’, vagy ‚kicsiny’. Mert az Úr ajándékozta,
amikor a világból kiválasztotta, és hetvenkét tanítványa közé sorolta.
Kicsiny volt, mivel az igaz alázatosságot mindig megtartotta. Az
alázatosságnak pedig Ambrus szerint három fajtája van: az első a
lesújtottságé, ami valakit megalázhat; a második a vizsgálódásé, ami az
önvizsgálatból ered; a harmadik az áhítatosságé, ami a Teremtő
ismeretéből fakad. Az első megvolt benne a vértanúság elszenvedésével, a
második önmaga megvetésével, a harmadik Isten fenségének szemlélésével –
olvasható Jacobus de Voragine Legenda Aurea című művében.
Forrás ~ Internet