'A hit találkozás Jézus Krisztussal, Istennel, abból születik, és elvisz a tanúságtételhez. 

Ezt akarja mondani nekünk az apostol: a tettek nélküli hit,

 amely nem ragad magával, nem vezet el a tanúságtételhez, az nem hit. 

Csak szavak együttese, semmi más, csak szó.'

Ferenc pápa

'Egy olyan hit, amely nem terem gyümölcsöt, nem hit.'

A világ tele van olyan keresztényekkel, akik sokat hangoztatják a Hiszekegy szavait, de abból keveset ültetnek át a gyakorlatba, és olyan tudósokkal, akik a teológiát egy sor lehetőség közé sorolják anélkül, hogy ez a tudomány konkrétan kihatna az életükre. Erre a veszélyre már kétezer évvel ezelőtt fölhívta a figyelmet Szent Jakab apostol – az ő levelét idézte Ferenc pápa. Egyértelmű, az a hit, amely nem terem gyümölcsöt az életben és tettekben, nem hit.

Gyakran mi is hibázunk ebben: „De hiszen nekem nagy hitem van” – halljuk olykor – „Én hiszek mindent, mindent…” És talán ennek az embernek langyos, gyenge az élete. A hite olyan, mint egy elmélet, amely nincs jelen aktívan az életében. Jakab apostol, amikor a hitről beszél, éppen a doktrínáról szól, arról, amit a hit tartalmaz.

Ti ismerhetitek valamennyi parancsolatot, minden próféciát, az összes hitigazságot, de ha ezt nem ültetitek át a gyakorlatba, a tettek szintjére, akkor nem használ. Elmondhatjuk elméletileg a Hiszekegyet akár hit nélkül is, és sokan így is tesznek. Az ördögök is! Az ördögök nagyon jól tudják, mit mondunk a Credóban és tudják, hogy az az igazság!

Ferenc pápa szavai visszhangozzák Jakab apostol levelét: „Hiszed, hogy egy az Isten és jól teszed. De az ördögök is hiszik ezt, és mégis remegnek!” (Jak 2,19) A különbség az, hogy az ördögöknek nincs hitük, hiszen a hit nem egy ismeretet jelent, hanem azt, hogy megkapjuk Isten üzenetét, amelyet Krisztus hozott el.

Az evangéliumban két árulkodó jele van annak, hogy valaki tudja ugyan, mit kell hinnie, de nincs hite. Az első jel a kazuisztika: ezt azok képviselik, akik megkérdik Jézustól, hogy kell-e adót fizetniük vagy hogy a férj hét testvére közül melyiknek kell feleségül vennie özvegyét. A második jel az ideológia: Jézus idejében is voltak olyan keresztények, akik a hitet eszmék rendszerének gondolták. János apostol azt mondja róluk, hogy ők az antikrisztus, a hit ideológusai, bárhová is tartozzanak. És azok, akik vagy a kazuisztikába vagy az ideológiába esnek, olyan keresztények, akik ismerik a tanítást, de nincs hitük, akár az ördögöknek. Azzal a különbséggel, hogy az ördögök remegnek, ők viszont nem: nyugodtan élnek – mondta Ferenc pápa.

Ezzel ellentétben az evangéliumban megtaláljuk azoknak a példáit is, akik nem ismerik a tanítást, de nagy hitük van. Gondoljunk csak a kánaáni asszonyra, akinek hite kigyógyította leányát a megszállottságból, vagy a szamariai asszonyra, aki megnyitja szívét, mert nem elvont igazságokkal találkozott, hanem magával Jézus Krisztussal. Ilyen volt még a vak is, akit Jézus meggyógyított, és akit ezért a farizeusok és a törvénytudók kivallattak. Erre ő egyszerűen letérdel és imádja azt, aki meggyógyította őt. Ez a három személy megmutatja nekünk, hogy hit és tanúságtétel elválaszthatatlan egymástól.

Ferenc pápa így fejezte be homíliáját: „A hit találkozás Jézus Krisztussal, Istennel, abból születik, és elvisz a tanúságtételhez. Ezt akarja mondani nekünk az apostol: a tettek nélküli hit, amely nem ragad magával, nem vezet el a tanúságtételhez, az nem hit. Csak szavak együttese, semmi más, csak szó.”

Forrás ~ Internet