MIT ADHATNA AZ EMBER CSERÉBE LELKÉKÉRT

 

9. A lélekről való gondoskodás 

      Az ember testileg hasonlatos a meggyújtott gyertyához. A gyertyának le kell égnie, az embernek pedig meg kell halnia. De a lelke halhatatlan; éppen ezért nagyobb gondot kell fordítanunk a lélekre, mint a testre. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja? Vagy mit adhatna az ember cserébe lelkéért (Mt 16,26), amelyért, amint ez közismert, a világon semmiféle váltságdíj nem adható. Ha egyetlen lélek önmagában drágább az egész világnál és egy világi királyságnál, akkor hasonlíthatatlanul drágább a mennyek országa. A lelket azért tartjuk a legdrágábbnak - ahogy Nagy Szent Makáriosz mondja -, mert Isten semmi mással nem méltóztatott egyesülni és közölni a maga szellemi természetét, semmiféle látható teremtménnyel, egyes-egyedül az emberrel, akit teremtményei közül mindenki másnál jobban szeretett (Prédikáció az értelem szabadságáról, 32. fejezet). 

      Nagy Szent Vazul, Teológus Szent Gergely, Aranyszájú Szent János, Alexandriai Szent Cirill, Milánói Szent Ambrus és mások ifjúkoruktól életük végéig szűzi életet éltek; egész életük a lélekről való gondoskodásra irányult, nem a testre. Így nekünk is minden igyekezetünket a lélekre kell fordítanunk; a testet csak azért kell erősíteni, hogy segítse a lélek erősödését. 

      Ha önkényesen meggyötörjük testünket oly mértékig, hogy a lélek is kárát vallja, akkor az efféle gyötrés oktalanságnak számít, még akkor is, ha mindez egy erény megszerzéséért történt. 

      Ha majd az Úristen jónak látja, hogy az ember a saját bőrén tapasztalja meg, mi a fájdalom, akkor ugyanő megadja hozzá a türelem erényét is. 

      Így tehát a fájdalmaknak nem tőlünk, hanem Istentől kell jönniük. 

10. Mivel kell a lelket táplálni? 

      Ha lelked hajlékát be akarod rendezni, mondja Szent Várszonofij, akkor előbb készíts elő anyagot és minden szükségeset, hogy a művésznek csak jönnie kelljen és alkotnia. Az ilyen épület számára szükség van: szilárd hitre a falak felhúzásához; faablakokra, hogy a napfényt áteresszék, mely megvilágítja a ház belsejét, hogy a legkisebb sötétség se fészkeljen benne. A fából készült ablakok az öt érzékszerv, Krisztus tiszteletreméltó keresztjével megszilárdítva, melyek áteresztik az igazság jelképes Napjának fényét; az érzékszervek nem engedik, hogy házadban ellenséged - aki a jónak gyűlölője – akár csak egy kis sötét zugot is hagyjon. Azután szükség van tetőzetre, hogy napközben a nap heve ne égessen, se a hold ne ártson neked éjjel (Zsolt 120,6). A tetőzetet az Isten iránti szeretet rögzíti, hogy befödvén a házat, soha meg ne fogyatkozzék és ne engedje, hogy a Nap lenyugodjék haragod fölött, s nehogy úgy lásd meg a Napot az ítélet napján, mint aki leleplez téged és megéget a gyehenna tűzében, sem a Holdat, amely tanúsítja éjjeli csüggedésedet és lustaságodat. Végül szükség van ajtóra, mely bevezet a házba és őrzi a ház lakóját. Ez alatt értsd a jelképes ajtót, Isten Fiát, aki azt mondja: Én vagyok az ajtó. Ha így rendezed be lelkednek hajlékát, s ha nem lesz benne semmi olyan, ami nem illő és nem Istennek tetsző, akkor eljő áldott Atyjával és Szent Lelkével és lakóhelyet készít nálad és megtanít arra, mi a lélek békéje, s kimondhatatlan békével tölti el szívedet (Varszonofij, 171. válasz). 

      A lelket Isten igéjével kell táplálni, mert Isten igéje, ahogy Teológus Szent Gergely mondja, angyali kenyér, vele táplálkoznak az Istenre éhes lelkek. Az embernek leginkább az Újszövetség és a Zsoltároskönyv olvasásában kell elmélyülnie: az Evangéliumot és az apostolok leveleit a szent ikonok előtt állva kell olvasni, de a zsoltárokat ülve is lehet. A szentírásolvasástól az értelem meg szokott világosulni, amely ettől isteni változáson megy át. 

      Annyira ki kell palléroznia az embernek magát, hogy az elme mintegy ússzon az Úr törvényében, melynek vezetése mellett kell elrendeznie életét is. 

      Nagyon hasznos Isten igéjének magányos olvasása és az egész Bibliának értelmes végigolvasása. Egyéb jócselekedeteket leszámítva, az efféle erőfeszítésért az Úr nem hagyja az embert kegyelem nélkül, hanem eltölti az értelem ajándékával. 

      Amikor az ember a lelkét Isten igéjével táplálja, akkor eltelik annak megértésével, hogy mi a jó és mi a rossz. Isten igéjének olvasását azért kell magányban végezni, hogy az olvasó értelme egészen elmerüljön a Szentírás igazságaiban és magába fogadja Istentől azt a melegséget, amely a magányban könnyekre fakasztja; ettől az ember egészen felhevül és eltelik lelki adományokkal, melyek minden más szónál jobban megédesítik elméjét és szívét. 

      A fizikai munka és a Szentírásban való jártasság védik a tisztaságot, tanítja Szíriai Szent Izsák, a fáradozást pedig remény és istenfélelem erősíti meg. Az emberektől való fizikai magány és a szüntelen imádság az elmében reményt és (isten)félelmet fakasztanak. Amíg az ember a Vigasztalót be nem fogadja, addig szüksége van a szentírásolvasásra, hogy a jótéteményekre való emlékezés mélyen belevésődjék elméjébe, és az állandó olvasástól megújuljon benne a jóságra való törekvés és védje lelkét a bűn kifinomult útjaitól. Azért van szüksége olvasásra, mert még nem szerezte meg a Lélek erejét, amely szétoszlatja a tévedés homályát, nemes gondolatokkal halmozza el és apránként megérinti azt a hűvös állapotot, amely az elme szórakozottsága esetén szokott bekövetkezni. Mert amikor a Lélek ereje leszáll az emberben működő lelki erőre, akkor a Szentírás törvénye helyett a Lélek parancsolatai vernek gyökeret a szívben. S ekkor az embert titokban szokta irányítani a Lélek, s nem szorul rá semmiféle érzékelhető segítségre. Ám amíg a szív tárgyszerűen szerzi ismereteit, az ilyen tanulást tévedés és feledékenység szokta kísérni. De amikor a Lélektől kezd el tanulni, akkor az sértetlenül megmarad az emlékezetben (Szíriai Izsák, 58. prédikáció). 

A lelket az Egyházra vonatkozó ismeretekkel is táplálni kell, hogy miként maradt fenn az a kezdetektől egészen napjainkig, s hogy mi mindent szenvedett el egyik vagy másik időszakban. Mindezt nem azért kell tudni, hogy mások fölé kerekedjél, hanem hogy a lehetséges kérdések jelentkezésekor választ tudj adni, valamint saját lelked meggyőzésére és vigasztalására. 

Szávori Szent Szerafim