EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS PÁL APOSTOL MEGTÉRÉSE

Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt
hozzájuk: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot
minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem
hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben
ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe,
és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a
betegekre, és azok meggyógyulnak.
![[Mk 16,15-18]](http://www.evangelium365.hu/titlepicture/100x30_10/[Mk%2016,15-18].jpg)

Tavaly, a Hit éve kapcsán arról elmélkedtünk Szent Pál apostol
megtérésének ünnepén, hogy mi indította őt a hit terjesztésére és miért
szentelte egész életét arra, hogy megerősítse testvéreit a hitben. Idén
szenteljük figyelmünket kifejezetten arra az eseményre, amely gyökeresen
megváltoztatta életét és egészen új irányba állította személyét. Ez az
esemény a Krisztussal való találkozás.
Az Apostolok Cselekedetei szentírási könyv 9. fejezete írja le Saul, azaz a későbbi Szent Pál apostol megtérését. Saul egy megbízólevél birtokában Damaszkuszba indul, hogy az ottani keresztényeket elfogja. Útközben Jézus jelenik meg neki, aki megkérdezi: „Saul, Saul miért üldözöl engem?” (ApCsel 9,4). Ettől kezdve élete megváltozik, a keresztényüldöző Saulból Szent Pál a népek apostola lesz. A látványos külső eseménynél fontosabb a belső átalakulás, a szív megtérése, amelyről maga Szent Pál a következőket írja a galatákhoz írt levelében: „Úgy tetszett Istennek, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak” (Gal 1,16). Megtérése után három évi felkészülést követően indul csak el, hogy ezt a küldetést teljesítse. Megérti Krisztus szavát, és az igehirdetés szolgája lesz. Tudja, hogy nem elegendő a rendkívüli megtérés eseményével dicsekedni, hanem elkötelezetten és hűségesen hirdetnie kell Krisztus evangéliumát, aki meghívta őt erre a szolgálatra.
Az Egyházban minden korban akadnak megtérők. Sokan talán bizalmatlanul és gyanakodva tekintenek rájuk. De vigyázzunk! Ne vonjuk kétségbe megtérésük őszinteségét! Az évek majd megmutatják, hogy a megtérés kegyelme mennyire mélyen ivódik lelkükbe s hogyan alakítja át életüket. Inkább imádkozzunk értük, hogy megerősödjenek és kitartsanak Krisztus mellett! Isten egy adott pillanatban meghatározó módon, sorsdöntően beleszólhat életünkbe. Lehetőséget ad mindenkinek, még a legnagyobb bűnösöknek is arra, hogy megtérjenek. Ha nem is Szent Páléhoz hasonló megrázó módon, de Isten kegyelme a mi lelkünket is lassan, folyamatosan alakítja.
© Horváth István Sándor
Az Apostolok Cselekedetei szentírási könyv 9. fejezete írja le Saul, azaz a későbbi Szent Pál apostol megtérését. Saul egy megbízólevél birtokában Damaszkuszba indul, hogy az ottani keresztényeket elfogja. Útközben Jézus jelenik meg neki, aki megkérdezi: „Saul, Saul miért üldözöl engem?” (ApCsel 9,4). Ettől kezdve élete megváltozik, a keresztényüldöző Saulból Szent Pál a népek apostola lesz. A látványos külső eseménynél fontosabb a belső átalakulás, a szív megtérése, amelyről maga Szent Pál a következőket írja a galatákhoz írt levelében: „Úgy tetszett Istennek, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak” (Gal 1,16). Megtérése után három évi felkészülést követően indul csak el, hogy ezt a küldetést teljesítse. Megérti Krisztus szavát, és az igehirdetés szolgája lesz. Tudja, hogy nem elegendő a rendkívüli megtérés eseményével dicsekedni, hanem elkötelezetten és hűségesen hirdetnie kell Krisztus evangéliumát, aki meghívta őt erre a szolgálatra.
Az Egyházban minden korban akadnak megtérők. Sokan talán bizalmatlanul és gyanakodva tekintenek rájuk. De vigyázzunk! Ne vonjuk kétségbe megtérésük őszinteségét! Az évek majd megmutatják, hogy a megtérés kegyelme mennyire mélyen ivódik lelkükbe s hogyan alakítja át életüket. Inkább imádkozzunk értük, hogy megerősödjenek és kitartsanak Krisztus mellett! Isten egy adott pillanatban meghatározó módon, sorsdöntően beleszólhat életünkbe. Lehetőséget ad mindenkinek, még a legnagyobb bűnösöknek is arra, hogy megtérjenek. Ha nem is Szent Páléhoz hasonló megrázó módon, de Isten kegyelme a mi lelkünket is lassan, folyamatosan alakítja.
© Horváth István Sándor
