FERENC PÁPA ÚRANGYALA IMÁDSÁGA VÍZKERESZTKOR
Kedves
Testvérek! Jó napot kívánok! – kezdte beszédét Ferenc pápa. Ma Urunk
megjelenését, Epifániáját ünnepeljük. Ez az ünnep kapcsolódik ahhoz a
bibliai történethez, amely elbeszéli, hogy a Napkeleti Bölcsek
Betlehembe érkeztek, hogy leróják tiszteletüket a Zsidók Királya előtt:
ezt az epizódot Benedek pápa csodálatosan kommentálta Jézus
gyermekségtörténetéről szóló könyvében. Ez volt ugyanis Krisztus első
„megnyilvánulása” az emberek között. Az Úr Epifániája tehát rámutat,
hogy a Jézus által elhozott üdvösség egyetemes. Ennek a napnak a
liturgiája ezt hirdeti: „Imádni fog téged Uram, a Föld minden népe”.
Mert Jézus mindnyájunkért, minden népért eljött. Mindenkiért!
Valóban, ez az ünnep kettős mozgást tár fel előttünk: egyrészt Isten megindul a világ, az emberiség felé – az egész üdvösségtörténet Jézusban csúcsosodik ki, - másrészt pedig az emberek indulnak el Isten felé. Gondoljunk a vallásokra, az igazság keresésére, a népek haladására a béke, a belső béke, az igazságosság, a szabadság felé. Ezt a kettős mozgást kölcsönös vonzás serkenti. Isten részéről mi vonz bennünket? Az irántunk való szeretet: gyermekei vagyunk, szeret bennünket és meg akar szabadítani bennünket a rossztól, a betegségektől, a haláltól és otthonába, Országába akar elvinni bennünket. „Isten, tiszta kegyelemből, vonz minket, hogy magával egyesítsen bennünket” (Evangelii gaudium k. Apostoli buzdítás, 112. pont).
A mi részünkről is létezik a szeretet, a vágy: vonz bennünket a jó, az igazság, az élet, a boldogság, a szépség… Jézus a találkozási pontja ennek a kölcsönös vonzásnak és ennek a kettős mozgásnak. Isten és ember: Jézus. Isten és ember. De kié a kezdeményezés? Mindig Istené! Isten szeretete mindig megelőzi a miénket! Mindig Isten kezdeményez. Isten vár, hív bennünket, de a kezdeményezés mindig az övé. Jézus Isten, aki emberré lett, megtestesült, értünk megszületett. Az új csillag, amely megjelent a Napkeleti Bölcseknek, Krisztus születésének jele volt.
Ha nem látták volna a csillagot, akkor nem keltek volna útra. A fény megelőz minket, az igazság, a szépség megelőznek bennünket. Isten előttünk jár. Izajás próféta mondta: „Isten olyan, mint a mandulafa virága”. Miért? Mert azon a földön elsőnek a mandulafa virágzik. És Isten mindig megelőz bennünket. Megelőz bennünket kegyelme; és ez a kegyelem Jézusban jelent meg. Jézus az Epifánia. Ő, Jézus Krisztus Isten szeretetének megnyilatkozása. Velünk van.
Az egyház teljes egészében benne van Istennek ebben a világ felé való mozgásában: öröme az evangélium, Krisztus világosságának visszatükrözése. Az egyház azoknak a népe, akik megtapasztalták ezt a vonzást és azt önmagukban hordozzák, szívükben és életükben.
„Szeretném, őszintén szeretném tiszteletteljesen azt mondani azoknak, akik távol érzik magukat Istentől és az egyháztól, azoknak, akik félénkek és közömbösek: az Úr téged is hív, arra hív, hogy legyél része népének és ezt nagy tisztelettel és szeretettel teszi! (113. pont). Az Úr hív téged. Az Úr keres téged. Az Úr vár téged. Az Úr nem folytat prozelitizmust (erőszakos térítést), szeretet ad és ez a szeretet keres téged, vár téged, téged, aki ebben a pillanatban nem hiszel vagy távol vagy. Ez Isten szeretete.
Kérjük Istentől az egész egyház számára az evangelizálás örömét, mert az egyházat Krisztus küldi, „hogy minden embernek és nemzetnek föltárja és kiárassza Isten szeretetét” (Ad gentes, 10).
Szűz Mária segítsen bennünket, hogy mindnyájan misszionárius tanítványok lehessünk, kis csillagok, akik tükrözik fényét. Imádkozzunk, hogy a szívek megnyíljanak és befogadják az üzenetet. Minden ember eljusson arra, hogy az „evangélium által az ígéret részesei” lehessenek (vö. Ef 3,6).
Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa köszöntötte a keleti egyházak híveit, akik január 7-én ünneplik Szent Karácsony ünnepét. A béke, amelyet Isten adott Jézus születésével, a megtestesült Igével az emberiségnek, mindenkiben erősítse meg a hitet, a reményt és a szeretetet, adjon támaszt a megpróbáltatásoktól sújtott keresztény közösségeknek, egyházaknak.
Epifánia egyben, a Szent Gyermekség Pápai Műve javaslatára a Missziós Gyermekek napja. A plébániákon sok gyermek, főszereplőként hasonló korú társai felé a szolidaritás gesztusával fordul, kitágítva ezáltal a testvériség látóhatárait. „Kedves gyermekek és fiatalok, imátokkal és elkötelezettségetekkel együttműködtök az egyház küldetésével. Köszönöm nektek és megáldalak benneteket” – mondta Ferenc pápa a missziós gyermekekhez fordulva.
A pápa köszöntötte a téren jelen lévő családokat, plébániai csoportokat és társulásokat, a „Laudate Pueri” kórust, amely a délelőtti szentmisén a Sixtus-kápolna kórusával együtt énekével kísérte a szertartást.
Külön üdvözölte az olasz hagyomány szerint január 6-án szokásos történelmi-folklorisztikus felvonulás résztvevőit. Mindenkinek szép Vízkereszt ünnepet és jó ebédet kívánt, majd „viszontlátásra” köszöntéssel búcsúzott a hívektől
Valóban, ez az ünnep kettős mozgást tár fel előttünk: egyrészt Isten megindul a világ, az emberiség felé – az egész üdvösségtörténet Jézusban csúcsosodik ki, - másrészt pedig az emberek indulnak el Isten felé. Gondoljunk a vallásokra, az igazság keresésére, a népek haladására a béke, a belső béke, az igazságosság, a szabadság felé. Ezt a kettős mozgást kölcsönös vonzás serkenti. Isten részéről mi vonz bennünket? Az irántunk való szeretet: gyermekei vagyunk, szeret bennünket és meg akar szabadítani bennünket a rossztól, a betegségektől, a haláltól és otthonába, Országába akar elvinni bennünket. „Isten, tiszta kegyelemből, vonz minket, hogy magával egyesítsen bennünket” (Evangelii gaudium k. Apostoli buzdítás, 112. pont).
A mi részünkről is létezik a szeretet, a vágy: vonz bennünket a jó, az igazság, az élet, a boldogság, a szépség… Jézus a találkozási pontja ennek a kölcsönös vonzásnak és ennek a kettős mozgásnak. Isten és ember: Jézus. Isten és ember. De kié a kezdeményezés? Mindig Istené! Isten szeretete mindig megelőzi a miénket! Mindig Isten kezdeményez. Isten vár, hív bennünket, de a kezdeményezés mindig az övé. Jézus Isten, aki emberré lett, megtestesült, értünk megszületett. Az új csillag, amely megjelent a Napkeleti Bölcseknek, Krisztus születésének jele volt.
Ha nem látták volna a csillagot, akkor nem keltek volna útra. A fény megelőz minket, az igazság, a szépség megelőznek bennünket. Isten előttünk jár. Izajás próféta mondta: „Isten olyan, mint a mandulafa virága”. Miért? Mert azon a földön elsőnek a mandulafa virágzik. És Isten mindig megelőz bennünket. Megelőz bennünket kegyelme; és ez a kegyelem Jézusban jelent meg. Jézus az Epifánia. Ő, Jézus Krisztus Isten szeretetének megnyilatkozása. Velünk van.
Az egyház teljes egészében benne van Istennek ebben a világ felé való mozgásában: öröme az evangélium, Krisztus világosságának visszatükrözése. Az egyház azoknak a népe, akik megtapasztalták ezt a vonzást és azt önmagukban hordozzák, szívükben és életükben.
„Szeretném, őszintén szeretném tiszteletteljesen azt mondani azoknak, akik távol érzik magukat Istentől és az egyháztól, azoknak, akik félénkek és közömbösek: az Úr téged is hív, arra hív, hogy legyél része népének és ezt nagy tisztelettel és szeretettel teszi! (113. pont). Az Úr hív téged. Az Úr keres téged. Az Úr vár téged. Az Úr nem folytat prozelitizmust (erőszakos térítést), szeretet ad és ez a szeretet keres téged, vár téged, téged, aki ebben a pillanatban nem hiszel vagy távol vagy. Ez Isten szeretete.
Kérjük Istentől az egész egyház számára az evangelizálás örömét, mert az egyházat Krisztus küldi, „hogy minden embernek és nemzetnek föltárja és kiárassza Isten szeretetét” (Ad gentes, 10).
Szűz Mária segítsen bennünket, hogy mindnyájan misszionárius tanítványok lehessünk, kis csillagok, akik tükrözik fényét. Imádkozzunk, hogy a szívek megnyíljanak és befogadják az üzenetet. Minden ember eljusson arra, hogy az „evangélium által az ígéret részesei” lehessenek (vö. Ef 3,6).
Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa köszöntötte a keleti egyházak híveit, akik január 7-én ünneplik Szent Karácsony ünnepét. A béke, amelyet Isten adott Jézus születésével, a megtestesült Igével az emberiségnek, mindenkiben erősítse meg a hitet, a reményt és a szeretetet, adjon támaszt a megpróbáltatásoktól sújtott keresztény közösségeknek, egyházaknak.
Epifánia egyben, a Szent Gyermekség Pápai Műve javaslatára a Missziós Gyermekek napja. A plébániákon sok gyermek, főszereplőként hasonló korú társai felé a szolidaritás gesztusával fordul, kitágítva ezáltal a testvériség látóhatárait. „Kedves gyermekek és fiatalok, imátokkal és elkötelezettségetekkel együttműködtök az egyház küldetésével. Köszönöm nektek és megáldalak benneteket” – mondta Ferenc pápa a missziós gyermekekhez fordulva.
A pápa köszöntötte a téren jelen lévő családokat, plébániai csoportokat és társulásokat, a „Laudate Pueri” kórust, amely a délelőtti szentmisén a Sixtus-kápolna kórusával együtt énekével kísérte a szertartást.
Külön üdvözölte az olasz hagyomány szerint január 6-án szokásos történelmi-folklorisztikus felvonulás résztvevőit. Mindenkinek szép Vízkereszt ünnepet és jó ebédet kívánt, majd „viszontlátásra” köszöntéssel búcsúzott a hívektől
.
