FERENC PÁPA LITURGIÁJA ISTENANYA ÜNNEPÉN ÉS A BÉKE VILÁGNAPJÁN
Szűz
Mária, Isten Anyja liturgikus ünnepén, a Béke Világnapján Ferenc pápa
ma délelőtt 2014. január 1-jén, szentmisét mutatott be a Szent Péter
bazilikában.
Az első olvasmányban hallottuk azt az ősi áldó
imát, amellyel Isten fordult Mózeshez, hogy tanítsa meg Áronnak és
fiainak: Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s
legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked
(békét) üdvösséget! – idézett a pápa a Számok könyvéből (6,24-26).
Különösen jelentős ismét meghallgatnunk ezeket az áldó szavakat egy új
év kezdetén: elkísérik utunkat az előttünk feltáruló időben. Az erő, a
bátorság, a remény szavai ezek. Nem egy csalárd reményről van szó, amely
törékeny emberi ígéreteken alapul; nem is egy naiv reménység, amely egy
jobb jövőt képzel el pusztán azért, mert jövő. Ennek a reménynek az oka
éppen Isten áldásában van, olyan áldás, amely magába foglalja a
legnagyobb jókívánságot, az egyház jókívánságát mindnyájunk számára:
tele van az Úr szerető oltalmával, gondviselő segítségével.
Ennek az áldásnak a jókívánsága maradéktalanul megvalósult egy
asszonyban, Máriában, mivel az volt az elhivatottsága, hogy Isten
Anyjává váljon. Őbenne valósult meg minden teremtmény előtt.
Isten Anyja! Ez Szűz Mária legfőbb és leglényegesebb címe. Olyan
tulajdonságról, olyan szerepről van szó, amelyet a keresztény nép hite, a
mennyei anyuka iránti gyöngéd és őszinte tiszteletében a kezdetektől
fogva érzékelt.
Emlékezzünk az ősegyház történelmének arra a
nagy pillanatára, amit az Efezusi Zsinat jelentett, amely tekintélyével
meghatározta a Szűz istenanyaságát. Mária istenanyaságának igazsága
visszhangra talált Rómában, ahol nem sokkal azután felépült a Santa
Maria Maggiore bazilika, Róma és egész Nyugat első Mária kegyhelye, ahol
Isten Anyja, a Theotokos kegyképét a „Salus popoli romani”, a római nép
üdvössége címmel tiszteljük. Az elbeszélések szerint Efezus lakói a
zsinat idején összegyűltek a bazilika bejáratának két oldalán, amelyben a
püspökök tartózkodtak, és ezt kiáltották: „Isten Anyja!”. A hívek
kérték, hogy hivatalosan is határozzák meg Máriának ezt a címét. Ezzel
bebizonyították, hogy elismerik az istenanyaságot. Ez a gyermekek
spontán és őszinte magatartása, akik ismerik jól Anyjukat, mert végtelen
gyöngédséggel szeretik. De ennél több: Isten szent, hűséges népének
hitérzéke „sensus fidei”, amely egységében soha nem téved.
Mária kezdettől fogva jelen van a keresztény nép szívében,
ájtatosságában és főleg zarándoklásában. „Az Egyház halad az időben és
zarándoklásában ugyanazon az úton halad, amelyet Szűz Mária is megtett” –
idézett Ferenc pápa II. János Pál pápa „Redemptoris Mater” k.
enciklikájából (2. pont). A mi hitbeli zarándokutunk ugyanaz, mint
Máriáé, ezért érezzük őt különösen közel magunkhoz! Ami a hitet, a
keresztény élet sarokpontját illeti, Isten Anyja osztozott
létállapotunkban, ugyanazokon az utakon kellett haladnia, amelyeken mi
járunk, és amelyek olykor nehezek és homályosak. Előbbre kellett
haladnia a „hit zarándokútján” (Lumen gentium, 58).
A mi
zarándokutunk felbonthatatlanul kapcsolódik Máriáéhoz, mivel a kereszten
haldokló Jézus nekünk ajándékozta, mint Anyát, amikor így szólt: „Íme, a
te Anyád! (Jn 19,27). Ezeknek a szavaknak végrendelet értéke van, és a
világnak egy Anyát adnak. Attól a perctől kezdve Isten Anyja a mi Anyánk
is lett! Abban az órában, amelyben a tanítványok hitét annyi nehézség
és bizonytalanság csorbította meg, Jézus Máriára bízta őket, aki
elsőként hitt, és akinek a hite soha nem fogyatkozott meg. És az
„asszony” abban a pillanatban válik Anyánkká, amelyben elveszíti isteni
Fiát. Megsebzett szíve kitárul, hogy helyet adjon annyi embernek, jónak
és rossznak, és úgy szereti őket, mint ahogy Jézus szerette őket. Az
asszony, aki Galileában, a kánai menyegzőn hitével együttműködött abban,
hogy Isten csodálatos dolgai megnyilvánuljanak a világban, a Kálvárián
életben tartja a Fiú feltámadásába vetett hit lángját és azt anyai
szeretettel adja át másoknak. Mária így a remény és az igazi öröm
forrásává válik!
A Megváltó Anyja előttünk halad és szüntelenül
megerősít bennünket a hitben, hivatásunkban és küldetésünkben. Példát
adva az alázatról és az Isten akaratát elfogadó készségről segít nekünk,
hogy hitünket az evangélium örömteli és határok nélküli hirdetéseként
éljük meg. Így küldetésünk termékeny lesz, mert Mária anyaságának
példáját követi.
Ajánljuk Mária oltalmába hitbeli
zarándokutunkat, szívünk vágyait, kívánságainkat, az egész világ
szükségleteit, különös tekintettel az Isten igazságossága és békéje
iránti éhségre és szomjúságra; mindnyájan fohászkodjunk hozzá közösen –
mondta homíliájában a pápa, majd ezekkel a szavakkal fordult a hívekhez:
arra kérlek benneteket, hogy az efezusi testvérek példáját követve,
fohászkodjunk hozzá és mondjuk el háromszor: Isten Anyja! Isten Anyja!
Isten Anyja! Ámen.