EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a Genezáreti-tóhoz. Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából meg a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy milyen csodálatos dolgokat visz végbe. Jézus meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat meggyógyított ugyanis, és aki valami bajban szenvedett, mind ott tolongott körülötte, hogy legalább megérinthesse. Még a tisztátalan lelkek is, amint meglátták Jézust, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda ő.

---

A Jézushoz igyekvő emberek létszámára vonatkozóan Márk evangélista a következő kifejezéseket használja a ma olvasott szakaszban: „nagy tömeg követte,” „nagy sokaság csatlakozott hozzá,” „mind ott tolongtak körülötte.” A leírás szerint tehát tömegesen érkeznek Jézushoz az emberek. Vajon mi vezeti ezt a nagy tömeget? A betegekkel tett csodák híre hamar elterjedt, és egyre többen keresik őt emiatt. Bizonyára sokakat a különleges tetteket végrehajtó személy iránti kíváncsiság, a csodavárás visz Jézushoz. Nyilvánvalóan azt szeretné, ha az emberek elsősorban tanítása, az üdvösség örömhíre miatt közelednének hozzá, de megengedi azt is, ha ennél kevésbé nemes szándék, például a gyógyulás vágya vezesse őket. Úgy tűnik, hogy nyilvános működésének kezdetekor a mi Urunk még nem engedi, hogy az evilági dolgokban remélő tömegek megismerjék személyének titkát, isteni származását, ezért azoknak, akik felismerik, hogy ő az Isten Fia, megtiltja, hogy elmondják ezt.
Jézust igazán megismerni, s benne felismerni az Isten Fiát, nem adatik meg mindenkinek, csak keveseknek. Ha csak a kíváncsiság vezet minket hozzá, a tömeghez tartozunk, amely csak a külső cselekedeteket látja. Ha az örök élet vágyával közeledünk hozzá, és mennyei Atyánkat szeretnénk megismerni általa, megtapasztalhatjuk a keveseknek megadatott belső kegyelmeket.
© Horváth István Sándor

---

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenek fölött!