Bosco Szent János ~ a nagy nevelő
A nevelés alapja a szeretet
A nagy nevelő számos olyan pozitív vonást egyesített magában, amelyek példát nyújtottak a reá bízott ifjúságnak: testi erő, kitartás, meggyőző előadásmód, szeretet, türelem, jóság. A nevelői hivatást - miként láttuk - isteni megbízatásnak, szent küldetésnek tekintette, amit mély meggyőződéssel, erős akarattal és elhivatottsággal művelt egész életében.
1. A nevelés legfőbb eszközének a nevelő személyiségéből áradó és sugárzó szeretetet tekintette. Módszerének lényegét szívesen foglalta össze az alábbi mondatban: "Szerettesd meg magad, hogy annál jobban megszerettethesd Istent". [416] A legfontosabb - véli -, hogy a nevelő nyerje meg a gyermek bizalmát. Ehhez elengedhetetlen a családias szeretet, az atyai gondoskodás és a bajtársias viselkedés légkörének megteremtése az intézetben.
2. A kölcsönös bizalom alapján a nevelő megbízik növendékében, ezért szabadidejében teljes szabadságot, önfeledt vidámságot biztosít számára. A szórakozás idejének szabadsága, az erkölcsös és egészséges élet a fegyelem fenntartásának leghatékonyabb eszköze. A napi szórakozást jól kiegészíti a séta, torna, versmondás, színművek tanítása, amelyek előadása során figyelembe veszi a gyermekek önálló kezdeményezéseit.
Az egyéni képességek fejlesztését nagymértékben segíti, ha a gyerekek közreműködnek a közös munka megtervezésében is. Nagyon lényeges nevelőeszköznek tekinti a vidámságot. "Az ebéd legjobb fogása a mosolygós, kedves arc" - mondotta.
3. A szabadság és a tekintély elvét kapcsolja össze a megelőzés módszerében, amely a gyermek önalakításra nevelésének sajátos eszköze: A nevelő mint növendékeinek "élő lelkiismerete" állandóan előre figyelmezteti őket kötelességeikre és a reájuk leselkedő veszedelmekre. "A nevelőnek - mondja Don Bosco - mindig a szív nyelvén kell beszélnie." Meg kell értetnie növendékeivel, hogy mindenben a javukat akarja.
A nagy nevelő számos olyan pozitív vonást egyesített magában, amelyek példát nyújtottak a reá bízott ifjúságnak: testi erő, kitartás, meggyőző előadásmód, szeretet, türelem, jóság. A nevelői hivatást - miként láttuk - isteni megbízatásnak, szent küldetésnek tekintette, amit mély meggyőződéssel, erős akarattal és elhivatottsággal művelt egész életében.
1. A nevelés legfőbb eszközének a nevelő személyiségéből áradó és sugárzó szeretetet tekintette. Módszerének lényegét szívesen foglalta össze az alábbi mondatban: "Szerettesd meg magad, hogy annál jobban megszerettethesd Istent". [416] A legfontosabb - véli -, hogy a nevelő nyerje meg a gyermek bizalmát. Ehhez elengedhetetlen a családias szeretet, az atyai gondoskodás és a bajtársias viselkedés légkörének megteremtése az intézetben.
2. A kölcsönös bizalom alapján a nevelő megbízik növendékében, ezért szabadidejében teljes szabadságot, önfeledt vidámságot biztosít számára. A szórakozás idejének szabadsága, az erkölcsös és egészséges élet a fegyelem fenntartásának leghatékonyabb eszköze. A napi szórakozást jól kiegészíti a séta, torna, versmondás, színművek tanítása, amelyek előadása során figyelembe veszi a gyermekek önálló kezdeményezéseit.
Az egyéni képességek fejlesztését nagymértékben segíti, ha a gyerekek közreműködnek a közös munka megtervezésében is. Nagyon lényeges nevelőeszköznek tekinti a vidámságot. "Az ebéd legjobb fogása a mosolygós, kedves arc" - mondotta.
3. A szabadság és a tekintély elvét kapcsolja össze a megelőzés módszerében, amely a gyermek önalakításra nevelésének sajátos eszköze: A nevelő mint növendékeinek "élő lelkiismerete" állandóan előre figyelmezteti őket kötelességeikre és a reájuk leselkedő veszedelmekre. "A nevelőnek - mondja Don Bosco - mindig a szív nyelvén kell beszélnie." Meg kell értetnie növendékeivel, hogy mindenben a javukat akarja.
- A gyermekek jó barátot választottak maguknak, aki megfigyelte viselkedésüket és időnként beszámolt tapasztalatairól, figyelmeztette társát hibáira.
- Vallásos, erkölcsi tartalmú vonzó könyvek olvasása, közös felolvasása; az esti ima után rövid, gyakorlatias buzdítás, feladatok kijelölése.
Don Bosco a büntetést csak legvégső esetben tartotta megengedhetőnek: csak akkor, ha már semmilyen más eszköz nem vezet eredményre
a) Sose büntessetek addig, amíg minden más nevelői eszközt nem alkalmaztatok. Az ember szíve olyan, mint valami bevehetetlen fellegvár, melyet csak szeretettel, szelídséggel lehet megközelíteni. A szigorúság, ha valóban elkerülhetetlen, akkor
b) válasszátok meg a büntetésre a kedvező pillanatot. Ne büntessetek azonnal a tett után, mert a növendéknek időt kell engedni a meggondolásra, magába szállásra, belső javulásra. Viszont a tanítónak is szükséges a várakozás, mert a gyermek érzi, hogy csak a tárgyilagos észnek van joga büntetni, nem pedig az indulatnak. Ezért
c) kerüljétek még annak a látszatát is, mintha indulatból, önzésből büntetnétek.
d) Adjátok meg a hibázónak a reményt arra, hogy teljes bocsánatot nyerhessen, és ezért a büntetés mellé adjatok egy kis biztatást. A jó nevelő legfőbb művészete elfeledni és elfeledtetni a tévedés szomorú napjait. A büntetés után egy szeretetteljes tekintettel vagy biztató szóval többet lehet elérni, mint sok dorgálással."
Forrás ~ Internet
