EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS AZ ALÁZATRÓL ÉS A SZOLGÁLATRÓL

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént, és ülj asztalhoz.” Nem ezt mondja-e inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.

---

A tanítvány kötelessége a következő: hűséges szolgálat Istennek, a hit megőrzése és Isten parancsainak teljesítése. Aki mindezt megteszi, nincs oka dicsekvésre, mert csak kötelességét teljesítette. Korunkban a kötelességek rovására sokszor túlhangsúlyozzák a jogokat. A különféle világi jogrendek előbb beszélnek a személyek jogairól, s csak utána a kötelességekről. A gyakorlatban pedig még jobban felborul az egyensúly, hiszen az emberek körömszakadtáig ragaszkodnak jogaikhoz, miközben megfeledkeznek kötelességeikről, és felháborodnak, ha valaki számon kéri őket.
Természetesen nem az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása ellen beszélünk, amelyek mindenkire érvényesek. A felnövekvő nemzedékeket nem elég megtanítani a jogaikra, hanem a kötelességük teljesítésére is nevelni kell őket.
Jézus nem uralkodni jött a világra, hanem az emberek üdvösségét szolgálni. A szolgálat igazi lelkületét tőle tanulhatjuk meg, aki egyértelművé teszi számunkra, hogy az embereknek szolgálva magának Istennek végzünk szolgálatot. Nem rabszolgaságra vagy kényszermunkára hív bennünket, hanem arra, hogy teljes szabadsággal, a Szentlélekben megújulva és az üdvösség reményében Istennek szenteljük életünket. Isten szolgájának lenni nem megalázó, hanem éppen ellenkezőleg, kitüntetést jelent. Isten együttműködésünket kéri szándékainak megvalósításához. Ezt a szolgálatot csak teljes alázatossággal lehet végezni. Tanuljuk meg Jézustól az alázatot és a szolgálatot!
© Horváth István Sándor

---

Uram, add, hogy a lélek igazi javait szeressük, a többit te megadod ráadásként. Add, hogy ne vágyódjunk az ideigtartó javakra, legyen számunkra közömbös, hogy megszerezzük vagy elveszítjük azokat. Hadd használjuk gyümölcsözően a gazdagságot, és segíthessük a szükségben lévőket. A mester, aki minderre megtanít minket, te vagy Krisztus, és a te Atyád!Amen.